„elközelített a mennyek királysága” (Mt 3,2M)
Azokban a napokban megjelent Júdea pusztájában Bemerítő János és ezt hirdette: „Térjetek új felismerésre, mert itt van közel a mennyek királysága!” (Mt 3,2, Csia)
A mennyek királyságának eljövetele a Máté evangéliumának egyik központi kérdése. Máté újra és újra visszatér arra, hogy mit jelent a mennyek országa, hogyan valósul meg és milyen lelkületű emberek lehetnek részesei. A mennyek országáról szóló tanítás átszövi az egész evangéliumot. Ezért a magyarázatokban is többször előkerül egy-egy aspektusa.
A mennyek országáról sok hívőnek a mennyország jut az eszébe vagy egy olyan nehezen behatárolható fogalom, amit leginkább a mennyországhoz tud kapcsolni. Igaz, hogy a mennyországban megvalósul Isten királyi uralma, Bemerítő János azonban nem egy olyan országot hirdetett meg, ami a mennyben van.
A Máté evangéliuma eredeti szövegében főként a mennyek királysága kifejezés szerepel. A korabeli zsidók a mennyek királysága alatt Isten királyságát értették. Mivel az Isten szót nem akarták feleslegesen kiejteni, ezért mondták helyette azt, hogy a mennyek királysága.[1] A judaizmusban egészen máig megfigyelhető az, hogy a negyedik parancsolat miatt (2Móz 20,7) igyekeznek kerülni Isten nevének használatát.
Jézus kortársai között a Malkhut HaSamajim (a mennyek királysága) kifejezés volt használatos[2] és Máté is ezt a zsidó fülek számára elfogadható fogalmat használja. Lukácsnál és Márknál, akik elsősorban a nemzeteknek írtak, az Isten országa kifejezést olvashatjuk.
Bemerítő János tehát Isten királyságát hirdette meg, ami alatt kortársai nem a mennyországot értették, hanem azt, hogy Isten uralma a földön valósul meg. A királyság megvalósulását azért a földön várták, mert így jövendölték meg a próféták.
Isten földi királyságának megalapítása máig élő reménység a judaizmusban, ami például a szombat délutáni záró imában is kifejezésre jut: „Akkor egyhamar és örökké Te fogsz uralkodni felettünk, mert Tiéd az uralom, örökkön-örökké fogsz dicsőn uralkodni, amint tanodban írva van: »Az Örökkévaló fog uralkodni örökkön-örökké«, s az is: »Az Örökkévaló lesz az egész föld Ura, azon a napon egyetlen lesz az Örökkévaló, és egyetlen a Neve.«”[3]
Hasonló várakozást fogalmaz meg az ősrégi zsidó Álénu ima is, ami sok tudós szerint Jézus idején már közismert volt: „Ennélfogva beléd vetjük reményünket Örökkévaló Istenünk, hogy mihamarabb látni fogjuk hatalmadat dicső megnyilvánulásában; ahogy eltakarítod a bálványokat a földről és az álistenek gyökeresen kiirtatnak.”
Fontos megjegyezni, hogy a legjelentősebb keresztény imádságban, a Miatyánkban Jesua ugyancsak azért könyörög, hogy „jöjjön el a te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (vö. Jel 5,9-10). Ezzel a mennyei eljövetelét kéri a földön. Noha Jesua még a mennyek királysága számtalan lényeges aspektusáról beszél, a földi megvalósulása a legfontosabb imájának része. Ez tökéletesen illeszkedett kora zsidóságának felfogásába.
Dan Juster a következőket fejti ki ezzel kapcsolatban: „A zsidóság kérdése az első században nem az volt, hogy hogyan juthatok a mennybe. Meg fog változni a gondolkodásunk az evangéliumról amiatt, amit erről kifejtek. Ha pontosabb megértésünk lesz arról, hogy mi az evangélium, akkor azt is pontosabban fogjuk érteni, hogy mi a hívők közössége. Vajon mi volt az első században a zsidó közösség kérdése? Nem a mennybemenetel, hanem az, hogy hol van Isten országa.
Mert a próféták megígértek egy olyan világkorszakot, amikor tökéletes békesség lesz. Amikor az egész világ megszabadul és megszabadul Izrael is, amikor »betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja« (Jes/Ézs 11,9). És az Úr igéje Jeruzsálemből, Cionról fog kimenni (vö. Jes/Ézs 2,3).[4]
Izrael ennek ellenére azt látja, hogy ilyen ígéretek mellett a rómaiak uralkodnak felettük. Hol van a megígért ország, a megígért királyság? Márpedig az ősi Izraelnek az volt a feltételezett elhívása, hogy tükrözze ki Isten királyságát. Azonban a próféták sokkal dicsőségesebbnek festették le Isten királyságát. Tehát a nagy kérdés az: hol van Isten országa?”[5]
A szadduceusokon kívül minden más mérvadó irányzat hitt Isten királyságában és ennek eljöveteléért munkálkodott a saját belátása szerint.[6] A szadduceusok azokból a befolyásos, gazdag, főként papi családokból kerültek ki, akiknek a fennálló rend fenntartása volt az érdeke, és ezért jó kapcsolatot ápoltak a rómaiakkal. A nép nagy része tartott tőlük és elutasította őket.
A többi csoportosulás viszont mélyen meg volt győződve arról, hogy hamarosan eljön a Messiás és elhozza Isten országát. Azonban úgy vélekedtek, hogy valamilyen „emberi közreműködésre” van szükség ahhoz, hogy a királyság teljességében eljöjjön.
Az esszénusok felfogása a tisztaság körül forgott. Tudatosan kivonultak a korrumpálódott templomi szertartások rendszeréből és a Holt tenger vidékén létrehozták a saját elszigetelt közösségeiket, ahol a kolostori élethez hasonló körülményeket alakítottak ki. A mikvében (rituális fürdőben) való megtisztulás, a alámerítkezés mindennapi életük része volt és szigorúan tartózkodtak a szexuális élettől – még a házasság alatt is. A világ teljes kizárásával olyan tisztaságot akartak elérni, amivel ők lehetnek az igaz maradék. Magukat a világosság fiainak hívták és abban hittek, hogy a Messiás eljövetelével megvívhatják a harcot a sötétség fiaival. Ezután pedig eljön az a korszak, amit a próféták megjövendöltek.
A zelótákra saját koruk forradalmáraiként tekinthetünk. Róma uralmának megdöntésében látták a Messiás eljövetelének kulcsát. Erővel magukhoz akarták ragadni a kezdeményezést arra várva, hogy a Messiás majd melléjük áll ebben a háborúban és ezzel eljön a próféták által megígért királyság. Arra is készen álltak, hogy ezért fegyvert fogjanak. Azon voltak, hogy maguk mögé állítsák a népet, ami végül, Kr. u. 66-ban sikerült is nekik.[7]
Végül az Újszövetség és az azóta eltelt kétezer éves történelem szempontjából a legjelentősebb irányzat, a farizeusok hitét is vizsgáljuk meg. Ők a törvény betartásában és pontos megcselekvésében látták az utat az ember megszentelődéséhez. Kidolgozták ehhez a szóbeli Tórát (törvényt), amivel Jézus többször szembekerült, mert ezek a hagyományokat időként Isten parancsolatai fölé helyezték. Az egész nemzetet rá akarták bírni arra, hogy a szentség törvényeit kövessék; például az általuk kidolgozott hagyományok szerint szigorúan tartsák meg a sabbatot (szombatot). Várakozásaik szerint ezzel annyira tisztává válik az egész nemzet, mint a papok és akkor el fog jönni a Messiás, megszabadítja a népet a római igából és eljön Isten országa.[8]
A Jelenések könyve Jesua visszajövetele után még két korszakot említ: az ezeréves királyságot (Jel 20) és a mennyei Jeruzsálemet (Jel 21-22). Melyik korszak lebegett Jézus korának zsidósága előtt, amikor a mennyek királyságát várták? Nagyon valószínű, hogy ez a két korszak számukra nem különült el.[9] A próféták alapján egyszerűen látták azt a korszakot, ahol Isten királyi uralma kiterjed az egész világra és ezután sóvárogtak.
Ebben a szellemi légkörben lépett fel Bemerítő János, Jochanan haMatbil, azt hirdetve: térjetek meg, mert elközelített Isten országa. Az egész zsidó társadalmat ez a várakozás hatotta át, erre voltak éhesek az emberek.[10] Nem csoda, hogy üzenete megszólította a nép különböző rétegeit. Isten ereje, ami áthatotta beszédét, bűnbánatra indította az embereket.
Majd színre lépett Jesua, aki ott folytatta, ahol Bemerítő abbahagyta, az Isten országánál. „Míg János a felkészülést hirdette Isten országára, Jesua üzenete már más volt:
Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! (Márk 1,14-15, RÚF 2014)
Először is, betelt az idő, tehát most már nem abban az időszakban vagyunk, amikor várakozunk az eljövetelére, hanem kijelentjük, hogy eljött. Hogyan jött el? A Messiás személyében. Mivel Ő eljött, ezzel eljött Isten országa. Megérkezett. Ez az örömhír. Jesua azt mondja, hogy elközelített, ami nem azt jelenti, hogy közel van vagy majd eljön. Ezek félreértelmezések, noha néhány keresztény gyülekezetben ezt vallják. Az, hogy kéznél van vagy közel van egy héber kifejezés, ami azt jelenti, hogy elérhető számotokra.[11] Ez egy nagyon egyszerű héber szófordulat. Ha odaadom valakinek a Bibliát, akkor a Biblia ezzel kéznél van, elvehető. Más szavakkal úgy mondhatnánk, hogy Isten országa rendelkezésetekre áll, elérhetővé vált, térjetek meg és higgyetek a jó hírnek. Tehát az örömhír üzenete az, hogy most már rendelkezésetekre áll Isten országa.
Ahogy előre haladnak az események az Újszövetségben, azt látjuk, hogy Istennek ez az országa, amibe beléphetünk, amit megragadhatunk és elfogadhatunk, Jesua halálán és feltámadásán alapszik. Csak azon az alapon léphetünk be ebbe az országba, hogy Jesua meghalt a bűneinkért. Az élet az országában örökké tart, tehát országa része az örök élet. Az élet Isten országában azonban most van, most fogadjuk el.
Ahhoz, hogy ezt felfoghassuk, meg kell értenünk, hogy mi is Isten országa. Isten országa Isten uralmának birodalmát jelenti, ahol minden Isten tökéletes rendjében áll fenn. Isten országa az, ahol minden a megfelelő helyén van, ahol az életünk a helyére kerül.”[12]
Tanulmányozásra ajánljuk még a mennyek királyságáról szóló magyarázatokat (Mt 4,23M; 11,12-14M, 13,1-52M)
Végjegyzetek:
[1] „Itt láthatjuk Máté tipikus zsidó szokását abban, hogy nem említi Isten nevét, ahol csak elkerülheti. A rabbik inkább a »menny nevé«-ről, a »menny félelmé«-ről, a »mennyeiek«-ről és a »menny művé«-ről beszéltek, amikor Istenről szóltak. Fáradoztak a »menny dicsőségéért« és életüket a »menny kezébe« tették.” (Risto Santala: A Messiás az Újszövetségben a rabbinikus iratok fényében, Bridge Mission Society, Budapest, 2001, 158. o.) A menny vagy az ég ebben az összefüggésben ugyanazt jelenti. A magyarul is használatos „ég áldjon” áldásmondás ugyancsak kikerüli Isten nevének kimondását.
[2] Lásd Anatoli Uschomirski: Máté evangéliuma zsidó szemszögből, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2025, 25. o.
[3] Mózes imája, Sábeszi imakönyv, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség-Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, Budapest, 2009, 59-60 o. Az imában idézett versek: 2Móz 15,18 és Zak 14,9.
[4] A Bibliában Isten királyi uralmáról még több vers szól a Tanakhban (Ószövetségben) pl. a Dán 2,44: „támaszt majd a menny Istene egy királyságot…”, ami „fennmarad mindörökké”. Vagy a Zsolt 103,19; 145,11; Dán 7,13-14 stb.
[5] Dan Juster: Várakozás a mennyek országára Jézus korában, az MJBI (Messiási Zsidó Biblia Intézet) óráján 2001-ben elhangzott hanganyag.
[6] Anatoli Uschomirski a Máté evangéliuma zsidó szemszögből c. könyve A vallási csoportosulások Izraelben a Második Templom idején fejezetében foglalkozik részletesen a fő társadalmi csoportokkal. Lásd még erről: Jurek Schulz: A zsidó Jézus, 1.2; 1.6-8; internet: http://www.izrael-immanuel.net/?p=832
[7] Dan Juster: Várakozás a menyek országára Jézus korában, az MJBI (Messiási Zsidó Biblia Intézet) óráján 2001-ben elhangzott hanganyag; Frank Lovinger: Az első századi zsidó hívők és korszak az MJBI (Messiási Zsidó Biblia Intézet) óráján elhangzott hanganyag; internet: http://www.izrael-immanuel.net/?p=2983; Keresztyén bibliai lexikon: Isten országa szócikk; internet: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/i-C9ECA/isten-orszaga-C9F29/
[8] A Malkhut HaSamajim (a mennyek királysága) kifejezés nem található meg sehol az ősi zsidó irodalomban (beleértve a Bibliát, az esszénusok iratait, azaz holt tengeri tekercseket és az apokaliptikus irodalmat), csupán a rabbinikus irodalomban jelenik meg (Dwight Pryor: Behold The Man, 11. tanítás és a hozzá tartozó jegyzet). Ennek a várakozásnak a rabbinikus judaizmusban a mai napig fennmaradtak a nyomai. Például a zsinagógai liturgia egyik fő imádságában, a Smone eszrében (tizennyolc áldás imádsága). Az ima tizenegyedik kérésében elhangzik egy könyörgés Isten országa eljöveteléért: „Légy Te az, aki kegyesen és irgalommal uralkodik felettünk” (Mózes imája, Sábeszi imakönyv, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Budapest, 2009, 40 o.). Ezt az imádságot már Jézus idejében is ismerték.
[9] David Flusser, a Jeruzsálemi Héber Egyetemen professzora arra az álláspontra helyezkedik, hogy a zsidó imádságokban és látásmódban csak az első században jelenik meg két végidők utáni korszak. Ez azt is jelentheti, hogy mindez Jesua és tanítványai hatására változott meg a zsidó felfogásban is. (David Flusser: Judaizmus a Második Templom korában, Qumrán és az apokalipszis, Múlt és Jövő, Budapest, 2007, 197-202 o.)
[10] Jézus Jeruzsálem felé indult el Zákeus meglátogatása után. A sokaság várakozása ekkor is tükrözi az első századi zsidók reménységét: „Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa.” (Lk 19,11, RÚF 2014)
[11] Ez a szó a qarov (קָרֹב). Lásd erről még David Bivin, Roy Blizzard, Jr.: Understanding the Difficult Words of Jesus, New Insights From a Hebraic Perspective, Center for Judaic-Christian Studies, Dayton-Ohio, 2001, 65-66 oldalát.
[12] Dan Juster: Várakozás a menyek országára Jézus korában, az MJBI (Messiási Zsidó Biblia Intézet) óráján 2001-ben elhangzott hanganyag.
