„Akinek van füle, hallja”

(Mt 11,15, RÚF 2014)

Hallani, engedelmeskedni

Ha halljuk vagy olvassuk Jézus fenti szavait, akkor úgy értjük, mintha valami ilyesmit mondana: „Figyeljetek rám, mert most lényeges dolog hangzott el! Ne kerülje el a figyelmetek, mert szellemi mondanivalója van az elhangzottaknak! Akinek van füle, hallja!”

Jézus azonban mást is ki akar fejezni ezzel. Egyrészt magyarul csak félig-meddig értjük a hallani szó üzenetét. Az a hallás, amiről Jesua beszél, összefüggésbe hozható azzal a hallással, amire az Örökkévaló a Sma Izraelben (Halld Izraelben), Izrael legfontosabb hitvallásában hívja népét. Ez a hitvallás ott rejlik minden zsidó szívében, mert évezredek óta kitörölhetetlenül jelen van a zsinagógai és az egyéni imádságokban.[1]

„A hallás nem csupán annyit jelent, hogy egy hangot hallunk. Nem csupán hallgatjuk, hanem meg is halljuk és megértjük azt, amit hallunk üzenetként. »Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!« Halld ezt Izrael, és tedd teljesen magadévá.”[2]

Jesua a Sma Izraelhez hasonlóan a benső emberünket akarja elérni. Ezért azt az üzenetet, amit az „Akinek van füle, hallja!” kijelentéssel ad át, alázattal kell fogadnunk és magukévá kell tennünk. Mert olyan igazság hangzott el, aminek belső változást kell hoznia, és aminek engedelmeskedni kell. Ne toljuk félre a hallottakat, sőt ne csak figyeljünk rá, hanem keressük mély értelmét és teljes lényünkkel feleljünk rá.

Annak az engedelmességre hívó hallásnak, amiről Jézus beszél, a héberben találjuk meg a nyelvi alapjait.[3] Ahol a Bibliában magyarul a hallani szót olvassuk, ott többször olyan értelemben áll, hogy az engedelmességet is magába foglalja. A Bibliában rengetegszer előfordul a sema b^eqol Adonaj, az engedelmeskedni az Úr hangjának fordulat. Például az 5Móz 4,30-ban, ahol a fordítás a hallgatni szóval adja vissza: „Ha nyomorúságban leszel, mert egykor majd utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és hallgatsz a szavára” (RÚF 2014).

Ilyen értelemben mondja Jesua tanítványainak: „Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok?” (Mk 8,18 vö. Mt 13,15-16; Róm 11,8; Apcsel 28,27). Azaz: van fületek, mégsem halljátok meg az üzenetem, és töltitek be engedelmesen? Az első kérdés magyarul pedig talán így fejezhető ki: nézni valamit, de nem látni – fizikálisan nézni valamit, amit igazából nem ért, nem fogad be az ember. Ne csak nézz, hanem láss.

„Őt hallgassátok”

„Akinek van füle, hallja.” Miért különleges még e mondat? Mert kizárólag Jézus szájából hangzik el az evangéliumokban (vö. Mt 13,9.43; Mk 4,9.23; Lk 8,8; 14,35), majd a Jelenések könyvében a hét gyülekezetnek címezve (Jel 2,7.11.17.29 stb.). Ez tehát egy olyan mondat, ami a Messiás személyéhez kötődik, és amit isteni tekintéllyel mond.[4] Ebből is következik, hogy Ő az, aki méltó arra, hogy hallgassuk és engedelmeskedjünk neki.

Az örökkévaló Isten ugyancsak kifejezi ezt, amikor az alábbiakkal írja le Fiát: „És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!” (Lk 9,35, RÚF 2014). A Rá hallgassatok egyértelmű utalás az 5Mózes 18,15-re: „Prófétát támaszt majd testvéreid közül Istened, az ÚR: olyat, mint én – őreá hallgassatok!” (RÚF 2014).[5] A Rá hallgatni, Őt hallgatni azt jelenti, hogy Neki engedelmeskedni a fent magyarázott értelemben.  

Mi a különleges Isten e kijelentésében? Hisz a prófétákra is hallgatni kellett, amikor Isten üzenetét szólták. Azonban a próféták egyértelműen jelezték, hogy üzenetüket a Mindenhatótól kapták, és nem a maguk nevében szólnak. A Tanakh (Ószövetség) tele van ilyen felvezető mondatokkal: „ezt mondja az Úr”, „az Úr szava lett hozzám”, „így szól az Úr” – amiket aztán Isten beszédei követnek. Vagy azzal is gyakran találkozunk, hogy az Úr kezdeményez: „szólj Izrael fiaihoz”, „mondd el nekik ezt az igét”, „így szól az Úr, Izrael Istene”. A próféták nem beszélhettek a maguk nevében, nem fogalmazhattak volna egyes szám első személyben, csak üzenetátadók voltak.

Ezzel szemben Jesua Maga az üzenet, Ő az út. Magát állítja középpontba, mint Aki az Atyával teljes egységben van. Jesua ennek megfelelően egyes szám első személyben fogalmazhat. Az Újszövetség tele van ilyen kijelentésekkel: „ha engem szerettek”, „higgyetek bennem”, „én pedig azt mondom nektek”, „ha valaki hozzám jön” stb. Ezekkel a kijelentéseivel is megerősíti azt, amit az égi hang mond Róla a Lk 9,35-ben: „Rá hallgassatok”, azaz Neki engedelmeskedjetek.

Egy nem zsidó hívő sokszor neveltetésében vagy kultúrájában készen kapta a Jesua istenségéről és messiási mivoltáról szóló tanítást. Soha nem volt kérdés számára. Ám Jézus korabeli zsidó hallgatóságának ez nagyon szokatlan volt. Nagyon sok esetben egy zsidónak ma is komolyan meg kell birkózni ezekkel a mondatokkal, mert a héber Bibliában, a Tanakh-ban senki sem beszél így. Sok zsidó csak akkor tudja elfogadni őket, ha igent mond Jesua messiási mivoltára. Mert Jesua ezekkel közvetve mindig messiási mivoltára és isteni tekintélyére utalt. Ezzel időnként lenyűgözte, elgondolkoztatta, időnként megbotránkoztatta hallgatóit (vö. Mt 7,28; Mk 1,22; Jn 7,46; Jn 6,41-42).

Vissza a magyarázatokhoz.

.

Végjegyzetek:

[1] Jézus számára is az egyik fő megvallás (Mk 12,28-30).

[2] Benjamin Berger: János Jelenései… a Bárány világosságában, Dálnoki Média Kft., Budapest, 2025, 52. o.

[3] „A héberben a »hallani« szót kétféle módon használják. Ha az eth- előszócskával kapcsolódik össze, akkor tárgyesetet jelez: »hallunk valamit«. Ha viszont az »inessivus« b^e– szócska követi (»-ban, -ben« jelentéssel), akkor a »hallás« »figyeléssé« lesz: »engedelmeskedjünk« az igének. Jézus mindig »benső lényünkhöz fordul«…” (Risto Santala: A Messiás az Újszövetségben a rabbinikus iratok fényében, Bridge Mission Society, Budapest, 2001, 181. o.)

[4] Rendszerint a mennyek országával kapcsolatban használja ezt a mondatot, amikor feltárja titkait, jellemzőit (kivétel pl. a Lk 14,35).

[5] David Flusser: Jézus, Az ókori zsidó történelem és irodalom tükrében, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1995, 109. o.