Salom (béke, békesség)
(fogalommagyarázat és Mt 10,12-13)
„A salom a teljesség érzése – több, mint a konfliktusok vagy viszályok hiánya.” (David Hoffbrand)
Jelentése és bibliai jelentései, előfordulásai
A szó békesség jelentése átfogóan értendő. A salom jelent nyugalmat, biztonságot, jólétet, egészséget, elégedettséget, teljes harmóniát, sikert, de vigasztalást is. A salom tehát kiterjed az élet minden területére, egy „összetett” szó egy „összetett állapotra”.
Annak érzékeltetésére, hogy miként kapcsolódnak össze a salom jelentései, egy példa a magyar nyelvből: Natonek József rabbi rámutat egy hasonlóságra a héber és a magyar nyelv között. A héber a salommal rokon salem szóval fejezi ki azt, hogy egésznek lenni, vagy egészségesnek lenni. A magyar nyelvben az egészség szó ugyancsak azt fejezi ki, hogy valami egész, teljes – teljesség értelemben. Ugyanakkor az egészséges azt jelenti nem beteg, az egész, az egészség birtokában van.[1] A két szó jelentése egybefonódik, támogatja, árnyalja, kiegészíti egymást hasonlóképpen ahhoz, ahogy héberül összekapcsolódnak a salom széleskörű jelentései.[2]
A salom tágabb jelentései a Tanakhban (Ószövetségben) is megtalálhatók. Például az 1Móz 29,6-ban a salom szó az egészség értelmében szerepel. Ebben a versben Jákob érdeklődik Lábán egészsége, hogyléte felől. Ha a Tanakh zsidó fordítását (IMIT) összevetjük a Károli fordítással, akkor jól látható a szó két értelme. A Károli fordítás szerint Jákob így szól: „Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal.” Az IMIT azonban ezt a verset így adja vissza: „És szólt hozzájuk: Békében van-e? [azaz: salomban van-e?]. S feleltek: Békében van [salomban van]; íme leánya Ráhel éppen jön a juhokkal.”
Hasonló kérdést tesz fel testvéreinek Egyiptom második embereként József, amikor apja, Jákob felől érdeklődik: „És ő kérdezősködött hogylétük felől és szólt: Jól van-e [salomban van-e] atyátok, az öregember, akiről szóltatok, él-e még? És ők mondták: Jól van [salomban van] szolgád, a mi atyánk, még él; meghajoltak és leborultak” (1Móz 43,27-28, IMIT).
A salom jelenik meg Mózes és Jitró találkozásánál is: „És kiment Mózes apósa elé és meghajtotta magát és megcsókolta és tudakolták egymás jólétét [salomját]” (2Móz 18,7, IMIT).
A salom egymásba fonódó bibliai jelentései tanításul is adattak számunkra, hisz ahhoz, hogy valódi békességünk legyen, szükségünk van elégedettségre, harmóniára, egészségre és bizonyos fokú jólétre is. Ezek a nyelvben, de az életben is összefüggenek egymással. Isten nem csupán egy felületes békességbe, hanem a salom teljességébe akar elvezetni minket.
.
A salom köszöntésként
A bibliai idők óta máig használják a salomot köszönésként Izraelben. Az Írásban leginkább a salom alekhem, azaz a béke nektek formában fordul elő. „Béke veletek! [Salom alekhem!] Ne féljetek, Istenetek és atyátok Istene adta nektek a kincset zsákjaitokba, pénzetek eljutott hozzám” – szólt József testvéreihez (1Móz 43,23, IMIT). Dávid három salommal köszöntötte Nábált, talán egyszerűen azért, mert érezte szíve keménységét. „Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!” (1Sám 25,5-6, RÚF 2014).
A salom köszöntése nem emberi „találmány”, hanem az angyalok is ezzel erősítik azokat, akiknek megjelennek. Így bátorítja az Úr Angyala Gedeont is: „Béke veled [salom alekhem!], ne félj, nem fogsz meghalni. És épített ott Gideón oltárt az Örökkévalónak és így nevezte: az Örökkévaló a béke…” (Bir 6,23-24, IMIT). Dániel számára is sokkal több ez, mint puszta köszöntés, mert ő az angyal üzenetét hallva arccal a földre esett, és megnémult. Ezt látva az angyal illette őt, megerősítette, „és monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős…” (vö. Dán 10,15-19, Károli).
Izraelnek fontos feladata, hogy az Egyisten hit gyakorlásához átadja a Bibliában lévő isteni „mintákat” is a népeknek. Így számtalan útmutatás, minta mellett (pl. a hetedik napi pihenő, az ünnepek, az Isten dolgaira adott tized stb.) a salom köszöntésére is lehet úgy tekinteni, hogy ezzel Isten Izrael megélt példáján keresztül bibliai, mennyei dolgaira tanítja a világot.
.
Dávid tanítása a békességről
A 34. zsoltár Dávid életének egyik legnehezebb időszakában született, akkor, amikor Saul elől menekülve Abimelek király előtt őrültnek kellett magát tetetnie (Zsolt 34,1). A zsoltár szívében lévő versekben mégis arról tanít, hogy az embernek törekednie kell a békességre: „Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az ÚR félelmére. Ki az az ember, aki kedveli az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt 34,12-15, Károli). A békesség keresése nem a parancsolatok között hangzik el, de bizonyos értelemben több is, mint egy parancsolat.
Hizkijá rabbi érdekes megközelítésben magyarázza Dávid útmutatását: „Hizkijá szerint a béke fontosabb minden parancsolatnál. A legtöbb tórai parancs a »ha« szócskával kezdődik, azaz csak akkor kell teljesíteni a parancsot, ha az ember olyan körülmények közé kerül, amilyeneket a Szentírás említ. Például: »ha látod ellenséget szamarát összeroskadni terhe alatt« – akkor segítened kell. »Ha madárfészket találsz és el akarod venni belőle a fiókákat«, akkor az anyát először el kell távolítanod. Tehát nem kell keresni a parancsolat teljesítésének lehetőségét, de ha úgy adódik, végre kell hajtani.
Más a helyzet a békével, melyről az Írás így rendelkezik: »Keresd a békét és járj utána [vagy: kövesd azt]« (Zsolt 34,10). (Vájikrá Rábbá 9).”[3]
A salom az Újszövetségben
Talán nem meglepő, hogy a szó az Újszövetségben – arányosan – gyakrabban fordul elő, mint a Tanakhban (Ószövetségben). Az apostolok is ezzel a fordulattal üdvözlik a levelekben a gyülekezeteket, vezetőiket. Pál például így üdvözli a római gyülekezetet: „Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség [salom] Istentől” (Róm 1,7, RÚF 2014 vö. 1Kor 1,3; 2Kor 1,2, 13,11; Gal 1,3; Ef 1,2, 6,23; Fil 1,2; Kol 1,2; 1Tesz 1,1 5,23; 2Tesz 1,2, 3,16; 1Tim 1,2, 2Tim 1,2; Tit 1,4; Filem 1,3; Jak 1,1; 1Pét 1,2; 2Pét 1,2; 2Jn 1,3; 3Jn 15; Júd 2; Jel 1,4). János első levelét leszámítva minden újszövetségi levélben megjelenik a salom a köszöntésben vagy a levél végén az elköszönésben, általában a kegyelem és békesség nektek/veletek formában.
Egy újszövetségi szakasz pedig a fentiek ismeretében válik igazán érthetővé. Amikor Jesua elküldte tanítványait Izrael házának elveszett juhaihoz (Mt 10,5-16), utasításokat adott nekik, hogyan cselekedjenek. Többek között ezt hagyta meg: „Mikor egy házba beléptek, köszöntsétek azt [mondjátok: salom alekhem!]. Ha méltó az a ház, békességetek [salomotok] szálljon rá, ha nem méltó, rátok térjen vissza” (Mt 10,12-13, Csia)[4].
A salom foglalja keretbe Jesua feltámadását
A salom a Tanakhban (Ószövetségben) és az Újszövetségben sok helyen megjelenik a Messiással kapcsolatban. Már Jesaja (Ézsaiás) próféta mondja, hogy Ő a Szar Salom, a Békesség Fejedelme (9,6). Ezt a nevet időnként messiási gyülekezetek is használják dicséreteikben és van ilyen nevű gyülekezet is.
A Messiás eljövetelével a békesség még inkább kiterjedt, az ember egy addig nem tapasztalt módon részese lehet Isten békességének. A salom azt a peszáhot is csodálatosan „keretbe foglalja”, amelyen Jesua feltámadt. Halála előtt a peszáhi Széder esten (az utolsó vacsorán) bátorítja Jesua tanítványait: „Békességet [salomot] hagyok nektek, az én békességemet [salomomat] adom nektek, nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn 14,27, Csia). Majd később „ezeket azért beszéltem el nektek, hogy bennem békességetek legyen” (Jn 16,33, Csia).
Az utolsó vacsora után Jesua végigmegy mindazon, amit a Jesaja (Ézsaiás) 53 leír – azon, hogy elárulták, megalázták, megverték és a kereszthalálon. Ekkor szerzi meg Jesua az üdvösséget az egész világnak, és azt a békességet, amiről Jesaja (Ézsaiás) így ír: „megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek [salomunk] büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg” (Jes/Ézs 53,5, Károli).
Mit jelent az, hogy „békességünk büntetése”? Azt a büntetést kapta meg, amit nekünk kellett volna, de Ő vette magára helyettünk. Emiatt kaphatjuk meg mi a békességet, az egészséget, a szellemi és fizikai jólétet. „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen” (RÚF 2014). A héber fordítás (IMIT) így adja ezt vissza: „jólétünkre való fenyítés volt rajta és az ő sebei által nekünk lett gyógyulás.”
A feltámadással aztán Jesua legyőzte a halált, és elhozta tanítványainak a megígért békességet. Először megjelenve köztük így szólt: „Békesség veletek! Győztem, és ezzel elhoztam azt a békét is, amit nektek akarok adni.”
„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! [Salom alekhem!] És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.” (Ján 20,19-20, Csia)
Jesua halála és feltámadása hozta el a békességet teljességében. Ettől fogva nyerhető el az a békesség, amit a Filippiekhez írt levél említ: „Isten békesége, ami minden értelmet felülmúl” (vö. Fil 4,7, Csia). Mert azzal, hogy a Messiás meghalt, mint a peszahi Bárány, megszerezte a salomot, és az Örökkévaló rajta keresztül engesztelt ki mindent magával, azokat is, amik a mennyekben, azokat is, amik a földön vannak (Kol 1,20).
„Békesség [salom] legyen Izraelen!“ (Zsolt 125,5 vö. Gal 6,16).
Végjegyzetek:
[1] Natonek József: Wissenschaft – Religion, Budapest, 1876, 76. o. A 19. század második felében szolgáló magyar rabbi, Natonek cionista volt, ma a cionisták előfutárai közé sorolják. A Messiás c. írásában megvallotta, hogy Jézust tartja Izrael Messiásának.
[2] Hasonló példa lehet az is, ahogy a jó szó jelentései összekapcsolódnak az alábbi szavakkal: jóság, jólét, jószolgálat, közjó, jókívánság…
[3] Jólesz Károly: Kincsestár, Talmudi legendák – Hászid bölcsek és bölcsességek, Akadémiai kiadó, Budapest, 1996, 26. o.
[4] Lásd még a Mt 10,5-16M.
