¹Jesuának, a Messiásnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről szóló könyv, ²Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, ³Jákob Júdát és testvéreit, Júda nemzette Támártól Perecet és Zerahot, Perec Hecront nemzette, Hecron Arámot nemzette, ⁴Arám Amminadabot nemzette, Amminadab Nahsont nemzette, Nahson Szalmont nemzette, ⁵Szalmon Boazt nemzette Rachabtól, Boaz Obedet nemzette Rúthtól, Obed Jisajt nemzette, ⁶Jisaj Dávidot nemzette, a királyt. Dávid Salamont nemzette az Urija asszonyától,

⁷Salamon Rechabeamot nemzette, Rechabeam Abijamot nemzette, Abijam Aszat nemzette, ⁸Asza Jehosafatot nemzette, Jehosafat Jehoramot nemzette, ⁹Jehoram Achazjahut nemzette, Achazjahu Jotamot nemzette, Jotam Achazt nemzette, Achaz Chizkijahut nemzette, ¹⁰Chizkijahu Menassét nemzette, Menasse Amont nemzette, Amon Josijahut nemzette, ¹¹Josijahu Jekhonját és annak testvéreit nemzette a babilóni fogságra vitelkor.

¹²A babilóni fogságra vitel után Jekhonja Sealtielt nemzette, Sealtiel Zerubbabelt nemzette, ¹³Zerubbabel Abiudot nemzette, Abiud Eliakimot nemzette, Eliakim Azort nemzette, ¹⁴Azor Cadokot nemzette, Cadok Akimot nemzette, Akim Eliudot nemzette, ¹⁵Eliud Eleazart nemzette, Eleazar Mattant nemzette, Mattan Jákobot nemzette, ¹⁶Jákob Józsefet nemzette, annak a Mirjámnak férjét, akitől Jesua született, akit a Messiásnak neveznek.

¹⁷Ábrahámtól Dávidig tehát az összes nemzedék száma tizennégy, Dávidtól a babilóni fogságra vitelig tizennégy nemzedék és a babilóni fogságra viteltől a Messiásig tizennégy nemzedék.

¹⁸Jesua Messiás születése pedig így történt: Anyja, Mirjám el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt összekerültek volna, fény derült arra, hogy a Szent Szellemtől áldott állapotba került. ¹⁹Mivel vőlegénye, József igaz ember volt s nem akarta megszégyeníteni, el akarta bocsátani titokban.

²⁰Mikor pedig ezt elgondolta magában, álomban az Úr angyala jelent meg neki és így szólt: „Dávid fia, József, ne félj attól, hogy menyasszonyodat, Mirjámot magadhoz vedd, mert ami benne fogant, a Szent Szellemtől való! ²¹Fiat fog szülni s majd nevezd nevét Jesuának, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből. ²²Mindez pedig azért történt így, hogy beteljesedjék, amit az Úr a prófétán át szólt:

²³„Lám, egy szűz fogan méhében és fiat szül, és Őt Immánuel néven nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten!”

²⁴Mikor József felébredt az álomból, megtette, amit az Úr angyala parancsolt neki, magához vette feleségét. ²⁵De nem ismerte őt addig, amíg meg nem szülte elsőszülött fiát és a Jesua nevet nem adta neki.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Jákob (Az eredeti héber nevek), Jesua, a Messiás (Jézus Krisztus, Mt 1,1M (I.2.),  Mt 1,1M (I.3.)), Júda (Az eredeti héber nevek), Mirjám (Mária, Mt 1,16É), és a nemzetségtáblázat nevei

Kapcsolódó észrevételek, magyarázatok: Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.), Mt 1,16É, Mt 1,1–16M, Mt 1,22-23M, Mt 1,25M

¹Amikor pedig Jesua megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme napkeletről bölcsek jöttek Jerusalajimba, ezt mondva: ²Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk csillagát napkeleten és azért jöttünk, hogy hódoljunk előtte. ³Heródes király pedig ezt hallva felháborodott és vele együtt az egész Jeruzsálem. ⁴És egybegyűjtve minden vezető kohént és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol kell megszületnie a Messiásnak? ⁵Azok pedig ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta:  

⁶És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja népemet, Izraelt.

⁷Ekkor Heródes titkon hívatta a bölcseket, szorgalmasan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. ⁸Elküldte őket Betlehembe, így szólva hozzájuk: Menjetek el, szorgalmasan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és hódoljak előtte.

⁹Ők pedig a király beszédének meghallgatása után elindultak. És íme a csillag, amit napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. ¹⁰Mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. ¹¹És bemenve a házba ott találták a gyermeket anyjával, Mirjámmal; és leborulva hódoltak neki. Kinyitották kincsesládáikat, ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. ¹²Mivel álomban intést kaptak, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba.

¹³Mikor pedig visszatértek, íme megjelent az Úr angyala Józsefnek álomban, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, amíg mondom neked, mert Heródes halálra fogja keresni. ¹⁴Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját éjjel, és Egyiptomba távozott. ¹⁵És ott volt egészen  Heródes haláláig, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam ki a fiamat. ¹⁶Ekkor Heródes látva, hogy a bölcsek csúfot űztek belőle, nagy haragra lobbant, és kiküldve megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden két esztendős és annál fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, amit gondosan megtudakolt a bölcsektől. ¹⁷Ekkor teljesedett be, amit Jirm^ejahu próféta mondott:

¹⁸Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel siratta fiait és nem akart megvigasztalódni, mert nincsenek.

¹⁹Mikor pedig Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent álomban Józsefnek Egyiptomban. ²⁰Így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj Erec Izraelbe; mert meghaltak, akik a gyermeket halálra keresték. ²¹Ő pedig felkelt, magához vette a gyermeket és anyját, és elment Erec Izraelbe. ²²Mikor hallotta, hogy Júdeában Arkhelaus uralkodik apja, Heródes után, nem mert oda menni, hanem minthogy álomban figyelmeztették, Galilea vidékeire ment. ²³És oda jutva egy Názáret nevű városban lakott, hogy beteljesedjen, amit a próféták mondtak, hogy názáretinek fogják nevezni.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Betlehem (a kenyér háza), csillag (Isten s^ekhina dicsősége, Mt 2,2É), Erec Izrael (Izrael földje), Heródes (Mt 2,1-19É), írástudók (tóratanítók, IV.5.), Jerusalajim (Jeruzsálem, Mt 20,17-18M), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Jirm^ejahu (Jeremiás), Messiás (Krisztus, Mt 1,1M), Mirjám (Mária, Mt 1,16É), vezető kohén (vezető pap Mt 2,4É)

Kapcsolódó észrevételek, magyarázatok: Mt 2,2É, Mt 2,4É, Mt 2,15M, Mt 2,17-18M, Mt 2,23M

¹Azokban a napokban pedig eljött Johanan, a bemerítő, aki Júdea pusztájában prédikált ²és így szólt: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek királysága. ³Mert ez az, akiről Jesaja próféta szólt:

Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Örökkévaló útját, és egyengessétek ösvényeit.

 ⁴Johanan ruhája pedig teveszőrből volt, és bőröv volt a dereka körül, eledele pedig sáska és erdei méz. ⁵Akkor kiment hozzá Jerusalajim, és az egész Júdea és a Jordán egész környéke. ⁶És bemerítkeztek általa a Jordán vizében, vallást téve bűneikről. ⁷Mikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan mennek hozzá, hogy bemerítkezzenek, így szólt hozzájuk: Mérges kígyók fajzatai! Kicsoda intett titeket, hogy az Isten elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? ⁸Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket. ⁹És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten e kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. ¹⁰A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik. ¹¹Én ugyan vízbe merítelek titeket megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó. Ő Szent Szellembe és tűzbe merít majd titeket. ¹²Akinek szórólapát van kezében, és megtisztítja szérűjét; és gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

¹³Akkor eljött Jesua Galileából a Jordán mellé Johananhoz, hogy bemerítkezzen általa. ¹⁴Johanan azonban visszatartotta: Nekem kell általad bemerítkeznem és te jössz hozzám? ¹⁵Jesua pedig így felelt: Engedj most, mert így illik nekünk minden igazságot betölteni. Ekkor engedett neki. ¹⁶Jesua bemerítkezése után azonnal kijött a vízből; és íme az egek megnyilatkoztak neki, és látta Isten Szellemét alájönni mint egy galambot és rá szállni. ¹⁷És íme egy égi hang (bat kol) ezt mondta: Ez az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: bemerítés (Mt 3,1.6M), égi hang (bat kol, Mt 3,17M), Jerusalajim (Jeruzsálem, Mt 20,17-18M), Jesaja (Ézsaiás), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.), Johanan (János, Mt 3,1É, Mt 14,1-12É), mennyek királysága (mennyek országa, Mt 3,2M), Örökkévaló (Úr, Mt 3,3É).

Kapcsolódó észrevételek, magyarázatok: Mt 3,1É, Mt 3,3É, Mt 3,1.6M, Mt 3,2M, Mt 3,2.7-10M, Mt 3,16M, Mt 3,17M

¹Akkor Jesuát a pusztába vitte a Szellem, hogy megkísértse az ördög. ²És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. ³És hozzámenve a kísértő, ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. ⁴Ő pedig így felelt: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik. ⁵Ekkor a szent városba vitte őt az ördög és a Templom tetejére állította. ⁶És mondta neki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. ⁷Jesua így felelt neki: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. ⁸Megint magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, ⁹És így szólt hozzá: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. ¹⁰Ekkor ezt mondta neki Jesua: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. ¹¹Ekkor elhagyta az ördög. És íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.

¹²Mikor pedig meghallotta Jesua, hogy Johanant börtönbe vetették, visszatért Galileába. ¹³És elhagyva Názáretet elment, és a tóparti Kfar Náhumban, a Zebulun és Naftali határain lakott; ¹⁴hogy beteljesedjék, amit Jesaja próféta mondott, így szólván: ¹⁵Zebulunnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája. ¹⁶A nép, amely sötétségben ült, nagy világosságot látott, és akik a halálnak földjén és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt. ¹⁷Ettől fogva kezdte Jesua prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek királysága.

¹⁸Mikor pedig Jesua a Kinneret tava mellett járt, látott két testvért, Simont, akit Kefának neveznek, és Andrást a testvérét, amint a tengerbe hálót vetettek, mert halászok voltak. ¹⁹És ezt mondta nekik: Kövessetek engem és emberhalászokká teszlek titeket. ²⁰Azok pedig azonnal otthagyva a hálókat, követék őt. ²¹És onnan tovább menve, látott két másik testvért, Jákob ben Zavdajt, és Johanant annak testvérét, amint a hajóban atyjukkal, Zavdajjal a hálóikat kötözgették, és hívta őket. ²²Azok pedig azonnal otthagyva a hajót és atyjukat, követék őt. 

²³És bejárta Jesua egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget. ²⁴És elterjedt a híre egész Szíriában és hozzávitték mindazokat, akik különféle betegségekben és kínokban sínylődtek, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyította őket. ²⁵És nagy sokaság követte őt Galileából, a Tízvárosból, Jerusalajimból, Júdeából és a Jordánon túlról.

Átírt nevek, szavak: Ige (Szó, (Mt 4,4É), Jákob ben Zavdaj (Jakab, Zebedeus fia), Jerusalajim (Jeruzsálem, Mt 20,17-18M), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.), Jesaja (Ézsaiás), Johanan (János, Mt 3,1É, Mt 14,1-12É), mennyek királysága (mennyek országa, Mt 3,2M, Mt 4,12-25M), Kefa (arámul szikla; petra/petrosz, görögül szikla), Kinneret tava (Genezáreti tó, galileai tenger vö. 4Móz 34,11, Józs 11,2; 12,3; 13,27), Kfar Náhum (Náhum falva, Kapernaum, Mt 11,23É), Zebulun (Zebulon)

Kapcsolódó észrevételek, magyarázatok: Mt 4,4É, Mt 4,12-25M

[…]

³Boldogok a szellemi szegények, mert övék a mennyek királysága.

[…]

¹⁷Ne gondoljátok, hogy a Tóra vagy a Próféták eltörlésére jöttem. Nem eltörölni, hanem inkább betölteni jöttem. ¹⁸Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a föld elmúlik, a Tórából egy jod vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. ¹⁹Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyek királyságában a legkisebb lesz; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyek királyságában nagy lesz. ²⁰Mert mondom nektek, hogy ha a ti igazságosságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyek királyságába.

²¹Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne gyilkolj, mert aki gyilkol, méltó az ítéletre. ²²Én pedig azt mondom nektek, hogy mindaz, aki haragszik az atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre. Aki pedig azt mondja atyjafiának: Raka, méltó a szanhedrin ítéletére. Aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a Hinnóm völgye tüzére. ²³Azért, ha az ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy atyádfiának valami panasza van ellened: ²⁴Hagyd ott az oltár előtt az ajándékodat, és menj el, előbb békélj meg atyádfiával, és azután jöjj és vidd fel az ajándékodat. ²⁵Légy jóakarója ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró a templomszolga kezébe és tömlöcbe ne vessen. ²⁶Bizony mondom neked: ki nem jössz onnan, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.

²⁷Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodj! ²⁸Én pedig azt mondom nektek, hogy aki gonosz kívánsággal tekint asszonyra, immár paráználkodott vele szívében. ²⁹Ha pedig jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb, hogy egy vesszen el a tagjaid közül, semhogy az egész tested a Hinnóm völgyére vettessék. ³⁰És ha jobb kezed botránkoztat meg, vágd le és vesd el magadtól; mert jobb, hogy egy vesszen el a tagjaid közül, semhogy az egész tested a Hinnóm völgyére vessék.

³¹Megmondatott továbbá: ha valaki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ³²Én pedig azt mondom nektek: ha valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.

³³Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdj, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. ³⁴Én pedig azt mondom: Egyáltalán ne esküdjetek; se az égre, mert az az Isten királyi széke; ³⁵se a földre, mert az lábainak zsámolya; se Jerusalajimra, mert az a nagy Király városa; ³⁶se a fejedre ne esküdj, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; ³⁷hanem legyen a beszédetek: Igen igen; nem nem; ami pedig ezeken felül van, a gonosztól van.

³⁸Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. ³⁹Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik arcodat is. ⁴⁰És aki törvénykezni akar veled és elvenni az alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is. ⁴¹És aki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. ⁴²Aki tőled kér, adj neki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.

⁴³Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. ⁴⁴Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, jót tegyetek azokkal, akik gyűlölnek titeket, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket, hogy mennyei Atyátoknak fiai legyetek, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisoknak. ⁴⁶Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmat vesztek? Nem ugyanazt teszik a vámszedők is? ⁴⁷És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a vámszedők is? ⁴⁸Legyetek azért tökéletesek, miként mennyei Atyátok tökéletes.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: boldogok (Mt 5,3É), Jerusalajim (Jeruzsálem, Mt 20,17-18M), jod (héber Abc legkisebb betűje), Hinnóm völgye (gyehenna, Mt 5,22É), mennyek királysága (mennyek országa Mt 3,2M), Próféták (IV.3.), raka (üresfejű, tökfej), szanhedrin (vallási bíróság, törvényszék), Tóra (tanítás, IV.2.)

Kapcsolódó észrevételek, magyarázatok: Mt 5,3É, Mt 5,17M, Mt 5,21-48 – kurzusok, Mt 5,22É,  Mt 5,48É, Mt 18,8-9M

[…]

⁹Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te Neved.

[…]

²²A test lámpása a szem. Ha azért a szemed jó, az egész tested világos lesz. ²³Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! ²⁴Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

Kapcsolódó magyarázatok: Mt 6,9M, Mt 6,22-24M

[…]

¹²Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek velük, mert ez a Tóra és a Próféták.

[…]

²¹Nem mindenki megy be a mennyek királyságába, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram!, hanem aki cselekszi mennyei Atyám akaratát. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram! Uram! Nem a nevedben prófétáltunk, és űztünk ördögöket, és nem a nevedben tettünk sok hatalmas dolgot? ²³És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik a Tóra megrontásán munkálkodtok.

Átírt nevek, szavak: mennyek királysága (Mt 3,2M), Próféták (IV.3.), Tóra (tanítás, IV.2.)

Kapcsolódó észrevételek, magyarázatok: Mt 1,25M, Mt 7,21-23M

¹Mikor Jesua lejött a hegyről, nagy sokaság követette. ²És hozzáment egy bőrpoklosságban szenvedő férfi, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. ³Jesua kinyújtva kezét megérintette, és így szólt: Akarom, hogy megtisztulj. És azonnal megtisztult bőrbetegségétől. ⁴Ekkor Jesua ezt mondta neki: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem eredj, mutasd meg magad a kohénnek, és vidd fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik. 

⁵Mikor pedig Jesua bement Kfar Náhumba, egy százados ment hozzá, és kérte őt: ⁶Uram, szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. ⁷Jesua így szólt hozzá: Elmegyek, és meggyógyítom. ⁸De a százados azt felelte: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. ⁹Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Gyere ide, akkor idejön; és a szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. ¹⁰Amikor Jesua hallotta ezt, elcsodálkozott, és ezt mondta az őt követőknek: Bizony mondom nektek, még Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet. ¹¹De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek királyságában: ¹²E királyság fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. ¹³És így szólt Jesua a századoshoz: Eredj el, és legyen a hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. 

¹⁴Jesua Kefa házába ment, és látta, hogy anyósa lázasan fekszik. ¹⁵Megérintette a kezét, és elhagyta a láz; és felkelt és szolgált nekik.

¹⁶Az est beálltával pedig sok megszállottat vittek hozzá, és szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és meggyógyított minden beteget; ¹⁷hogy beteljesedjék, amit Jesaja próféta mondott:

Ő vette el erőtlenségünket és hordozta betegségünket. 

¹⁸Amikor pedig Jesua látta a nagy sokaságot maga körül, megparancsolta, hogy menjenek a túlsó partra. ¹⁹És odament hozzá egy írástudó, és így szólt: Mester, követlek téged, bárhova mégy. ²⁰Jesua így szólt hozzá: A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak fészkük; de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét. ²¹A tanítványok közül egy másik így szólt hozzá: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat. ²²Ám Jesua így felelt: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el halottaikat. 

²³Mikor hajóra szállt, követék tanítványai. ²⁴És nagyon háborogni kezdett a tenger, annyira, hogy a hajót elborították a hullámok; Jesua pedig aludt. ²⁵Tanítványai hozzámentek, és felkeltették ezeket mondva: Uram, ments meg minket, mert elveszünk. ²⁶Ő így felelt nekik: Mit féltek, ó kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert, és nagy csendesség lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak. Ezt kérdezték: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engedelmeskednek neki?

²⁸Amikor eljutott a túlsó partra, a gadaraiak tartományába, két megszállott ment elé a sírboltokból kijőve, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mert elmenni azon az úton. ²⁹És felkiáltottak: Mi dolgod velünk Jesua, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy a kijelölt idő előtt meggyötörj minket? ³⁰Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészett. ³¹Az ördögök pedig kérték őt: Ha kiűzöl minket, engedd meg, hogy abba a disznónyájba menjünk! ³²Menjetek, mondta nekik. Azok pedig kimentek, és belementek a disznónyájba, és íme, az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. ³³A pásztorok pedig elfutottak, és a városba érve hírül adtak mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Aztán az egész város kiment Jesua elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzon határukból.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: bőrpoklosság (Mt 8,2É), Jesaja (Ézsaiás), Jesua (Jézus, Mt 1,1M), Kefa (Péter, arámiul szikla; petra/petrosz, görögül szikla), Kfar Náhum (Náhum falva, Kapernaum, Mt 11,23É), kohén (pap, Mt 2,4É), mennyek királysága (Mt 3,2M)

Kapcsolódó magyarázatok, észrevételek: Mt 8,2É, Mt 8,5-12M, Mt 8,16É, Mt 8,21-22É, Mt 8,23-27M

[…]

⁹Mikor Jesua továbbment onnét, és meglátott egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Matitjahu volt a neve, így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt és követte őt. ¹⁰Amikor asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és asztalhoz telepedtek Jesuával és tanítványaival. ¹¹Látva ezt a farizeusok, ezt mondták tanítványainak: Miért eszik a Mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? ¹²Jesua pedig ezt hallva így felelt nekik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. ¹³Elmenve pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre. 

¹⁴Akkor Johanan tanítványai jöttek hozzá, és ezt kérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? ¹⁵Jesua így felelt nekik: Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a Vőlegény? De eljönnek azok a napok, amikor elvétetik tőlük a Vőlegény, és akkor böjtölni fognak. ¹⁶Senki sem tesz új posztóból foltot régi ruhára, mert a folt továbbszakítja, és még nagyobb lesz a szakadás. ¹⁷Új bort sem töltenek régi tömlőkbe; mert a tömlők szétszakadnak, és a bor kiömlik, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és így mindkettő megmarad. 

¹⁸Mikor ezeket mondta, íme, egy főember jött, és leborult előtte így szólva: A leányom éppen most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet, és megelevenedik. ¹⁹Jesua felkelt, és tanítványaival együtt követte. ²⁰És íme, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett, hátulról odalépve megérintette ruhájának szemlélőrojtját. ²¹Mert ezt mondta magában: Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok. ²²Jesua pedig megfordult és rátekintve mondta: Bízzál leányom, hited megtartott téged. És abban az órában meggyógyult az asszony. ²³És Jesua a főember házához érve látta a fuvolásokat és a tolongó sokaságot, ²⁴és azt mondta nekik: Menjetek innen, mert a leány nem halt meg, hanem alszik. Azok kinevették. ²⁵Miután pedig eltávolították a sokaságot, bement, megfogta a leány kezét, mire az felkelt. ²⁶És elterjedt ennek híre abban az egész tartományban. 

[…]
³⁵És bejárta Jesua a városokat és a falvakat mind, tanított zsinagógáikban, és hirdette az Isten királyságának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép között. ³⁶Mikor pedig látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok. ³⁷Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. ³⁸Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Isten királysága (Mt 4,12-25M), Jesua (Jézus, Mt 1,1M), Johanan (János), Matitjahu (Máté, Mt 0,1É), szemlélőrojt (Mt 9,20-22M, Mt 9,20É)

Kapcsolódó észrevételek, magyarázatok: Mt 0,1É, Mt 9,20É, Mt 9,20-22M

¹És előszólítva tizenkét tanítványát hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtlenséget. ²A tizenkét apostol nevei pedig ezek: első Simon, akit Kefának hívnak, és testvére, András, Jákob, a Zavdaj fia, és testvére, Johanan, ³Fülöp és Bar Talmai, T^eomo és Matitjahu, a vámszedő; Jákob Bar Alfai, Taddai, ⁴a zelóta Simon és a karióti Júda, aki el is árulta. ⁵Ezt a tizenkettőt küldte ki Jesua, és megparancsolta nekik: Pogányok útjára ne menjetek, és szamaritánusok városába se menjetek be, ⁶hanem menjetek inkább Izrael házának eltévelyedett juhaihoz. ⁷Hozzájuk menve pedig ezt prédikáljatok: Elközelített a mennyek királysága. ⁸Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. ⁹Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az erszényetekbe, ¹⁰se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se botot, mert méltó a munkás a táplálékára. ¹¹Amely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki méltó abban, és ott maradjatok, amíg tovább mehettek. ¹²Ha pedig bementek egy házba, köszöntsétek salommal. ¹³És ha méltó a ház, szálljon a salomotok reá; ha pedig nem méltó, salomotok térjen vissza rátok. ¹⁴Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. ¹⁵Bizony mondom nektek: Az ítélet napján könnyebb lesz Szodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.

¹⁶Ímé, elbocsátalak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. ¹⁷De óvakodjatok az emberektől, mert szanhedrinekre adnak titeket, és a gyülekezeteikben megostoroznak, ¹⁸és helytartók és királyok elé visznek titeket értem, bizonyságul maguknak és a pogányoknak. ¹⁹De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok, mert megadatik nektek abban az órában, mit mondjatok. ²⁰Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem Atyátok Szelleme az, aki szól bennetek. ²¹Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket. ²²És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. ²³Mikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom nektek: be sem járjátok Izrael városait, míg az Emberfia eljön.

²⁴Nem feljebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga uránál. ²⁵Elég a tanítványnak, ha olyan mint mestere, és a szolga, mint ura. Ha a házigazdát Baal Zebubnak hívták, mennyivel inkább a házanépét?!

[…]

³⁷Aki inkább szereti atyját és anyját, mint engem, nem méltó hozzám, és aki inkább szereti fiát és lányát, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ, nem méltó hozzám. ³⁹Aki megtalálja az életét, elveszti azt, és aki elveszti az életét értem, megtalálja azt. ⁴⁰Aki titeket befogad, engem fogad be. Aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. ⁴¹Aki befogadja a prófétát azért, mert az próféta, prófétának jutalmát veszi; és aki befogadja a caddikot azért, mert az caddik, caddiknak jutalmát veszi. ⁴²Aki inni ad egynek e kicsinyek közül csak egy pohár hideg vizet, mert az tanítvány, bizony mondom nektek, el nem vesztheti jutalmát.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Alfai (Alfeus), Baal Zebub (Belzebub, Mt 10,25É), Bar Talmai (Bertalan), caddik (igaz, Mt 10,41É), Jákob (Jakab, Az eredeti héber nevek), Jesua (Jézus, Mt 1,1M), Johanan (János), Júda (Júdás, Az eredeti héber nevek), karióti (Mt 10,4É), Kefa (Péter, arámiul szikla; petra/petrosz, görögül szikla), Matitjahu (Máté, Mt 0,1É), mennyek királysága (Mt 3,2M), salom (béke, Mt 10,12-13M), szanhedrin (vallási bíróság, törvényszék), T^eomo (Tamás, arámiul iker), Taddai (Taddeus), Zavdaj (Zebedeus), zelóta (Mt 10,4É)

Kapcsolódó magyarázatok, észrevételek: Mt 10,4É,  Mt 10,6M, Mt 10,5-16M, Mt 10,12-13M, Jesua rabbi és tanítványai (IV.1.), Mt 10,25É, Mt 10,37M, Mt 10,41É

¹Mikor elmondta Jesua a tizenkét tanítványának adott utasításait, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban. ²Johanan pedig, mikor meghallotta a fogságban a Messiás cselekedeteit, elküldött kettőt a tanítványai közül ³ezt kérdezve tőle: Te vagy az, aki eljövendő, vagy mást várjunk? ⁴Jesua így felelt nekik: Menjetek el és jelentsétek Johanannak, amiket hallotok és láttok: ⁵A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a süketek hallanak; a halottak feltámadnak, és a szegényeknek hirdetik az evangéliumot. ⁶Boldog, aki bennem meg nem botránkozik.

⁷Mikor pedig azok elmentek, Jesua szólni kezdett a sokaságnak Johananról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat, amit a szél hajtogat? ⁸Hát mit mentetek ki látni? Puha ruhába öltözött embert? Íme, akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. ⁹Hát mit mentetek ki látni? Prófétát? Bizony mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! ¹⁰Mert ő az, akiről meg van írva:

Íme, elküldöm követemet orcád előtt, aki megkészíti előtted az utadat.

¹¹Bizony mondom nektek: az asszonyoktól születettek között nem támadt nagyobb Bemerítő Johanannál, de aki legkisebb a mennyek királyságában, nagyobb nála. ¹²Bemerítő Johanan idejétől fogva pedig mind mostanig a mennyek királysága erővel tör előre, és sokan teljes erejükkel igyekeznek, hogy bejussanak. ¹³Mert a Próféták mindnyájan és a Tóra Johananig prófétáltak. ¹⁴Ha be akarjátok venni, ő Élijáhu, aki eljövendő. ¹⁵Akinek van füle a hallásra, hallja. ¹⁶De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltoznak a társaiknak, ¹⁷és ezt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok. ¹⁸Mert eljött Johanan, aki nem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne! ¹⁹Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És így a tudományt igazolták a tettei.

²⁰Ekkor elkezdte szemükre hányni ama városoknak, amelyekben legtöbb csodái voltak, hogy nem tértek meg: ²¹Jaj neked Korazin! Jaj neked Bethsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. ²²De mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³Te is Kfar Náhum, aki az égig felmagasztaltattál, a seolig fogsz megaláztatni; mert ha Szodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned, mind e mai napig megmaradt volna. ²⁴De mondom nektek, hogy Szodoma földjének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, mint neked.

²⁵Abban az időben így szólt Jesua: Hálákat adok neked, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. ²⁶Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted. ²⁷Mindent nekem adott át az Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. ²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és megnyugtatlak titeket. ²⁹Vegyétek föl magatokra az igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a lelketeknek. ³⁰Mert az én igám gyönyörűséges, és a terhem könnyű.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Bemerítő Johanan (Bemerítő János, Mt 14,1-12É), Élijáhu (Illés), Jesua (Jézus, Mt 1,1M), Johanan (János), Kfar Náhum (Náhum falva, Kapernaum, Mt 11,23É), mennyek királysága (Mt 3,2M), Messiás (Krisztus, Mt 1,1M), Próféták (IV.3.), seol (pokol), Tóra (IV.2.)

Kapcsolódó magyarázatok, észrevételek: Mt 11,11É, Mt 11,12M, Mt 11,12-14M, Mt 11,15M, Mt 11,23É, Mt 11,28-30M

¹Abban az időben Jesua a vetéseken haladt át sabbat napján. Tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. ²A farizeusok ennek láttán ezt mondták neki: Íme, a tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad sabbatkor cselekedni. ³Ő pedig így szólt hozzájuk: Nem olvastátok, mit tett Dávid, mikor ő és azok, akik vele voltak, megéheztek? ⁴Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie neki, sem azoknak, akik vele voltak, hanem csak a kohéneknek? ⁵Vagy nem olvastátok a Tórában, hogy sabbatkor megtörik a kohének a sabbatot a Templomban és nem vétkeznek? ⁶Mondom pedig nektek, hogy a Templomnál nagyobb van itt. ⁷Ha pedig tudnátok, mi ez:

Irgalmasságot akarok és nem áldozatot,

nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. ⁸Mert az Emberfia Ura a sabbatnak is.

⁹És eltávozva onnan a zsinagógájukba ment. ¹⁰És íme, volt ott egy sorvadt kezű ember. Megkérdezték őt, hogy vádolhassák: Szabad-e sabbat napján gyógyítani? ¹¹Ő pedig így felelt: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha sabbatkor verembe esik, nem ragadja meg és nem húzza ki? ¹²Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát sabbat napján jót cselekedni. ¹³Akkor így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet. Kinyújtotta, és olyan egészséges lett, mint a másik. ¹⁴A farizeusok pedig kimentek, és tanácsot tartottak ellene, hogyan veszíthetnék el.

¹⁵Jesua pedig észrevéve ezt eltávozott onnan. Nagy sokaság követte, és meggyógyította mindnyájukat; ¹⁶és megparancsolta nekik, hogy ismertté ne tegyék őt, ¹⁷hogy beteljesedjen Jesaja próféta mondása, aki így szólt:

¹⁸Íme, az én szolgám, akit választottam, szerelmesem, akiben kedvem lelem; Szellememet adom rá, és ítéletet hirdet a nemzeteknek. ¹⁹Nem verseng, és nem kiált; az utcákon senki nem hallja szavát. ²⁰A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. ²¹Nevében reménykednek majd a nemzetek.

²²Akkor egy vak és néma megszállottat hoztak elé, és meggyógyította, úgyhogy a vak és néma beszélt és látott is. ²³Elálmélkodott az egész sokaság, és így szólt: Vajon nem ő Dávid ama Fia? ²⁴A farizeusok pedig ennek hallatán így szóltak: Nem űzheti ki az ördögöket más módon, csak Baal Zebubbal, az ördögök fejedelmével. ²⁵Jesua pedig ismerve gondolataikat, így szólt hozzájuk: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy ház sem állhat meg, amely meghasonlik magával. ²⁶Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg, hogyan állhat meg tehát az országa? ²⁷És ha én Baal Zebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők maguk lesznek bíráitok. ²⁸Ha pedig én Isten Szellemével űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten királysága. ²⁹Avagy hogyan mehet be valaki a hatalmas házába, és rabolhatja el annak kincseit, ha meg nem kötözi előbb a hatalmast? Csak akkor rabolja ki annak házát. ³⁰Aki nincs velem, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol. ³¹Azért azt mondom nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szellem káromlása nem bocsáttatik meg. ³²Még aki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szent Szellem ellen szól, annak sem e világon, sem a másvilágon meg nem bocsátják. ³³Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt, mert gyümölcséről ismerik meg a fát. ³⁴Mérges kígyók fajzatai, hogyan szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szív teljességéből szól a száj. ³⁵A jó ember szívének jó kincseiből hozza elő a jókat, és a gonosz ember szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. ³⁶De azt mondom nektek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. ³⁷Mert a beszédedből ítéltetsz igaznak, és a beszédedből ítéltetsz hamisnak. ³⁸Ekkor feleltek neki egyesek az írástudók és a farizeusok közül: Mester, jelt akarunk látni tőled. ³⁹Ő pedig így felelt nekik: E gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, és nem adatik jel neki, hacsak nem Jóna próféta jele. ⁴⁰Mert ahogy Jóna három éjjel és három nap a cethal gyomrában volt, úgy az Emberfia is három nap és éjjel lesz a föld gyomrában. ⁴¹Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és kárhoztatják, mivel ők megtértek Jóna prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónánál. ⁴²Dél királynő asszonya felkel majd az ítéletkor e nemzedékkel együtt, és kárhoztatja, mert ő eljött a föld széléről, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál.

⁴³Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár nyugalmat keresve, és nem talál. ⁴⁴Akkor ezt mondja: Visszatérek a házamba, ahonnét kijöttem. Odamenve üresen kisöpörve és felékesítve találja azt. ⁴⁵Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét szellemet, gonoszabbakat magánál, és bemenve ott lakoznak, és ennek az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.  

⁴⁶Mikor pedig még szólt a sokaságnak, íme az anyja és a testvérei kinn álltak, és beszélni akartak vele. ⁴⁷És így szólt hozzá valaki: Íme, anyád és testvéreid kinn állnak, és beszélni akarnak veled. ⁴⁸Ő pedig így felelt a hozzá szólónak: Ki az anyám, és kik a testvéreim? ⁴⁹Erre kinyújtotta kezét a tanítványai felé: Íme, az anyám és a testvéreim! ⁵⁰Mert aki cselekszi mennyei Atyám akaratát, az fivérem, nővérem és anyám.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Baal Zebub (Belzebub, Mt 10,25É), írástudó (tóratanító, IV.5.), Isten királysága (Mt 3,2M), Jesaja (Ézsaiás), Jesua (Jézus, Mt 1,1M), Jóna (Jónás), kohén (pap, Mt 2,4É), sabbat (szombat, Mt 8,16É), Tóra (tanítás, IV.2.)

Kapcsolódó magyarázatok, észrevételek: Mt 12,1-8M, Mt 12,13É, Mt 12,15b-21M, Mt 12,22-45É

[…]

¹⁰A tanítványok pedig odamentek hozzá, és ezt mondták neki: Miért beszélsz nekik példázatokban?

[…]

²⁴Más példázatot is eléjük tárt: Hasonló a mennyek királysága az emberhez, aki földjébe jó magot vetett, ²⁵de mikor az emberek aludtak, eljött az ellensége és konkolyperjét vetett a búza közé, és elment. ²⁶Mikor pedig felnövekedett a vetés, és gyümölcsöt termett, akkor láthatóvá vált a konkolyperje is. ²⁷A gazda szolgái pedig odamentek hozzá, és így szóltak: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél a földedbe? Honnan van azért benne a konkolyperje? ²⁸Ő pedig ezt mondta nekik: Valamelyik ellenség tette azt. A szolgák pedig így szóltak hozzá: Akarod, hogy elmenjünk, és összeszedjük őket? ²⁹Ő pedig így szólt: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyperjét, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. ³⁰Hagyjátok, hogy együtt nőjön mindkettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyperjét, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok a csűrömbe.

³¹Más példázatot is eléjük tárt: Hasonló a mennyek királysága a mustármaghoz, amelyet fogott az ember, és elvetett mezőjében. ³²Amely kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy rászállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain.

³³Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek királysága a kovászhoz, amelyet vett az asszony, három mérce lisztbe elegyített, míg az egész meg nem kelt. ³⁴Jesua mindezeket példázatokban mondta el a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szólt nekik. ³⁵Hogy beteljesedjen, amit a próféta szólt:

Megnyitom számat példázatokra, és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve voltak.

³⁶Jesua ekkor elbocsátotta a sokaságot, bement a házba. Tanítványai odamentek hozzá, és így szóltak: Magyarázd meg nekünk a szántóföldbe vetett konkolyperje példázatát. ³⁷Ő pedig így felelt: Aki a jó magot veti, az az Emberfia; ³⁸a szántóföld pedig a világ, a jó mag az Isten királyságának fiai, a konkolyperje pedig a gonosz fiai. ³⁹Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög, az aratás pedig e korszak vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Ahogy azért összegyűjtik a konkolyperjét és megégetik, úgy lesz e korszak befejezésekor. ⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait, és királyságából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik megrontják a Tórát. ⁴²Bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. ⁴³Akkor az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja.

⁴⁴Ismét hasonló a mennyek királysága a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálva az ember elrejtett, és a felett való örömében elment, és eladott mindent, amije volt, hogy megvegye azt a szántóföldet.

 ⁴⁵Ismét hasonló a mennyek királysága a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres, ⁴⁶aki egy drágagyöngyre talált, elment, és mindenét eladva, amije volt, megvette.

⁴⁷Szintén hasonló a mennyek királysága a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halfajtát összefogott, ⁴⁸melyet, mikor megtelt, a partra vontak a halászok, és leülve a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványokat pedig kihányták. ⁴⁹Így lesz e korszak befejezésekor is: Eljönnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. ⁵⁰Tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. ⁵¹Jesua így szólt hozzájuk: Megértettétek mindezeket? Így feleltek: Megértettük Uram. ⁵²Ő pedig ezt mondta nekik: Azért minden írástudó, akit a mennyek királysága felől megtanítottak, hasonló az olyan gazdához, aki régit és újat hoz elő az éléstárából.

⁵³És történt, hogy mikor Jesua e példázatok végére jutott, elment onnan. ⁵⁴Hazájába érve tanította őket a zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodtak és ezt mondták: Honnét van benne ez a bölcsesség és az erők? ⁵⁵Nem ő a fia annak az ácsmesternek? Nem az ő anyját hívják Mirjámnak, és testvéreit, Jákobnak, Józsefnek, Simonnak és Júdának? ⁵⁶És a húgai is nem mind köztünk vannak? Honnét kapta mind e hatalmat? ⁵⁷És megbotránkoztak rajta. Jesua pedig ezt mondta nekik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a saját hazájában és házában. ⁵⁸Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: írástudó (tóratanító, IV.5.), Jákob (Jakab, Az eredeti héber nevek), Jesua (Jézus, Mt 1,1M), Júda (Júdás, Az eredeti héber nevek), konkolyperje (Mt 13,25.38-39M), mennyek királysága (Mt 3,2M), Mirjám (Mária, Mt 1,16É)

Kapcsolódó magyarázatok, észrevételek: Jesua rabbi és tanítványai (IV.1.), Mt 13,38É, Mt 13,39É, Mt 7,21-23M, Mt 11,15M, Mt 13,10M, Mt 13,25.38-39M, Mt 13,44-46M

¹Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hallotta Jesua hírét, ²és így szólt a szolgáihoz: Ez Bemerítő Johanan; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. ³Mert Heródes elfogatta Johanant, és megkötözve tömlöcbe vetette Heródiásért, testvérének, Fülöpnek feleségéért. ⁴Mert ezt mondta neki Johanan: Nem szabad együtt élned vele. ⁵De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. ⁶Hanem mikor Heródes születésnapját ünnepelték, Heródiás leánya előttük táncolt, és megtetszett Heródesnek. ⁷Azért esküvéssel fogadást tett, hogy amit kér, megadja neki. ⁸A lány pedig, anyja rábeszélésére, így szólt: Add ide nekem egy tálban Bemerítő Johanan fejét. ⁹Megszomorodott a király, de esküjéért és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. ¹⁰Elküldetett, és fejét vetette Johanannak a tömlöcben. ¹¹És előhozták fejét egy tálban, és a lánynak adták. Ő pedig anyjához vitte. ¹²Eljöttek tanítványai, elvitték a testet, és eltemették, majd elmentek, és megjelentették Jesuának.

¹³Mikor erről hallott Jesua, elment onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ennek hallatán gyalog követte őt a városokból. ¹⁴Amikor Jesua kiszállt, látta a nagy sokaságot, és megszánta őket, és betegeiket meggyógyította. ¹⁵Mikor pedig esteledni kezdett, hozzá mentek tanítványai, és így szóltak: Puszta hely ez, és későre jár; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek maguknak eleséget. ¹⁶Jesua pedig ezt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük, adjatok nekik ti enniük. ¹⁷Azok pedig mondták neki: Nincsen itt más, csupán öt kenyerünk és két halunk. ¹⁸Ő pedig így szólt: Hozzátok ezeket ide hozzám. ¹⁹És mikor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelve áldást mondott; és megszegve a kenyereket a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. ²⁰Mindnyájan ettek, és jóllaktak, és felszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. ²¹Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokon és a gyermekeken kívül.

[…]

³⁵Mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldtek azon az egész környéken, és minden beteget hozzá hoztak. ³⁶Kérték, hogy csak ruhájának szemlélőrojtját érinthessék, és akik érintették, mindnyájan meggyógyultak.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Bemerítő Johanan (Bemerítő János, Mt 14,1-12É), Jesua (Jézus, Mt 1,1M), szemlélőrojt (Mt 9,20-22M)

Kapcsolódó észrevételek: Mt 14,1-12É, Mt 14,20É, Mt 26,26É

¹Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jesuához Jerusalajimból, és ezt mondták neki: ²Miért hágják át a tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. ³Ő pedig így felelt nekik: Ti meg miért hágjátok át Isten parancsolatát a rendeléseitekkel? ⁴Mert Isten parancsolta ezt: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. ⁵Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az akár ne is tisztelje atyját vagy anyját. ⁶Erőtelenné tettétek Isten parancsolatát a rendeléseitekkel. ⁷Képmutatók, igazán prófétált felőletek Jesaja:

⁸Ez a nép szájával közelít hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem. ⁹Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.

¹⁰És magához szólítva a sokaságot, így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg: ¹¹Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. ¹²Akkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatán megbotránkoztak? ¹³Ő pedig így felelt: Minden palánta, amelyet nem mennyei Atyám plántált, kitépetik. ¹⁴Hagyjátok őket; vakok vak vezetői, ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten verembe esnek. ¹⁵Kefa pedig felelt neki: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot. ¹⁶Jesua erre így szólt: Még ti is értelem nélkül vagytok? ¹⁷Nem értitek, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? ¹⁸Amik pedig a szájból jönnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. ¹⁹Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. ²⁰Ezek fertőztetik meg az embert, de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.   

²¹Jesua elment onnét, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza. ²²Íme, egy kánaáni asszony jött ki arról a környékről, és így kiáltott: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtam! A leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. ²³Ő pedig egy szót sem felelt neki. A tanítványai hozzámentek, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiált. ²⁴Ő pedig így felelt: Nem küldettem csak Izrael házának elveszett juhaihoz. ²⁵Az asszony mégis odament és leborult előtte, mondván: Uram, légy segítségül nekem! ²⁶Ő pedig így felelt: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. ²⁷Az pedig így szólt: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az uruk asztaláról lehullanak. ²⁸Ekkor így felelt Jesua: Ó asszony, nagy a te hited! Legyen neked akaratod szerint. És meggyógyult a leánya attól a pillanattól fogva.

²⁹Jesua eltávozott onnan, és elment a Kinneret tava mellé. Felment a hegyre, és ott leült. ³⁰Nagy sokaság ment hozzá, magukkal vitték a sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok más beteget, és odatették őket Jesua lábai elé, és ő meggyógyította őket. ³¹Úgyhogy a sokaság álmélkodott látva, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak, és dicsőítették Izrael Istenét.

[…]

Átírt, magyarázott nevek, szavak: írástudók (tóratanítók, IV.5.), Jerusalajim (Jeruzsálem, Mt 20,17-18M), Jesaja (Ézsaiás), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Kefa (Péter, arámiul szikla; petra/petrosz, görögül szikla), Kinneret tava (Genezáreti tó)

Kapcsolódó magyarázat és észrevételek: Mt 15,1-20M, Mt 15,4-5É, Mt 15,21-28É

[…]

⁵Tanítványai a túlsó partra menve elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. ⁶Jesua pedig ezt monda nekik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok chamecétől. ⁷Ők pedig tanakodtak maguk között: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. ⁸Jesua pedig megértve ezt így szólt hozzájuk: Mit tanakodtok magatok között kicsinyhitűek, hogy nem hoztatok magatokkal kenyeret?! ⁹Még most sem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és hogy hány kosarat töltöttetek meg? ¹⁰Sem a négyezer hét kenyerére, és hogy hány kosarat töltöttetek meg? ¹¹Hogyhogy nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam nektek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok chamecétől!? ¹²Ekkor értették meg, hogy nem arról szólt, hogy a kenyér chamecétől, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tanításától őrizkedjenek.

¹³Mikor pedig Jesua Cézárea Filippi környékére ment, megkérdezte tanítványait: kinek mondanak engem, az Emberfiát az emberek? ¹⁴Ők pedig ezt mondták: Némelyek Bemerítő Johanannak, mások Élijáhúnak; némelyek pedig Jirm^ejahunak, vagy egynek a próféták közül. ¹⁵Erre így szólt hozzájuk: Ti kinek mondotok engem? ¹⁶Simon Kefa így felelt: Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia. ¹⁷Jesua így felelt neki: Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette meg ezt neked, hanem a mennyei Atyám. ¹⁸De én is mondom neked, hogy te Kefa vagy, és ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a seol kapui sem vesznek rajta diadalt. ¹⁹És neked adom a mennyek királyságának kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lesz. ²⁰Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő Jesua, a Messiás.

²¹Ettől fogva kezdte Jesua megjelenteni tanítványainak, hogy Jerusalajimbe kell mennie, és sokat szenvednie a vénektől és a vezető kohénektől és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. ²²Kefa félrevonva őt feddeni kezdte, mondván: Isten mentsen, Uram! Ez nem történhet meg veled. ²³Ő pedig megfordulva ezt mondta Kefának: Távozz tőlem Sátán, bántásomra vagy, mert nem Isten dolgaira gondolsz, hanem emberi dolgokra. ²⁴Ekkor Jesua azt mondta tanítványainak: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel a keresztjét, és kövessen. ²⁵Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét értem, megtalálja azt. ²⁶Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember a lelkéért? ²⁷Mert az Emberfia eljön Atyjának dicsőségében angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek cselekedete szerint. ²⁸Bizony mondom nektek: Azok között, akik itt állnak, vannak némelyek, akik nem kóstolják meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát eljönni az országában.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Bemerítő Johanan (Bemerítő János, Mt 14,1-12É), chamec (kovász, Mt 16,6É), Élijáhú (Illés), írástudók (tóratanítók, IV.5.), Jerusalajim (Jeruzsálem, Mt 20,17-18M), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Jirm^ejahu (Jeremiás), Kefa (Péter, arámiul szikla; petra/petrosz, görögül szikla), mennyek királysága (Mt 3,2M), Messiás (Krisztus, Mt 1,1M), seol (pokol), vezető kohén (vezető pap Mt 2,4É)

Kapcsolódó magyarázatok: Mt 16,6É, Mt 16,28-17,11M, Mt 18,15-20M

¹Hat nap múlva Jesua maga mellé vette Kefát, Jákobot és testvérét Johanant, és felvitte őket magukban egy magas hegyre. ²Elváltozott előttük, és arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség. ³És íme, megjelent nekik Mózes és Élijáhú, akik beszéltek vele. ⁴Kefa pedig így szólt Jesuához: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építünk itt három szukkát, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. ⁵Mikor még beszélt, íme, fényes felhő borította be őket, és szózat szólt a felhőből: Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm: Rá hallgassatok. ⁶A tanítványok, amint ezt hallották, arcra borultak és nagyon megrémültek. ⁷Jesua pedig odament hozzájuk, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel és ne féljetek! ⁸Amikor pedig szemeiket felemelték, senkit sem láttak, csak egyedül Jesuát. ⁹És mikor a hegyről lejöttek, megparancsolta nekik Jesua: Senkinek se mondjátok el, amit láttatok, míg fel nem támad az Emberfia a halálból. ¹⁰És megkérdezték a tanítványai: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Élijáhúnak kell eljönnie? ¹¹Jesua pedig így felelt nekik: Élijáhú bizony eljön előbb, és mindent helyreállít; ¹²de mondom nektek, hogy Élijáhú immár eljött, és nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit akartak. ¹³Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Bemerítő Johananról szólt nekik. […]

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Bemerítő Johanan (Bemerítő János, Mt 14,1-12É), Élijáhú (Illés), írástudók (tóratanítók, IV.5.), Jákob (Jakab, Az eredeti héber nevek), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.))), Johanan (János), Kefa (Péter, arámiul szikla; petra/petrosz, görögül szikla), szukka (lombsátor, Mt 16,28-17,11M)

Kapcsolódó magyarázatok: Mt 11,12-14M, Mt 11,15M, Mt 16,28-17,11M

¹Abban az órában a tanítványok odamentek Jesuához, mondván: ki nagyobb a mennyek királyságában? ²Jesua előhívott egy kisgyermeket, közéjük állította, ³és így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek királyságába. ⁴Aki azért megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek királyságában. ⁵És aki egy ilyen kisgyermeket befogad a nevemben, engem fogad be. ⁶Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélyébe vessék. ⁷Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik. ⁸Ha pedig a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb neked sántán vagy csonkán bemenned az életre, mint két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. ⁹És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb neked fél szemmel bemenned az életre, mint két szemmel vettetned a Hinnóm völgye tüzére. ¹⁰Vigyázzatok, nehogy e kicsinyek közül egyet is megvessetek, mert mondom nektek, hogy angyalaik a mennyekben mindenkor látják mennyei Atyám arcát.

¹¹Mert az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. ¹²Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy eltéved: nem hagyja ott a kilencvenkilencet, és megy a hegyekre megkeresni az eltévedtet? ¹³Ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint a kilencvenkilencnek, amely nem tévedt el. ¹⁴Ugyanígy mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.

¹⁵Ha pedig testvéred vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. ¹⁶Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. ¹⁷Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. ¹⁸Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit megoldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. ¹⁹Ismét, mondom nektek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, azt megadja nekik mennyei Atyám. ²⁰Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok köztük.

²¹Ekkor odament hozzá Kefa, és így szólt: Uram, hányszor lehet a testvéremnek vétkezni ellenem, és hányszor kell megbocsátanom neki? Még hétszer is? ²²Jesua így szólt hozzá: Nem mondom neked, hogy hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. ²³Ezért hasonló a mennyek királysága ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit. ²⁴Mikor pedig kezdett számot vetni, elé hoztak egy embert, aki tízezer talentummal volt adós. ²⁵Mivel nem tudott fizetni, megparancsolta az ura, hogy adják el őt, feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije volt, és fizessenek. ²⁶Leborult azért a szolga előtte, könyörögött neki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. ²⁷Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és az adósságot is elengedte neki. ²⁸Kiment pedig az a szolga, és találkozott eggyel szolgatársai közül, aki száz dénárral volt neki adós.  Megragadta, és fojtogatta, mondván: Fizesd meg nekem, amivel tartozol. ²⁹Leborulván azért szolgatársa lábai elé könyörögött neki: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. ³⁰De ő nem engedett, hanem elment, börtönbe vettette, míg meg nem fizeti, amivel tartozik. ³¹Látva pedig a szolgatársai a történteket, felettébb megszomorodtak, és elmentek, hogy mindazt megjelentsék uruknak, ami történt. ³²Akkor hívatta az ura, és ezt mondta neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem. ³³Nem kellett volna neked is könyörülnöd a szolgatársadon, ahogyan én is könyörültem rajtad? ³⁴És megharagudva ura átadta a börtönőrök kezébe, míg meg nem fizeti mindazt, amivel tartozik. ³⁵Ugyanígy cselekszik mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok ki-ki az atyjafia vétkeit.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Hinnóm völgye (gyehenna, Mt 5,22É), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Kefa (Péter, arámiul szikla; petra/petrosz, görögül szikla), mennyek királysága (Mt 3,2M)

Kapcsolódó tanítások: Mt 18,8-9M, Mt 18,15-20M, Mt 18,21-35M

¹Mikor elvégezte Jesua e beszédeket, elment Galileából. Júdeának határaiba ment a Jordánon túl. ²Nagy sokaság követte, és meggyógyította ott őket.

³Odamentek hozzá a farizeusok, és kísértve őt így szóltak: Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátani a feleségét? ⁴Ő pedig így felelt: Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és asszonnyá teremtette őket. ⁵És így folytatta: Ezért elhagyja a férfi atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. ⁶Úgyhogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. ⁷Erre így szóltak hozzá: Miért rendelte akkor Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? ⁸Erre ezt mondta nekik: Mózes a szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy feleségeiteket elbocsássátok, de kezdettől fogva nem így volt. ⁹Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság okát kivéve, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. ¹⁰Erre így szóltak hozzá a tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem jó megházasodni. ¹¹Ő pedig így szólt hozzájuk: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek megadatott. ¹²Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik magukat herélték ki a mennyek királyságáért. Aki beveheti, vegye be.

¹³Ekkor kisgyermekeket hoztak hozzá, hogy kezeit tegye rájuk, és imádkozzon. A tanítványok pedig megdorgálták őket. ¹⁴Jesua pedig így szólt: Hagyjátok békén e kisgyermekeket, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek királysága. ¹⁵És kezeit rájuk téve eltávozott onnét.

[…]

²⁷Akkor Kefa így felelt neki: Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát nekünk? ²⁸Jesua pedig ezt monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtetek engem a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és bíráskodtok Izrael tizenkét nemzetsége felett. ²⁹Aki elhagyta házait, vagy fiútestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit a nevemért, mindaz százannyit vesz, és örökség szerint nyer örök életet. ³⁰Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból pedig első.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Kefa (Péter, arámiul szikla; petra/petrosz, görögül szikla), mennyek királysága (Mt 3,2M)

Kapcsolódó magyarázatok, észrevételek: Mt 19,3-12M, Mt 19,15É, Mt 19,27-30M

¹Mert hasonlatos a mennyek királysága a gazdához, aki jó reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe. ²Megszerződve pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldte őket a szőlőjébe. ³Kiment három óra tájban, látott másokat, akik tétlenkedve álltak a piacon. ⁴Így szólt hozzájuk: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek. ⁵Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy tett. ⁶Tizenegy óra tájban is kiment, és talált másokat, akik tétlenkedve álltak, és ezt mondta nekik: Miért álltok itt egész napon át tétlenül? ⁷Így szóltak hozzá: Mert senki sem fogadott meg minket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok. ⁸Mikor pedig beesteledett, mondta a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nekik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. ⁹És jöttek a tizenegyórások, fejenként tíz-tíz pénzt vettek át. ¹⁰Jöttek azután az elsők, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is tíz-tíz pénzt vettek át fejenként. ¹¹Amint pedig átvették, zúgolódtak a házigazda ellen: ¹²Az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét és hőségét szenvedtük. ¹³Ő pedig így felelt azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled. Avagy nem tíz pénzben szerződtél meg velem? ¹⁴Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. ¹⁵Avagy nem szabad azt tennem a magaméval, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? ¹⁶Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók, mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

¹⁷Mikor Jesua felment Jerusalajimba, útközben csupán a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és így szólt hozzájuk: ¹⁸Íme, felmegyünk Jerusalajimba, és az Emberfia átadatik a vezető kohéneknek és az írástudóknak, és halálra ítélik. ¹⁹A pogányok kezébe adják, hogy megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad. […]

Átírt, magyarázott nevek, szavak: gonosz szem (Mt 6,22-24M), írástudók (tóratanítók, IV.5.), Jerusalajim (Mt 20,17-18M), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), mennyek királysága (Mt 3,2M), vezető kohén (vezető pap Mt 2,4É)

Kapcsolódó magyarázat, észrevétel: Mt 6,22-24M, Mt 20,17-18M

¹És mikor közeledtek Jerusalajimhoz, és Betfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak, elküldött Jesua két tanítványt. ²Ezt mondta nekik: Menjetek abba a faluba, amely előttetek van, és azonnal találtok egy megkötött szamarat és vele együtt a csikóját. Oldjátok el és hozzátok ide nekem. ³Ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal el fogja bocsátani őket. ⁴Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt:

⁵Mondjátok meg Cion leányának: Ímhol jön a királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamár csikóján.  

⁶A tanítványok pedig elmentek, és úgy tettek, amint Jesua parancsolta nekik. ⁷Elhozták a szamarat és a csikóját, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráült azokra. ⁸A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra terítette; mások pedig a fákról gallyakat vagdaltak és szétszórták az útra. ⁹Az előtte és utána haladó sokaság pedig így kiáltott:

Hozsánna Dávid fiának! Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön! Hozsánna a magasságban!

¹⁰És amikor bement Jerusalajimba, felbolydult az egész város, mondván: Kicsoda ez? ¹¹A sokaság pedig ezt hirdette: Ez Jesua, a galileai Názáretből való próféta.

¹²Jesua bement Isten Templomába, és kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a Templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. ¹³Ezt mondta nekik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig latrok barlangjává tettétek.

¹⁴Odamentek hozzá a vakok és a sánták a Templomban, és meggyógyította őket. ¹⁵A vezető kohének és az írástudók pedig látva a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik így kiáltottak a Templomban: Hozsánna Dávid fiának, haragra gerjedtek, ¹⁶és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jesua pedig így felelt: Hallom. Sohasem olvastátok:

A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?

¹⁷Ott hagyva őket kiment a városból Bethániába, és ott maradt éjjel.

¹⁸ Reggel pedig a városba visszajövet, megéhezett. ¹⁹Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, és nem talált rajta semmit, csak levelet. Így szólt hozzá: Többé ne teremjen rajtad gyümölcs ebben a korszakban! És a fügefa azonnal elszáradt. ²⁰Ennek láttán elcsodálkoztak a tanítványok: Hogyan száradt el a fügefa olyan hirtelen? ²¹Jesua pedig így felelt nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetnétek meg, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondanátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meg lenne. ²²És amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.

²³Mikor bement a Templomba, hozzámentek a vezető kohének és a nép vénei, mialatt tanított, mondván: Milyen felhatalmazással cselekszed ezeket, és ki adta neked ezt a felhatalmazást? ²⁴Jesua pedig így felelt nekik: Én is kérdezek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek, én is megmondom nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket. ²⁵Johanan bemerítése honnan volt? A mennyből vagy az emberektől? Azok pedig tanakodtak magukban: Ha azt mondjuk: a mennyből, azt feleli majd nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? ²⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a sokaságtól, mert Johanant mindnyájan prófétának tartják. ²⁷Így feleltek Jesuának: Nem tudjuk. Ő pedig ezt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket.

²⁸De mit gondoltok? Volt egy embernek két fia, és odamenve az elsőhöz így szólt: Eredj fiam, munkálkodj ma a szőlőmben. ²⁹Az pedig így felelt: Nem megyek, de azután meggondolta magát és elment. ³⁰A másikhoz is odament, és hasonlóképpen szólt. Az pedig így felelt: Elmegyek, uram, de nem ment el. ³¹E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Ezt válaszolták: Az első. Így szólt hozzájuk Jesua: Bizony mondom nektek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten királyságában. ³²Mert eljött hozzátok Johanan az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti pedig ezt látva azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna neki.

³³Más példázatot halljatok: Volt egy házigazda, aki szőlőt plántált, és azt sövénnyel vette körül, borsajtót készített, és tornyot épített, és kiadta azt munkásoknak és elutazott. ³⁴Mikor pedig a gyümölcsérés ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a gyümölcsét. ³⁵A munkások megfogva a szolgáit az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. ³⁶Ismét küldött más szolgákat, többet, mint korábban, és azokkal is így tettek. ³⁷Utoljára pedig elküldte azokhoz a saját fiát, ezt mondva: Fiamat meg fogják becsülni. ³⁸De a munkások meglátva a fiút ezt mondták egymás között: Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és foglaljuk el az örökségét. ³⁹És megfogva őt kivetették a szőlőn kívül és megölték. ⁴⁰Mikor azért megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal? ⁴¹Így feleltek: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beszolgáltatják majd neki a gyümölcsöt a maga idejében. ⁴²Monda nekik Jesua: Sohasem olvastátok a Tanakh-ban:

Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet feje; az Örökkévalótól lett ez, és csodálatos a szemeink előtt.

⁴³Annakokáért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. ⁴⁴És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik, szétmorzsolja. ⁴⁵A vezető kohének és farizeusok hallva példázatait, megértették, hogy róluk szól. ⁴⁶Mikor el akarták fogni, féltek a sokaságtól, mivel prófétának tartották.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: bemerítés (Mt 3,1.6M), Betfage (Mt 21,1-8É), Cion (Sion), írástudó (tóratanító, IV.5.), Isten királysága (Mt 3,2M), Jerusalajim (Jeruzsálem, Mt 20,17-18M), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Johanan (János), Názáret (Mt 2,23M), Örökkévaló (Úr, Mt 3,3É), Tanakh (IV.3.), vezető kohén (vezető pap Mt 2,4É)

Kapcsolódó magyarázatok, észrevételek: Mt 21,1-8É, Mt 21,9-11É, Mt 21,9M, Mt 21,19É, Mt 21,23M, Mt 21,23-24.28-46M

¹Jesua ismét példázatokban kezdett beszélni nekik: ²Hasonlít a mennyek királysága a királyhoz, aki fiának menyegzőt szerzett. ³Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak, de nem akartak eljönni. ⁴Ismét küldött más szolgákat: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden. Gyertek el a menyegzőre. ⁵De azok nem törődve vele elmentek, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe. ⁶A többiek pedig megfogva a szolgáit bántalmazták és megölték őket. ⁷Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, a gyilkosokat elvesztette, és városaikat felégette. ⁸Akkor mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók. ⁹Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. ¹⁰És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtötték mind, akiket csak találtak, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel. ¹¹Mikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. ¹²Így szólt hozzá: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. ¹³Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és a kezeit, és vigyétek és vessétek a külső sötétségre. Ott lesz sírás és fogcsikorgatás. ¹⁴Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

¹⁵Ekkor a farizeusok elmenve tanácsot tartottak, hogy szóval ejtsék tőrbe. ¹⁶És elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, akik így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz senkivel, mert emberek személyére nem nézel. ¹⁷Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? ¹⁸Jesua pedig ismerve álnokságukat így szólt: Mit kisértetek engem, képmutatók? ¹⁹Mutassatok nekem egy adópénzt. Azok pedig odavittek neki egy dénárt. ²⁰És így szólt hozzájuk: Kié ez a kép és a felirat? ²¹Így feleltek neki: A császáré. Akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek. ²²Ezt hallva elcsodálkoztak, ott hagyták, és elmentek.

²³Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok is, akik tagadták a feltámadást, és megkérdezték: ²⁴Mester, Mózes azt mondta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támasszon magot testvérének. ²⁵Volt pedig nálunk hét testvér, és az első feleséget vett, meghalt; és mivel nem volt magzata, feleségét a testvérére hagyta. ²⁶Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig. ²⁷Legutoljára pedig az asszony is meghalt.²⁸A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt. ²⁹Jesua pedig így felelt: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem a Tanakh-ot, sem Isten hatalmát. ³⁰Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben. ³¹A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok, mit mondott Isten: ³²Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a holtak, hanem az élők Istene. ³³A sokaság ezt hallva csodálkozott a tanításán.

³⁴A farizeusok pedig hallva, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek. ³⁵És megkérdezte közülük egy törvénytudó, kisértvén őt: ³⁶Mester, melyik a nagy parancsolat a Tórában? ³⁷Jesua pedig ezt mondta neki: Szeresd az Urat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. ³⁸Ez az első és nagy parancsolat. ³⁹A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. ⁴⁰E két parancsolattól függ az egész Tóra és a Próféták.

⁴¹Mikor pedig a farizeusok összegyülekeztek, megkérdezte őket Jesua: ⁴²Hogyan vélekedtek a Messiás felől? Kinek a fia? Így szóltak: Dávidé. ⁴³Erre ezt mondta nekik: Hogyan hívja akkor őt Dávid szellemben Urának, ezt mondva:

⁴⁴Mondta az Örökkévaló az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábaid alá vetem zsámolyul.

 ⁴⁵Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon a fia? ⁴⁶És senki egy szót sem felelhetett neki, nem merte őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.                                           

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), mennyek királysága (Mt 3,2M), Messiás (Krisztus, Mt 1,1M), Örökkévaló (Úr, Mt 3,3É), Tanakh (IV.3.), Tóra (tanítás, IV.2.)

Kapcsolódó magyarázatok: Mt 22,15-46M, Mt 22,35-40M

¹Akkor szólt Jesua a sokasághoz és tanítványaihoz: ²Az írástudók és a farizeusok Mózes székében ülnek. ³Azért, amit parancsolnak nektek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek, de cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. ⁴Mert nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik, de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni. ⁵Minden dolgukat pedig csak azért teszik, hogy lássák őket az emberek, mert megszélesítik a t^efillinjüket; és megnagyobbítják cicitjüket, ⁶és szeretik a lakomákon a főhelyet, és a zsinagógákban az elöl ülést.

[…]

³⁶Bizony mondom nektek, mindezek elkövetkeznek erre a nemzetségre. ³⁷Jerusalajim, Jerusalajim! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá, és te nem akartad. ³⁸Íme, pusztán hagyatik házatok. ³⁹Mert mondom nektek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Örökkévaló nevében!

Átírt, magyarázott nevek, szavak: cicit (szemlélőrojt, Mt 9,20É, Mt 9,20-22M), írástudó (tóratanító, IV.5.), Jerusalajim (Jeruzsálem, Mt 20,17-18M), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Örökkévaló (Úr, Mt 3,3É), t^efillin (Mt 23,5É)  

Kapcsolódó magyarázatok, észrevételek: Mt 9,20É, Mt 23,2-3É, Mt 23,5É, Mt 23,37-39É

Jesua kijött a Templomból és tovább ment. Hozzá mentek a tanítványai, hogy mutogassák neki a Templom épületeit. ²Jesua pedig így szólt hozzájuk: Nem látjátok mindezeket? Bizony mondom nektek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. ³Mikor pedig az olajfák hegyén ült, hozzámentek a tanítványok magukban és megkérdezték: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg mindezek? És micsoda jele lesz az eljövetelednek, és a kor befejeződésének? ⁴Jesua így felelt: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, ⁵mert sokan jönnek majd a nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Messiás, és sokakat elhitetnek. ⁶Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük. De ez még nem a vég. ⁷Mert nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, és lesznek éhségek, döghalálok és földindulások mindenfelé. ⁸Mindez pedig sok nyomorúság kezdete. ⁹Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket, és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt a nevemért. ¹⁰Akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják és gyűlölik egymást. ¹¹Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. ¹²Mivel a Tórától való eltávolodás növekszik, sokakban meghidegül a szeretet. ¹³De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.

[…]

²⁹Mindjárt pedig azoknak a napoknak nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egek erősségei megrendülnek. ³⁰És akkor feltetszik az Emberfiának jele az égen. Akkor gyászolni fog Izrael földjének minden törzse, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. ³¹Elküldi angyalait nagy sófárszóval, és egybegyűjtik választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. ³²A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.

Átírt, magyarázott nevek, szavak: Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Messiás (Krisztus, Mt 1,1M), sófár (kosszarvkürt, Mt 24,31É),  Tórától való eltávolodás (Mt 7,21-23M, IV.2.)

Kapcsolódó észrevételek: Mt 13,39É, Mt 21,19É, Mt 24,1-51É, Mt 24,30É, Mt 24,31É

¹Akkor hasonlatos lesz a mennyek királysága ahhoz a tíz szűzhöz, akik elővéve lámpásaikat kimentek a vőlegény elé. ²Öt pedig közülük eszes volt és öt bolond. ³Akik bolondok voltak, mikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat. ⁴Az okosak pedig lámpásaikkal együtt olajat vittek edényeikben. ⁵Késett pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadtak és aludtak. ⁶Éjfélkor pedig kiáltás hangzott: Íme, jön a vőlegény! Jöjjetek elé! ⁷Akkor felkeltek azok a szüzek, és elkészítették lámpásaikat. ⁸A bolondok pedig ezt mondták az eszeseknek: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásaink kialszanak. ⁹Az okosak pedig feleltek: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak.¹⁰Mikor pedig vásárolni voltak, megérkezett a vőlegény; és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és bezárták az ajtót. ¹¹Később pedig megjött a többi szűz is, és így szóltak: Uram! Uram! Nyisd meg nekünk. ¹²Ő pedig így felelt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. ¹³Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az Emberfia eljön.

¹⁴Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akart kelni, és előhívatta szolgáit, és amije volt, átadta nekik. ¹⁵Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek erejéhez képest; és azonnal útra kelt. ¹⁶Aki öt talentumot kapott, elment, kereskedett velük, és szerzett másik öt talentumot. ¹⁷Ugyanígy akié a két talentum volt, az is másik kettőt nyert. ¹⁸Aki pedig egyet kapott, elment, elásta azt a földbe, és elrejtette ura pénzét. ¹⁹Hosszú idő múlva pedig megjött a szolgák ura, és számot vetett velük. ²⁰És előjött, aki az öt talentumot kapta, hozott más öt talentumot, mondván: Uram, öt talentumot adtál nekem; íme, más öt talentumot nyertem azokon. ²¹Az ura pedig ezt mondta neki: Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be urad örömébe. ²²Előjött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két talentumot adtál nekem; íme, másik két talentumot nyertem azokon. ²³Mondta neki az ura: Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután. Menj be urad örömébe. ²⁴ Előjött az is, aki egy talentumot kapott, és így szólt: Uram, tudtam, hogy kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél. ²⁵Félelmemben elmentem és elástam a talentumodat a földbe; íme, megvan, ami a tied. ²⁶Az ura pedig felelt neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem. ²⁷El kellett volna tehát helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, és én megérkezve nyereséggel kaptam volna meg a magamét. ²⁸Vegyétek el azért tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van. ²⁹Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megsokasodik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. ³⁰A haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre, ott lesz sírás és fogcsikorgatás.

³¹Mikor pedig eljön az Emberfia dicsőségében, és vele mind a szent angyalok, akkor beül majd dicsőségének királyi székébe. ³²Elé gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. ³³A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. ³⁴Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Gyertek, Atyám áldottjai, örököljétek ezt az országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. ³⁵Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok. ³⁶Mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. ³⁷Akkor felelnek majd neki az igazak: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? ³⁸És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, hogy befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? ³⁹Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? ⁴⁰A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, ha megtettétek eggyel a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. ⁴¹Akkor szól majd a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem ti átkozottak az örök tűzre, amely az ördögöknek és angyalainak készíttetett. ⁴²Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom. ⁴³Jövevény voltam, és nem fogadtatok be; mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg. ⁴⁴Akkor ezek is felelnek majd neki: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked? ⁴⁵Akkor így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben nem tettétek meg eggyel e legkisebbek közül, velem sem tettétek meg. ⁴⁶És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.

Átírt nevek, szavak: mennyek királysága (Mt 3,2M)

Kapcsolódó magyarázatok: Mt 13,44-46M, Mt 25,32M

¹Mikor Jesua elvégezte mindezeket a beszédeket, így szólt a tanítványaihoz: ²Tudjátok, hogy két nap múlva peszah lesz, és az Emberfia elárultatik, hogy megfeszítsék. ³Akkor egybegyűltek a vezető kohének, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafának hívtak, ⁴és tanácsot tartottak, hogy Jesuát álnoksággal megfogják és megöljék. ⁵De azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne legyen a nép között.

⁶Mikor Jesua Bethániában, a bőrpoklos Simon házánál volt, ⁷hozzáment egy asszony, akinél volt egy alabástrom szelence tele drága kenettel, és a fejére töltötte, amikor az asztalnál ült. ⁸Látva pedig ezt a tanítványai, bosszankodtak: Mire való ez a tékozlás? ⁹Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és a szegényeknek adhatták volna. ¹⁰Mikor pedig ezt észrevette Jesua, ezt mondta nekik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem. ¹¹Mert szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor veletek. ¹²Hisz azzal, hogy ezt a kenetet testemre töltötte, a temetésemre készülődött. ¹³Bizony mondom nektek: Valahol az egész világon prédikálják az evangéliumot, amit velem cselekedett, azt is hirdetik majd emlékezetére.

¹⁴Akkor a tizenkettő közül egy, akit karióti Júdának hívtak, a vezető kohénekhez ment, ¹⁵és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adom őt? Azok pedig fizettek neki harminc ezüstpénzt. ¹⁶És ettől fogva alkalmat keresett, hogy elárulja őt. 

¹⁷A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jesuához mentek a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy elkészítsük neked elfogyasztásra a peszahi bárányt? ¹⁸Ő pedig így szólt: Menjetek el a városba egy bizonyos emberhez, és ezt mondjátok neki: A Mester üzeni: Az időm közel van; nálad tartom meg a Széder vacsorát tanítványaimmal. ¹⁹És úgy tettek a tanítványok, amint Jesua parancsolta nekik; és elkészítették a peszahi bárányt. ²⁰Mikor pedig beesteledett, letelepedett a tizenkettővel, ²¹és amikor ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, közületek egy elárul engem. ²²És felettébb megszomorodva kezdték mindannyian kérdezni tőle: Én vagyok az, Uram? ²³Ő pedig így felelt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el. ²⁴Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb volna annak, ha meg sem született volna. ²⁵Megszólalt Júda is, aki elárulta őt: Én vagyok az, Rabbi? Jesua így szólt hozzá: Te mondtad. 

²⁶Mikor pedig ettek, vette Jesua a maceszt, és hálákat adott, megtörte és a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. ²⁷És vette a poharat, és hálákat adott, nekik adta, ezt mondva: Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. ²⁹Mondom pedig nektek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a gyümölcséből mind ama napig, amíg újat nem iszom veletek Atyám országában. ³⁰És dicséretet énekelve kimentek az olajfák hegyére. 

³¹Akkor ezt mondta nekik Jesua: ezen az éjszakán mindannyian megbotránkoztok bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. ³²De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. ³³Kefa pedig így felelt neki: Ha mindannyian megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom. ³⁴Jesua így válaszolt neki: Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. ³⁵Kefa így felelt: Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg. Hasonlóképpen szólt a többi tanítvány is.

³⁶Akkor Jesua elment velük egy helyre, amelyet gat s^emanimnak hívtak, és így szólt a tanítványokhoz: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. ³⁷Maga mellé vette Kefát és Zavdaj két fiát, és kezdett szomorkodni és gyötrődni. ³⁸Ekkor azt mondta nekik: Felette igen szomorú a lelkem mindhalálig! Maradjatok itt és vigyázzatok velem. ³⁹Egy kissé előre ment, arcra borult, és könyörgött: Atyám! Ha lehetséges, múljon el tőlem e pohár; mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te. ⁴⁰Akkor a tanítványokhoz ment, és elszunnyadva találta őket. Így szólt Kefának: nem bírtatok virrasztani velem egy óráig sem!? ⁴¹Virasszatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a szellem kész, de a test erőtlen. 

⁴²Másodszor is elment, és könyörgött, mondván: Atyám! Ha el nem múlhat tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. ⁴³Mikor visszatért, ismét elaludva találta őket, mert megnehezedtek a szemeik. ⁴⁴Ott hagyva őket ismét elment és imádkozott harmadszor, ugyanazokat szólva. ⁴⁵Ekkor a tanítványaihoz ment, és így szólt: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. ⁴⁶Keljetek fel, menjünk! Íme, közeledik, aki engem elárul.

⁴⁷Még mikor beszélt, íme, Júda, egy a tizenkettő közül, odaérkezett és vele együtt sok nép fegyverekkel és botokkal a vezető kohénektől és a nép véneitől. ⁴⁸Aki pedig elárulta, jelt adott nekik, mondván: Akit majd megcsókolok, ő az, fogjátok el. ⁴⁹És mindjárt Jesuához lépett, és így szólt: Salom, Rabbi, és megcsókolta. ⁵⁰Jesua pedig ezt mondta neki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzáléptek, kezeiket Jesuára vetették és elfogták. 

⁵¹És íme, egyik azok közül, akik Jesuával voltak, kinyújtva karját kardját kirántotta, és a főpap szolgájára lesújtva levágta annak egyik fülét. ⁵²Akkor ezt monda neki Jesua: Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. ⁵³Avagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az Atyámat, hogy adjon mellém többet tizenkét sereg angyalnál? ⁵⁴De mi módon teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell lenni? ⁵⁵Ugyanekkor mondta Jesua a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok? Naponként nálatok ültem tanítva a Templomban, és nem fogtatok el. ⁵⁶Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak.

⁵⁷Amazok pedig elfogva Jesuát Kajafához, a főpaphoz vitték, akinél az írástudók és a vének egybegyűltek. ⁵⁸Kefa pedig követte távolról egészen a főpap udvaráig; bement, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa a végét. ⁵⁹A vezető kohének a vénekkel és az egész tanács hamis bizonyságot kerestek Jesua ellen, hogy megölhessék, ⁶⁰és nem találtak. Noha sok hamis tanú jött elő, mégsem találtak. Utoljára pedig jött két hamis tanú, ⁶¹és így szóltak: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten Templomát, és három nap alatt felépíthetem. ⁶²És fölkelt a főpap, és megkérdezte: Semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? ⁶³Jesua pedig hallgatott. És a főpap ezt monda neki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg, ha te vagy-e a Messiás, az Isten Fia? ⁶⁴Jesua így felelt: Te mondtad. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát a HaG^evura jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben. ⁶⁵Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és ezt mondta: Káromlást szólt! Mi szükségünk van még bizonyságokra? Íme, most hallottátok a káromlását. ⁶⁶Mit gondoltok? Azok pedig így feleltek: Méltó a halálra.

⁶⁷Akkor szembe köpdösték és arcát verték, némelyek pedig botokkal ütötték, ⁶⁸mondván: Prófétáld meg nekünk Messiás, ki az, aki üt téged? ⁶⁹Kefa pedig kinn ült az udvaron, és odament hozzá egy szolgálóleány, és ezt mondta: Te is a galileai Jesuával voltál. ⁷⁰Ő pedig mindenki előtt megtagadta, mondván: Nem tudom, mit beszélsz. ⁷¹Mikor pedig kiment a tornácra meglátta őt egy másik szolgálóleány, és így szólt az ott levőkhöz: Ez is a názáreti Jesuával volt. ⁷²És ismét megtagadta esküvéssel, ezt mondva: Nem is ismerem ezt az embert. ⁷³Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók mentek oda hozzá, és ezt mondták Kefának: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a beszéded is elárul téged. ⁷⁴Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólalt. ⁷⁵És visszaemlékezett Kefa Jesua beszédére, aki ezt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem. Kiment onnan, és keservesen sírt. 

Átírt nevek, szavak: Bethánia, bőrpoklos (Mt 8,2É), gat s^emanim (Gecsemáné, Mt 26,36),  HaG^evura (a Hatalmas, Mt 26,64É), írástudó (tóratanító, IV.5.), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Kajafa (Kajafás), karióti (Mt 10,4É), Kefa (Péter, arámiul szikla; petra/petrosz, görögül szikla), macesz (kovásztalan kenyér, Mt 26,26É), Messiás (Krisztus, Mt 1,1M), peszah (húsvét, Mt 26,17-30M), rabbi (tanító, mester (IV.1.), salom (béke Mt 10,12-13M), Széder vacsora (Mt 26,17-30M), vezető kohén (vezető pap, Mt 2,4É), Zavdaj (Zebedeus)

Kapcsolódó észrevételek, magyarázatok: Mt 26,17-30M, Mt 26,26É, Mt 26,27É, Mt 26,30É, Mt 26,36É, Mt 26,64É, Mt 26,57-68É

¹Mikor pedig reggel lett, tanácsot tartottak mind a vezető kohének és a nép vénei Jesua ellen, hogy megöljék. ²És megkötözve elvitték, és átadták őt Poncius Pilátusnak, a helytartónak. ³Akkor látva Júda, aki elárulta, hogy elítélték, megbánta dolgát, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a vezető kohéneknek és a véneknek, ⁴mondván: Vétkeztem azzal, hogy ártatlan vért árultam el. Azok pedig így szóltak: Mi közünk hozzá? A te dolgod. ⁵Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a Templomban, eltávozott. Elment, és felakasztotta magát. ⁶A vezető kohének pedig felszedték az ezüstpénzeket, és így szóltak: Nem szabad ezeket a Templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. ⁷Tanácsot tartottak, és megvásárolták azon a fazekas mezejét idegenek számára temetőül. ⁸Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind e mai napig. ⁹Ekkor teljesedett be Jirm^ejahu próféta mondása, aki így szólt:

És vették a harminc ezüstpénzt, a megbecsült árát, akit Izráel fiai részéről megbecsültek, ¹⁰és a fazekas mezejéért adták, amint az Úr rendelte nekem.

[…]

¹⁵Ünnepenként pedig a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, azt, akit a sokaság akart. ¹⁶Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Bar Abbának hívtak. ¹⁷Mikor azért összegyűltek, így szólt hozzájuk Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam: Bar Abbát, vagy Jesuát, akit Messiásnak hívnak? ¹⁸Mert jól tudta, hogy irigységből adták kézbe.

¹⁹Amint pedig az ítélőszékben ült, hozzá küldött a felesége ezt üzenve: Ne avatkozz annak az igaz embernek dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta. ²⁰A vezető kohének és vének pedig rábeszélték a sokaságot, hogy Bar Abbát kérjék ki, Jesuát pedig veszítsék el. ²¹A helytartó pedig így felelt nekik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam? Azok pedig így szóltak: Bar Abbát. ²²Pilátus erre ezt kérdezte: Mit cselekedjem hát Jesuával, akit Messiásnak hívnak? Mindnyájan mondták: Feszítsék meg! ²³A helytartó pedig így szólt: De mi rosszat tett? Azok pedig még inkább kiáltoztak: Feszítsék meg! ²⁴Pilátus pedig látva, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet hozatott, megmosta kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől, ti lássátok! ²⁵És az egész nép így felelt: Vére rajtunk és magzatainkon. ²⁶Akkor elbocsátotta Bar Abbát, Jesuát pedig megostorozva kezükbe adta, hogy megfeszítsék.

²⁷Akkor a helytartó vitézei elvitték Jesuát az őrházba, és odagyűjtötték hozzá az egész csapatot. ²⁸És levetkőztetve őt bíborpalástot adtak rá. ²⁹Tövisből font koronát tettek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte csúfolták: Üdvöz légy zsidók királya! ³⁰És mikor leköpdösték, elvették a nádszálat, és a fejéhez verték.

[…]

⁴⁵Hat órától kezdve pedig sötétség lett az egész földön kilenc óráig. ⁴⁶Kilenc óra körül pedig Jesua így kiáltott nagy fennszóval: ÉLI, ÉLI! LÁMÁ SABAKTÁNI? Azaz: Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem? ⁴⁷Ahogy némelyek pedig az ott állók közül ezt hallották, így szóltak: Élijáhút hívja. ⁴⁸Egy közülük azonnal odafutott egy szivacsot véve, és megtöltve ecettel egy nádszálra tűzte, és inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: Hagyd el, lássuk eljön-e Élijáhú, hogy megszabadítsa? ⁵⁰Jesua pedig ismét nagy fennszóval kiáltva kilehelte lelkét.

 ⁵¹És íme, a Templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, és a föld megindult, és a kősziklák megrepedeztek. ⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³És kijőve a sírokból Jesua föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. ⁵⁴A százados pedig, és akik vele őrizték Jesuát, látva a földindulást, és amik történtek, igen megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez! […]

Átírt nevek, szavak: Bar Abba (Barabbás, Az eredeti héber nevek), Élijáhú (Illés), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Jirm^ejahu (Jeremiás), Júda (Júdás, Az eredeti héber nevek), Messiás (Krisztus, Mt 1,1M), szent város (Mt 27,53É), vezető kohén (vezető pap, Mt 2,4É)

Kapcsolódó észrevételek, magyarázatok: Mt 27,5É, Mt 27,25M, Mt 27,29É, Mt 27,45É, Mt 27,51-54M, Mt 27,53É

¹Sabbat után pedig a hét első napjára virradva kiment a magdalai Mirjám és a másik Mirjám, hogy megnézzék a sírt. ²Íme, nagy földindulás volt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odament, elhengerítette a követ a sír szájáról, és ráült. ³Tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. ⁴Az őrök pedig a tőle való félelmükben megrettentek, és olyanokká váltak, mint a holtak. ⁵Az angyal pedig így szólt az asszonyokhoz: Ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jesuát keresitek. ⁶Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Gyertek, lássátok azt a helyet, ahol feküdt az Úr, ⁷és menjetek gyorsan, és mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halálból. Íme, előttetek megy Galileába; ott meglátjátok. Íme, megmondtam nektek. ⁸És gyorsan eltávozva a sírtól félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megmondják a tanítványainak. ⁹Mikor pedig elindultak, hogy hírt vigyenek a tanítványainak, íme, szembe jött velük Jesua, és így szólt: Salom! Azok pedig hozzá járultak, megragadták lábait, és leborultak előtte. ¹⁰Akkor ezt mondta nekik Jesua: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg a testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem. ¹¹Mialatt az asszonyok úton voltak, íme, az őrségből némelyek bementek a városba, és megjelentettek mindent a vezető kohéneknek, ami történt. ¹²Ezek összegyűltek a vénekkel, és tanácsot tartottak, sok pénzt adtak a katonáknak, ¹³ezt mondván: Mondjátok, hogy a tanítványai odajöttek éjjel, és ellopták, mikor aludtunk. ¹⁴Ha ez a helytartó fülébe jut, meggyőzzük, és kimentünk titeket a bajból. ¹⁵Azok pedig felvették a pénzt, úgy tettek, amint kioktatták őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig. ¹⁶A tizenegy tanítvány pedig Galileába ment, a hegyre, ahová Jesua rendelte őket. ¹⁷Mikor meglátták, leborultak előtte; egyesek pedig kételkedtek.¹⁸Hozzájuk lépve Jesua így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. ¹⁹Elmenve azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, ²⁰arra tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, veletek vagyok minden napon a kor célba érkezéséig. Ámen!

Átírt, magyarázott nevek, szavak: bemerítés (Mt 3,1.6M), Jesua (Jézus, Mt 1,1M (I.2.), Mt 1,1M (I.3.)), Mirjám (Mária, Mt 1,16É), sabbat (szombat, Mt 8,16É), salom (Mt 10,12-13M), vezető kohén (vezető pap, Mt 2,4É)

Kapcsolódó észrevételek: Mt 13,39É