Az eredeti héber nevek

A Máté evangéliumában lévő nevek eredeti formájának használata része a zsidó kontextus helyreállításának. A nevek az Újszövetség eredeti szövegében görög alakjukban szerepelnek, és a magyar (és a más nyelvű) Bibliákban főként a görög alakra figyelemmel a nemzeti nyelvben ismert formájukban jelennek meg. Így az újszövetségi szereplőket sokszor olyan neveken hívják, amiknek nincs zsidó hangzása. Ez azt a benyomást keltheti, mintha valamilyen módon már eltávolodtak vagy kiszakadtak volna a zsidóságból. Ezt a felfogást hagyományos keresztény teológia évszázadokon keresztül támogatta.

A Máté evangélium eseményei azonban Izrael földjén játszódnak a zsidó társadalomban, ahol héber és arámi alakjukban használták a neveket. Ezért van a nevek átírásának létjogosultsága. A messiási zsidó tanítók ezzel is szeretnék megláttatni az Újszövetség alakjainak zsidóságát. Így például Jakab apostol Izraelben Jákob névre hallgatott és Jesua (Jézus) anyját pedig Mária helyett Mirjámnak nevezték.

Ugyanakkor az átírással egyfajta folytonosság is helyreáll az Írásban a névhasználat terén. Hisz a Tanakh-ban (Ószövetségben) lévő héber nevek mintha hirtelen eltűnnének, amikor átlapozunk az Újszövetségbe. Júdából (vagy Jehudából) például egyszerre Júdás apostol lesz. Ez olyan, mintha egy törés lenne a Tanakh (az Ószövetség) és az Újszövetség között.[1] Ez ismét egy hamis benyomást kelt az olvasóban, miszerint a Tanakh (az Ószövetség) a zsidóké, az Újszövetség viszont már (csak) a nemzeteké. Ezt a nézetet ugyancsak évszázadokig erősítette a hagyományos keresztény teológia. A keresztény fordítók néha azokat a zsidó neveket sem tartották meg, amiket meg lehetett volna, mint például Jakab apostol nevét, ami az eredeti görög szövegben is Jákobként (pontosabban Jákobusként) szerepel.

A fentiek mellett a nevek héber és arámi alakja időnként segítséget nyújthat mélyebb összefüggések, igazságok felismerésében és így áldássá válhat a nemzetek hívői számára is a Biblia értelmezésekor.

Keressünk erre néhány példát:

• Ha Júdást héber nevén szólítjuk, akkor az Újszövetség egyik üzenete így hangzik: Júda elárulta a Messiást. Tágabb értelemben, Júdea népére vonatkoztatva ez egy sokkal mélyebb igazságot is kifejez. Hisz Jesua idejére csak a déli királyság maradt fenn, Júdea, ami Júda (Jehuda) törzséről kapta a nevét. Az első században az északi, galileai területeken inkább a mezőgazdaság virágzott, míg a déli országrészben –Jeruzsálemmel a középpontjában – zajlott a szellemi élet. Júdának (Júdeának) így Jesua elárulásában döntő szerepe volt.
• Jesua keresztre feszítésekor Jézus vagy Barabbás szabadon engedését ajánlja fel Pilátus. Barabbás eredetileg arámi neve Bar Abba, ami azt jelenti: az Atya/atya fia. Egyes szövegváltozatok szerint a teljes neve Jesua Bar Abba volt, azaz a szabadító, az Atya/atya fia.[2] Eszerint Pilátus két olyan embert állított a nép elé peszahkor, akik nagyon hasonló névvel rendelkeztek, következésképpen küldetéssel is. Két út állt ezzel Izrael előtt. Barabbás (Bar Abba) egy lázadást szító gyilkos volt, minden bizonnyal zelóta[3] és a szabadítást a Róma elleni felkeléssel valósította volna meg. Azzal, hogy őt választották Jesua helyett, bizonyos értelemben a lázadás mellett döntöttek. Egy olyan megoldás mellett, ami nem szellemi úton, hanem erőszakkal akarja elérni a célját. Prófétikusan ez egy olyan döntésnek is felfogható, ami végső soron a zsidó háborúhoz vezetett (Kr. u. 66-70). Hisz Jesua halála után negyven évvel próféciáinak megfelelően a zsidó háború azzal zárult, hogy a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet és a Templomot. Ez pecsételte meg a zsidó nép sorsát hosszú évszázadokra és hozta el a szétszóratás időszakát. Barabbás választásakor a Messiásra mondott nem tudatos ellenállás volt Isten akaratával szemben, ami egyúttal utat nyitott arra, amit Barabbás képviselt.

Ez egy általános szellemi igazság is. Az Istennek mondott nemek mindig sokkal súlyosabb következményekkel járnak, mint gondolnánk. Mindig utat nyitnak valaminek, amire a döntést hozó talán nem is gondol. Pontosan az a kifogás válhat később tőrré és csapdává, amit Isten elé helyezünk (vö. Mt 10,37M, Mt 8,21-22).

• Józsua főpapról egy érdekes képet őriz Zakariás könyve, ami a Messiásra mutat. E kép megértéséhez a Messiás héber nevei adják a kulcsot (lásd bővebben a Jesua, a Messiás neve (Mt 1,1M) c. magyarázatot).

.

Végjegyzetek:

[1] Az Újszövetség több gyakori zsidó neve eredeti formájában megjelenik a Tanakh-ban (Ószövetségben) is. Így pl. Jánossal Johananként, Mátéval Matitjaként a magyar fordításokban is találkozunk az Ószövetségben (lásd részletesen az Észrevételek, fogalommagyarázatokban). Az evangélium zsidó kontextusú szövegében a nevek értelemszerűen az eredeti héber és egyúttal ószövetségi formájukban jelennek meg.

[2] Lásd pl. a Mt 27,16-ot a JNT (Jewish New Testament) szerint.

[3] Barabbás nem tekinthető közönséges gyilkosnak, mert a Lukács 23,19 szerint (Csia): „Ezt a Barabbást egy a városban keltett lázadásért és gyilkosságért vetették tömlöcbe” (vö. Mk 15,7). Zsidó és keresztény források is valószínűsítik, hogy zelóta volt. Lásd pl. a Magyar Zsidó Lexikon (Ujvári Péter szerk., Budapest, 1929) Jézus szócikkének Barabbásról szóló részét, internet: https://mek.oszk.hu/04000/04093/html/szocikk/12294.htm