Isten Szelleme, mit egy galamb
Miután Jézus bemerítkezett, azonnal feljött a vízből. Egyszerre csak megnyíltak az egek és János látta, hogy Isten Szelleme, mint egy galamb jön alá és rászáll. (Mt 3,16, Csia)
A zsidó felfogásban Isten Szelleme összekapcsolódott a galamb képével. Az 1Mózes 1,2 szerint: „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke [Szelleme] lebegett a vizek fölött” (RÚF 2014). Az itt álló rachaf ige ebben a jelentésében még egyetlen helyen fordul elő a Bibliában, az 5Mózes 32,11-ben: „Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait” (Károli).
Így a hagyomány összekapcsolta ezt a két verset. A lebegő madár, ami az utóbbi versben tulajdonképpen egy sas, Isten Szellemének szimbólumává vált. Mégsem a sas képe gyökerezett meg a zsidó gondolkozásmódban, hanem a galambé. Ennek az az oka, hogy más versekben a galamb képe mögött Isten Szellemét vélték felfedezni. Például az Énekek éneke 2,12-ben: „Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.” (A gerle a galambfélék családjába tartozik.) A Szellemet jelképező galamb a rabbinikus irodalomban még az 5Mózes 32,11 értelmezésére is rávetül annak ellenére, hogy ott a sas jelenik meg. Máté tehát itt egy olyan képet használ, ami a zsidó olvasói gondolkodásában összeforrt a Szent Szellemmel.[1]
.
Végjegyzetek:
[1] Jewish Encyclopedia, 1901-1906, 447-450 o. internet:
https://www.jewishencyclopedia.com/articles/7833-holy-spirit [2024.09.15.]
