Vegyétek magatokra az én igámat

.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű. (Mt 11,28-30, RÚF 2014)

Az iga

Gyakran találkozhatunk olyan értelmezésekkel, hogy e versek szerint Jézus velünk húzza az igát, egy közös teherhordozást vállal velünk a Vele járt úton. Ez nem biztos, hogy helytelen gondolat, de az első századi zsidók alapvetően más értettek Jézus fenti szavain. A fenti versekben van egy olyan fogalom, amit igazán a Bibliából és Jézus korszakának judaizmusából érthetünk meg. Mit jelent az pontosan, hogy „vegyétek magatokra az én igámat”? Továbbá mit jelent maga „az iga”?

A Bibliában találkozunk a szó szerinti értelemben vett igával, a járommal, ami egy kereszt alakú fa volt, amibe rendszerint két barmot, lovat fogtak be szántásra vagy szekérhúzásra (vö. 1Kir 19,19–21). Azonban az iga gyakrabban szerepel az Írásban átvitt értelemben: ilyenkor a szolgaság, alávetettség, szolgálat jelentésben jelenik meg. Így például Jeremiásnak Isten megparancsolta, hogy igával a nyakában járjon, és küldjön üzenetet a szomszédos országok királyainak is Isten rendeléséről, miszerint Júdával együtt ők is a babiloni király szolgái lesznek (Jer 27). Az iga letörésével pedig a szolgaság, elnyomás alól való felszabadulást fejezték ki. A Jeremiás 5,5 így szól: „Elmegyek hát az előkelőkhöz, és beszélek velük, ők biztosan ismerik az Úr útját, Istenük törvényét! De ők éppúgy letörték magukról az igát, és leszaggatták a köteleket!” (RÚF 2014). Ez történetesen az Isten szolgálata, követése, tanítása alóli kitörést jelenti.

A Jézus kora előtti időszakban az iga felvételét gyakran használták olyan értelemben, hogy Isten tanításának, parancsolatainak vesse alá magát az ember. Jesua Messiás előtt kb. 200 évvel született egy bölcseleti könyv, Jézus, Sirák fiának könyve. Ebben ez áll: „Gyertek hozzám, akik tudatlanok vagytok, foglaljatok helyet az iskolámban. Meddig akartok még ezt-azt nélkülözni, meddig maradjon még szomjas a lelketek? Megnyitom a számat, és beszélni kezdek, s vagyont szerezhettek magatoknak ingyen. Hajtsátok nyakatokat az igája alá, intelmét a lelketek fogadja magába, hisz közel van azokhoz, akik őt keresik. Láthatjátok a saját szemetekkel, hogy milyen keveset fáradtam, mégis milyen nagy nyugalmat találtam. Vegyetek tanítást sok-sok ezüstön, és aranyat kaptok érte bőségesen” (51,23-28, SZIT).

A szerző hívja az olvasóit, hogy menjenek hozzá tanulni. A tanítás, akárcsak a Tóra, itt tág értelemben értelmezendő. Sirák fia várja a tanítványokat, hogy ismerjék meg Isten beszédét, törvényeit, útmutatásait, és vessék alá magukat ezeknek, azaz „hajtsátok nyakatokat az igája alá.” Ahogy Jézus megnyugvást ad lelkünknek, úgy Sirák fia is bizonyságot tesz, hogy így „nagy nyugalmat találtam.”

Egy másik korai keresztény forrás, a Didakhe[1], amely a Kr. utáni 2. század közepe tájékán született, ugyancsak említi az igát. E forrás igazolja, hogy az első századi kereszténység hogyan vitte tovább természetszerűleg a judaizmus fogalmait[2]: „Vigyázz, le ne térítsen senki téged a tanítás útjáról, aki Isten nélkül tanít téged.  Ha tényleg vállalni tudod az Úr egész igáját, tökéletes leszel, ha nem tudod, tégy meg annyit, amennyire képes vagy” (Didakhe 6,1-2).

Felvenni a mennyek országának igáját

Egy máig élő fontos zsidó hagyomány egy lépéssel még közelebb vihet minket az iga felvételének megértéséhez. A zsidók legszentebb imádsága évezredek óta a Smaʿ Izrael, a Halld Izrael (5Móz 6,4-9).[3] Az imádság elején a felszólítás, „Halld Izrael”, nemcsak a hallást, hanem az engedelmességet is magába foglalja.[4] Így ez a naponta elmondott megvallás egy „hűségesküként” is felfogható, ahol a vallásos zsidók elkötelezik magukat az Isten iránti engedelmességre. Ehhez az imához kapcsoltak hozzá egy mondatot, amivel Isten királyságára is utaltak, és a királynak való engedelmességre, alávetettségre. „Már a második templom idejében Isten uralkodásának eszméjét egybekapcsolták a Semá-val. A rabbik elrendelték, hogy e szavak után: »Halljad Izráel [Sma Izrael], az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló Egy« a következő szavakat mondjuk: »Áldott legyen az Ő neve, akinek dicsőséges királysága örökkön örökké való«; ez az igazság végső győzelmének hirdetése a földön.”[5] Izrael bölcsei úgy tanították, ahogy a Sma imádság elmondásával veszi magára az ember a mennyek királyságának igáját, kabbalat ʿol malkhut samajim (Berakhot 2,2). Majd az ima következő részében a parancsolatok (micvák) igáját veszi magára az imádkozó az 5Móz 11,13-21 felolvasásával. Isten királyságot készített a követőinek, amibe így „lép be” egy vallásos zsidó nap mint nap: engedelmességet és hűséget esküszik a királynak, és elkötelezi magát a parancsainak követésére.

A mennyek királysága igájának felvétele azt jelentette, hogy elismerték Istent királynak, olyan uralkodónak, aki az életük felett rendelkezik. A vallásos zsidó, „midőn kijelenti Isten egységét, ezzel egyúttal szeretettel és feltétlenül alárendeli elméjét és szívét Isten szent akaratának. Ezt a lelki meghódolást így nevezik: »magára veszi az Ég királyságának igáját«, írja az ortodox zsidó Hertz kommentár.[6] Aki a Smát valóban szívvel és akarattal mondja el, az aláveti magát Isten akaratának, és felveszi a királyságának igáját. Ezzel az engedelmesség és az önátadás egy olyan állapotába lép be, amivel elismeri Isten mindenhatóságát életének minden területére nézve.

Majd a vallásos zsidók a parancsolatok igáját veszik magukra egy tóraszakasz elmondásával (5Móz 11,13-21), mert a parancsolatok az élet útját jelentik. Végül a szemlélőrojtról szóló tóraszakaszt mondják el. Ez a három részből álló ima központi helyet kapott a naponta elmondott zsidó könyörgések között (lásd lejjebb az imádság teljes szövegét).

Jesua a fenti versekben is a korabeli rabbik szóhasználatával él. Nem a mennyek királyságának igájáról beszél, de az Ő igája sem függetleníthető a mennyek királyságától, hisz eljövetelével azt hirdette meg. Jézus igájának felvételével úgy találhatunk nyugalmat a lelkünknek, ha mi is alávetjük magunkat tekintélyének, a királyok Királyának, és uralkodóként elismerve parancsolatait igyekszünk szívből betölteni az életünk minden területén. A parancsolatok nem elhanyagolható szerepét Jézus az egész hegyi beszédben fejtegeti, sőt a Máté 5,19-ben kifejezetten hív még a legkisebb parancsolat helyes értelmezésére és teljesítésére is: „Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában” (RÚF 2014). Jesuától tehát nem idegen az, hogy a parancsolatok megtartását hangsúlyozza (vö. Jn 14,15-tel is), és hogy ezt akár a mennyek királyságával is összekösse.

Jesua igája jó, egyáltalán nem olyan szövevényes és átláthatatlan, mint a rabbinikus szabályok sokasága. Nem terhelik emberi parancsolatok, hanem Isten arányossága és aranyközépútja jelenik meg benne. Mindenben az ember javát és Isten dicsőségét szolgálja. Mivel Isten Szelleme elvezet arra, hogy az útmutatásait, a parancsolatokat hogyan töltsük be szívből, és erőt ad a betöltésre, az ebből fakadó teher nem nehéz, ha Benne maradunk. Jézus azt kívánja, hogy szent életet éljünk, amely tükrözi az Ő jellemét és dicsőségét a világ előtt![7]

Bár Jézus királyként kéri ezt, mégis szelídséggel és alázattal fordul hozzánk. A szamárháton bevonuló király földi életében mindvégig alázatos maradt (Mt 21,5). A tekintélyének és parancsolatainak alávetettségében a tőle megtanult szelídséggel és alázattal tényleg nyugalmat találunk a lelkünknek.[8]

A zsidó felfogás úgy tartja, hogy szabadnak kell lenni az emberek és a világ szolgaságától, hogy az ember Isten szolgálatának szentelhesse magát. Ez a gondolat kifejeződik Rabbi Nechunja ben Hakkana mondásában: „Aki szívesen vállalja a Tóra igáját, az megszabadul az állam és a társadalmi élet terhétől, aki pedig lerázza magáról a Tóra igáját, arra az állam és a társadalmi élet terhe ránehezedik” (Pirke Avot 3,5).[9] „Mindazok, akik felveszik a Tanítás látásmódját, ennek koordináta-rendszere szerint tájékozódnak, megszabadulnak minden más tehertől, akik viszont elvesztik ezt az értékrendet, azokat agyonnyomhatja a világ”[10], értékeli e mondást korunk egyik rabbinikus kommentárja.

Jézus hasonlóképpen általánosabb értelemben beszél. Ő a világban forgolódó és érvényesülni akaró emberhez is szól, aki elfárad abban, amibe belehajszolják a világi elvárások. Jézus e szavaival a modern embert döntésre is akarja kényszeríteni, azt üzenve, hogy fel kell venni az igát.

Sokan korlátok, erkölcsi törvények nélkül gondolják szabadnak magukat. Ám ez illúzió: az ember nem lehet szabad, önálló, független, mert akaratlanul is vagy a világ és a sötétség, vagy Isten szolgálatába áll. Azok, akik szabadnak hiszik magukat, sokszor vágyak, élvezetek kötözöttségek fogságában élnek, amik valójában rabláncon tartják őket. Mindenképpen iga alatt kell élnünk e földön, de Jézus igája elvezet minket a valódi békességre és bizonyos értelemben a szabadságra is.

Jézus igájának magunkra vételével valahogy úgy élhetünk ebben a világban, mintha már Isten királyságában lennénk. Isten uralma alá kerülünk, és élvezük támogatását, jelenlétét, mértéken felüli szeretetét. Ezzel a testi, óemberi természetünkkel és a világ elvárásaival szembe kell szállnunk, mégis ez hozhat egyedül nyugalmat és felszabadulást az életünkbe.

Máig mondott zsidó imák: az igák felvétele

A reggelenként elmondott zsidó imádság szövegét, amivel magukra veszik a mennyek királyságának igáját és a parancsolatok (micvák) igáját, alább közöljük. Az ima lényegében három szentírási részből áll. Szövege a zsidó imakönyv[11] szerint:

 [a mennyek királysága igájának felvétele]

Halljad, Izrael, Örök Istenünk, az Örökkévaló egyetlen!

(Halkan:) Áldott legyen dicső uralmának Neve örökkön-örökké!

Szeresd hát Örök Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és minden tehetségeddel! Ezeket a szavakat pedig, melyeket ma elrendelek neked, vedd a szívedre, tanítsd gyermekeidnek, beszélj róluk, amikor otthon vagy, ha úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz. Kösd őket jelképként kezedre, és homlokkötőként szemeid közé! Írd fel őket házad ajtófélfáira és kapuidra. (5Mózes 6,4-9)

[a parancsolatok (micvák) igájának felvétele]

Ha pedig jól figyeltek rendeleteimre, melyeket ma rendeltem nektek, és szeretettel, tiszta szívből és egész lényetekkel szolgáljátok majd Örök Isteneteket, akkor időben adok esőt földetekre, őszi és tavaszi esőt, hogy be tudjad gyűjteni gabonádat, mustodat és olajodat. Füvet adok mezőidre állataid számára, te is ehetsz és jóllakhatsz. Vigyázzatok, nehogy szívetek megtévedjen, és félrelépjetek, hogy idegen isteneket szolgáljatok, és azok előtt boruljatok le, mert akkor fellobban az Örökkévaló haragja ellenetek, és elzárja az eget, hogy ne legyen eső, a föld nem hoz majd termést, és ti hamarosan kivesztek abból a jó országból, amelyet az Örökkévaló nektek juttat. E szavaimat vegyétek hát szívetekre és lelketekre, kössétek azokat jelképként karotokra, és legyenek homlokdíszek szemeitek között! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, akár otthon vagy, akár úton jársz, mikor lefekszel, és mikor felkelsz! Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, hogy sokáig élhessetek ti és fiaitok azon a földön, amelyről megesküdött Isten őseiteknek, hogy nektek adja, amíg csak ég lesz a föld fölött! (5Mózes 11,13-22)

Azután azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy aggassanak rojtokat ruháik sarkaira nemzedékeken keresztül, és a sarok rojtjaira tegyenek égszínkék fonalat, hogy szemlélőrojtként szolgáljon nektek, s mikor látjátok, eszetekbe jussanak az Örökkévaló összes rendeletei, s aszerint cselekedjetek, ahelyett hogy szívetek és szemeitek után járnátok, melyek erkölcstelenségre visznek benneteket! Inkább emlékezzetek összes rendeleteimre, és teljesítsétek azokat, hogy szentek legyetek Istenetek előtt! Én vagyok Örök Istenetek, aki kiszabadított benneteket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyen. Én vagyok Örök Istenetek. (4Mózes 15,37-41)

Talitból stóla

Érdekességképpen jegyezzük meg csupán, hogy az egyház hagyománya öltözeteiben is megőrizte a biblikus zsidó hagyományt. A talit (imaköpeny, imakendő, imasál) az a ruhadarab, amelyre a szemlélőrojtot (cicitet) helyezték.[12] A fenti imádságnak a harmadik része a szemlélőrojttal kapcsolatos: „aggassanak rojtokat ruháik sarkaira…, hogy szemlélőrojtként szolgáljon nektek, s mikor látjátok, eszetekbe jussanak az Örökkévaló összes rendeletei, s aszerint cselekedjetek, ahelyett hogy szívetek és szemeitek után járnátok, melyek erkölcstelenségre visznek benneteket!”

A mennyek királysága és a parancsolatok igájának felvétele után a fenti tóraszakasz elmondásával erősítették meg az igák felvételét. A talit, pontosabban a szemlélőrojt viselése a Tóra szerint is a parancsolatok megtartásával volt összefüggésben, de a zsidó hagyomány ezt a tóraszakaszt még egybefűzte az igák felvételével.

Zsidó és katolikus források[13] is egyértelműen visszavezetik a díszes papi öltözéken lévő stóla viseletét a talitra.[14] Venetianer Lajos rabbi (1867-1922) a következőket fogalmazza meg: „S ami a stólát illeti, az egyértelműen nem más, mint egy feltekert talit. Palesztinai szokás volt, hogy az, akinek csupán egy talitja volt, azt csak szombaton tekerte ki, egész héten pedig feltekerve hordta. (Sabbat 113a, Pesikta sabbat cap. 23, p. 115, 6.) Az apostoloknak biztosan csak egy talitjuk volt. A vállkendő és a stóla eredetét tehát a kitekert és összetekert talitban kell keresni.”[15]

Egy katolikus liturgikus szakfolyóirat pedig így ír: „A stóla a régi zsidó talíth, imakendő és a római matrónák stóla nevű hosszú sál­jának ötvözete. Jelentése: »iugum Domini« (az Úr igája).”[16] Ahogy a talit viselése összefonódott a parancsolatok megtartásával és az iga felvételével, úgy a belőle származó stóla jelentése: az Úr igája. A stólához még a későbbi évszázadokban több értelmezés fűződött, de ez a jelentése a zsidó hagyományra vezethető vissza, hiszen a stólát viselő pap ezzel jelképesen az Úr igáját veszi magára.

Az Álénu imádság

Az Örökkévaló uralmának igája fordulat még egy jelentős zsidó imádságban előfordul. Az ősi Álénu ima[17] egyes tudósok szerint Jézus idején már közismert volt. Más kutatók a 3–4. századra vezetik vissza. A hagyomány pedig az imát Józsuénak tulajdonítja. Az ima askenázi változatát itt közöljük teljes terjedelmében az érintett kifejezés kiemelésével. (Második része csak az askenázi liturgiában található meg.)

Dicsérnünk kell a Mindenség Urát, nagyra tartani azt, aki a kezdet kezdetét teremtette, amiért nem tett minket hasonlóvá más országok népeihez, sem a világ nemzetségeihez, aki nem adott nekünk az ő osztályrészükből és tömegeik sorsából. Mert ők üres semmiség előtt hajolnak meg, és oly istenhez imádkoznak, akinél nincs segítség. De mi a Királyok Királya előtt hajtunk térdet és borulunk le, az áldott Szentnek adunk hálát. Ő az, aki felvonta az eget, és megalapozta a földet, dicső trónja fennáll az egekben, hatalmas jelenléte a magasságok magasában. Ő az Istenünk, nincs más, igaz a mi Urunk, nincs senki rajta kívül, ahogy Tórájában írva van: Vedd tudomásul ma, és vésd szívedbe, hogy az Örökkévaló – Ő az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincs más!

Ezért benned reménykedünk, örök Istenünk, hogy hamarosan meglátjuk hatalmad megdicsőülését, mikor a bálványokat eltünteted a földről, és a hamis istenek mind kivesznek, hogy a világot a Mindenható birodalmává tegyed, s minden hús és vér Nevedet említse; hogy a világ gonoszai is feléd forduljanak, elismerjék és felfogják a világ összes lakói, hogy előtted kell meghajolni minden térdnek, rád kell esküdniük minden nyelven. Előtted, Örök Istenünk, hulljanak térdre, dicső Nevednek adózzanak tisztelettel, és vállalják mindnyájan uralmad igáját! Akkor egyhamar és örökké Te fogsz uralkodni felettük, mert Tiéd az uralom, örökkön-örökké fogsz uralkodni, dicsőn uralkodni, amint tanodban írva van: „Az Örökkévaló fog uralkodni örökkön-örökké” [2Móz 15,18], és az is: „Az Örökkévaló lesz az egész föld Ura, azon a napon egyetlen lesz az Örökkévaló, és egyetlen a Neve” [Zak 14,9].

Vissza a magyarázatokhoz.

.

Végjegyzetek:

[1] A Didakhe görög szó, jelentése tanítás. E szóból ered a didaktikus szavunk, aminek jelentése: oktató, tanító jellegű.

[2] Az első zsinaton is látjuk, hogy a zsidó apostolok ilyen értelemben beszélnek az igáról az Apostolok cselekedetei 15,10-ben. Lásd ezt bővebben A Tóra fogalma és szeretete c. magyarázatban.

[3] Lásd erről részletesen a Melyik a nagy parancsolat a Tórában? (Mt 22,35-40M) című magyarázatot.

[4] Lásd erről részletesen a „Akinek van füle, hallja” (Mt 11,15M) című magyarázatot.

[5] Az újévi muszaf imában is a Sma Izrael összekapcsolódik az Isten királyságának eljövetelét hirdető Zakariás 14,9 versével. Az Álénu imádság ugyancsak magába foglalja az Isten királyságához fűződő reménységet, és említi a „uralom igájának felvételét” is – az imát lásd a magyarázat végén. (Dr. Hertz J.H.: Mózes Öt Könyve és a Haftárák, V. Numeri, Reprint: Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984, 104-105 o.).

[6] Dr. Hertz J.H.: Mózes Öt Könyve és a Haftárák, V. Deuteronomium, Reprint: Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984, 84-85 o.

[7] Lásd még a „Szenteltessék meg a Te neved” (Mt 6,9M) című magyarázatot.

[8] A zsidó felfogásban a Tórának és parancsolatainak való engedelmesség örömöt, áldást jelent, mert közösségre juttat el Istennel. Lásd A Tóra fogalma és szeretete című magyarázatot.

[9] A ​Talmud könyvei, Molnár Ernő (szerk.), Korvin testvérek nyomdája, Budapest, 1921–1923, reprint: IKVA Könyvkiadó, 1989, 433-434 o.

[10] Az Atyák tanításai, Magvető–Mazsihisz, Budapest, 2019, 55. o.

[11] Sámuel imája, Zsidó imakönyv, Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, Budapest, 1996, 53-54 o.

[12] Lásd bővebben lásd a talitról, cicitről az index szerint.

[13] A stóla a 2. századtól nemcsak a katolikus egyházban vert gyökeret: „A stólával [más néven orariummal] nemcsak Rómában találkozunk, hanem a galliai és a nyugati gót – spanyol egyházban, ill. a keletieknél is, a 372-es laodiceai zsinaton az orariumról is említést tesznek” (Praeconia, Liturgikus szakfolyóirat, IX. évfolyam 2014/2. szám, 19. o. vö. Szigeti Jenő: Letűnt korok, régi titkok 2., Budapest, 2012, 121-122. o., internet: https://www.palackpostam.hu/wordpress/wp-content/uploads/2022/01/Letunt_korok_2.pdf [2025.08.24.]).

[14] Léteznek olyan stólák is, amik végén rojtokat helyeztek el.

[15] Venetianer Lajos: Jüdisches im Christentum, Peter W. Metzler Verlag, Duisburg, 2003, 81. o.

[16] Praeconia, Liturgikus szakfolyóirat, IX. évfolyam 2014/2. szám, 40. o.

[17] Mózes imája, Sábeszi imakönyv, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség-Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, Budapest, 2009, 58-60 o. Az imában idézett versek: 2Móz 15,18 és Zak 14,9. Lásd még ehhez a Kinn rekedve a mennyek királyságából (Mt 7,21-23M) c. magyarázatot.