Jó és rossz szem
A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség! Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. (Mt 6,22-24, Káldi vö. Lk 11,33-36)
Szoktuk azt mondani magyarul, hogy valakinek jó szeme van egy dologhoz. Például egy játékosmegfigyelőnek jó szeme van ahhoz, hogy meglássa azt, kiből lehet kiemelkedő sportoló, kinek vannak nagyon jó képességei. Ezzel szemben az, hogy valakinek rossz a szeme, azt jelenti, hogy megromlott a látása. Akinek rossz a szeme, az menjen el szemészhez, és csináltasson magának szemüveget. Ezekkel a jelentésekkel azonban semmire sem megyünk, ha a fenti szakaszt akarjuk értelmezni.
Ha a görög szöveg értelmét vesszük alapul, akkor jámbor, együgyű, egyszerű szemet kellene fordítanunk, aminek magyarul ugyancsak nincs sok értelme. A magyar fordítások nagy része egyszerűen tiszta szemet ír. Ebből leginkább arra a következtetésre juthatunk, hogy a szem a lélek tükre. Ha a testedben (és a lelkedben) világosság van, akkor arról a tiszta szem, tekintet árulkodik.
Érzékeljük, hogy van némi zavar e fogalom körül. E szakasz héber kontextusba helyezése új értelmezési lehetőségeket nyit meg, és gazdagíthatja e rész hagyományos értelmezését. A Példabeszédekben olvashatunk arról, hogy a jó szem (ajin tova) bőkezűséget, nagylelkűséget jelent:
Aki jóságos szemű [szó szerint jó szemű/jó szeme van, ajin tova], az meg fog áldatni, mert kenyeréből adott a szegénynek. (Péld 22,9, IMIT)
Ezzel szemben a rossz vagy gonosz szemű (ajin raʿa) a fukar, fösvény, pénzsóvár embert jelenti. A magyar bibliafordítások ezt sokszor értelme szerint eleve irigynek fordítják vagy irigy szeműnek:
Ne egyél az irígy szeműnek [ajin raʿa] étkéből, és ne kivánd az ő csemegéit; mert mint aki számítgatja a falatot magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád. A te falatodat, amelyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted. (Péld 23,6-8, Károli)
A fentiek szerint a rossz szemű az, akinek az egész lényét a kapzsiság hatja át. Jesua valószínűleg ezekkel a héber bibliai fogalmakkal él a hegyibeszéd e részében.[1] E versek előtt és után, a 24. versben is az anyagiakról van szó, így e fordulatok tökéletesen beilleszkednek mondanivalójába. Eszerint: aki teret enged a pénzsóvárságnak, az hagyja becsapni magát, és rossz irányt vesz az élete, ami sokkal súlyosabb következményekkel jár, hisz a sötétség teljesen birtokba veheti.
„Ha tehát a szemed jó [nagylelkű vagy], egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz [kapzsi vagy], az egész tested sötét lesz.”
Jézus minden valószínűség szerint tágabb értelemben beszél a nagylelkűségről és a fukarságról. Ezt támasztja alá a rabbinikus irodalom is. A híres Pirke Avot talmudtraktátusban (5,19) ezt olvassuk:
Akiben megvan ez a három tulajdonság: megelégedettség [jó szem], szerénység és igénytelenség, az Ábrahám ősatyánk tanítványa; akiben pedig ez a három: irigység [rossz/gonosz szem], kevélység és telhetetlenség van meg, az a gonosz Bileám tanítványa.[2]
A rabbinikus gondolkodás többet lát a jó szemben, mint nagylelkűséget, bőkezűséget. A jó szem megelégedést is jelent az élettel és a körülményekkel, ezeknek értékelését. Az ilyen ember e hozzáállása miatt általában mentes az irigységtől és a mohóságtól. Az élettel való megelégedése és jóindulata leginkább abban jut kifejezésre, hogy nagylelkű mások iránt. Ezért tarthatja áldásra méltónak a Példabeszédek írója a jó szemű embert és nem pusztán csak azért, mert adakozik: „Aki jóságos szemű [szó szerint jó szemű/jó szeme van, ajin tova], az meg fog áldatni, mert kenyeréből adott a szegénynek” (Péld 22,9, IMIT).
Dwight Pryor szerint ez a szakasz kiváló bizonyíték arra, hogy a görög köntösbe öltöztetett héber nyelvezet hogyan jelenik meg az Újszövetségben.[3] A modern héber nyelv pedig a keskeny, szűk szem (ajin cara vagy carut ajin) fordulatot használja a fösvénységre, arra az esetre, ha valaki nem bőkezű.[4]
Ugyanígy a rossz szem fenti értelme jelenik meg a Máté 20,15-ben, amikor gazda megdorgálja az egész nap neki dolgozó, zúgolódó munkásokat:
„Vajon nem szabad nekem az enyémmel azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért rossz, mert én jó vagyok?” (Csia)
Itt jobban körvonalazódik az, hogy hova vezet a beszűkült szemlélet. Jesua e szakaszban nagyjából ezt mondja: „Megkapod, ami megjár. Ne hagyd, hogy a pénzéhség átformálja az értékrendedet. Egy ember megmentése összehasonlíthatatlanul fontosabb bármilyen más igazságnál. Ne szűkítsd le a látásod más perspektívára, mert egy sokkal fontosabbat elvesztesz. Te is gondolkozz így, és válj velem ebben eggyé.”
“A görög köntösbe öltöztetett héber nyelvezetről” lásd még a Héber nyelvezet és gondolkodásmód az evangéliumokban c. kurzust.
.
Végjegyzetek:
[1] Jesua időszakában használták így ezeket a kifejezéseket, a rabbinikus irodalomban is találkozunk velük.
[2] A Talmud könyvei, Molnár Ernő (szerk.), Korvin testvérek nyomdája, Budapest, 1921–1923, reprint: IKVA Könyvkiadó, 1989, 444 o.
[3] Dwight Pryor: Behold The Man, VI. tanítás és a tanítássorozathoz tartozó jegyzet, VI., 10. o. Szó szerint a jó szem esetében a görög (haplous) jámbor, együgyű, naiv jelentéssel bír, de a görög szavakban felfedezhető a fenti, bennük rejlő értelem. Ezzel más keresztény és messiási zsidó tudósok is egyetértenek (pl. David H. Stern: Az evangélium zsidóságának helyreállítása, Bridge Mission Society, Budapest, 2005, 66. o.).
[4] Köszönet Eyal Friedmannak ezért az észrevételért.
