Jesua rabbi és tanítványai

Olyan, mint egy rabbi, mégis sokkal több

Az Újszövetség görög szövegében tizenkétszer fordul elő Jesua rabbikénti megszólítása. A magyar fordítások döntő többsége János 1,38 és 1,49 verseinél megtartja a görögben használt rabbi szót, de vannak olyan fordítások is, amelyek pontosan visszaadják az összes ilyen helyet.[1] A fordítások másik része a rabbi kifejezés értelme szerint a mester vagy a tanító címet[2] használja.

„A rabbi szó héber eredetű és a rav szóból származik, ami a bibliai héberben sokat, nagy számút és nagyot jelent [a rabbi szó szerint nagyszerűm, nagyom jelentéssel bír ilyen értelemben: nagy tanítóm]. Még a kormánytisztviselőket és a katonatiszteket is így szólították meg.

Jézus idejében a rav egy rabszolga gazdájának vagy egy tanítvány mesterének címe volt. A rabbi szó szerint azt jelenti: mesterem, ami egy olyan kifejezés, amivel a rabszolgák urukat vagy a tanítványok tanítójukat üdvözölték.”[3]

Az első századi judaizmusban tehát nem azt értették rabbi alatt, mint amit napjainkban. Ma a rabbi a zsinagóga szellemi vezetőjét, a zsinagógában szolgáló „lelkészt” jelenti, aki tanítja, vezeti, pásztorolja a zsidó hitközséget. Teológiai végzettsége és tekintélyes rabbik általi felszentelése hatalmazza fel e szolgálat végzésére. Ezzel szemben Jesua kora nem ismerte a „főállású” rabbikat, hanem kifejezett elvárás volt a tanítókkal szemben, hogy szakmát tanuljanak azért, hogy megélhetésük így biztosított legyen. Tilos volt fizetést kérniük szolgálatukért, csupán az volt megengedett, hogy az emberek adományait elfogadják, és hogy élvezzék vendégszeretetüket. Így a rabbik élete sokszor összefonódott a szegénységgel. Jesua szolgálatát is ezek az alapelvek fémjelezték. Voltak támogatói és időnként vendégül látták zsidó otthonokban, de nagyon szerény körülmények között élt (Lk 8,2-3; Jn 12,1-2 stb.).

Nem egy korabeli rabbi szolgálata nem feltétlenül kötődött egy bizonyos zsinagógához. Jesua vándortanítói életformája hasonlított hozzájuk. Egyik helyről a másikra mentek, tanítottak falvakban, piactereken és a szabad ég alatt olyan helyeken, ahol az embereket elérték. „A hagyomány úgy tartja, hogy Jochanan ben Zakkai, Jézus kortársa, aki Kr.u. 80-ban halt meg, egész nap a Templom árnyékában szokott ülni, és nyilvános előadásokat tartani. Hasonlóképpen tartják Ben Azzairól is, aki Kr.u. 110-ben halt meg. Ő Tibériás utcáin járkált mindenfelé és prédikált.”[4]

Az Újszövetségből kiderül, hogy Jesuát az emberek értelemszerűen rabbinak tekintették és közvetlen tanítványi köre is rabbinak szólította.[5] Sosem utasította vissza azt, hogy így nevezzék. Miben hasonlított még a rabbikra? Szinte mindenben, mert úgy lépett fel, nyilvánult meg, tanított, beszélt, érvelt, mint egy rabbi. Azzal, hogy harminc éves korában kezdte meg nyilvános működését[6], ugyancsak a rabbinikus hagyományhoz hasonlóan járt el, mert a rabbik is ekkor kezdték meg szolgálatukat. A Talmud legismertebb traktátusa a Pirke Avot (Az atyák bölcs tanításai 5,22) így fogalmaz: „[Az ember] harmincévesen ereje teljében van.”[7] A Tóra szerint ugyanebben az életkorban léptek hivatalukba a leviták is.[8]

Ha Jesua tanításait összehasonlítjuk a korabeli rabbik bölcsességeivel, akkor világossá válik sok tekintetben a hasonlóság. A Jesua beszédeire emlékeztető bölcsességek szinte kimeríthetetlenek a rabbinikus irodalomban. Példaként összegyűjtöttünk néhány ilyen mondást a rabbiktól.[9] Ezen kívül tanulmányozásra ajánljuk a Miatyánkkal párhuzamba állítható rabbinikus forrásokat is.[10]

Önmagában az is tipikus zsidó rabbivá teszi Jesuát, hogy sokat tanított példázatokban. A rabbinikus irodalomban körülbelül négyezer példázatot tartanak számon, míg Jesua beszédeinek 1/3-át mondta el példázatban. Ahogy egy midrás megállapítja: „Rabbijaink azt mondják: ne becsüljétek kevésre a példázatot, mert segítségével sajátíthatja el az ember a Tóra szavait” (Énekek éneke Rabbá 1:1,8-9). Más ókori népek meséket, történeteket vagy allegóriákat mondtak, de Izraelben a példázatok virágoztak, aminek természetesen vannak gyökerei a Tanakh-ban (Ószövetségben).[11]

A rabbikhoz hasonlóan Jézus is sokat idézett a Szentírásból. Több mint negyven alkalommal támogatta meg tanítását a héber Szentírásból vett versekkel. Pontosan így tettek a korabeli rabbik is.

Végül Jesua, de a tanítványai, az Újszövetség íróinak tanítási módszereiben is fel lehet fedezni rabbinikus vonásokat. Élnek például koruk zsidó bibliaértelmezési módszereivel. Ilyen értelmezési módszer például a kal ve homer – a könnyebbtől a nehezebbig. „A Bibliában mindenütt, ahol a mennyivel inkább kifejezés fordul elő, a kal ve homer elvével találkozunk. Gyakran fordítják úgy: hát még vagy mennyivel több… A nagy zsidó tudós, Hillel ezt az elvet a Biblia értelmezésének egyik legfontosabb hermeneutikai szabályává tette.” Jesua például a Mt 12,11-12-ben fejezi így ki magát.[12] A Messiás és az újszövetség írói nem vonhatták ki magukat koruk vallási és szellemi környezetének hatása alól, és feltehetőn nem is akarták kivonni magukat.  

Az előbb felsorolt jellegzetességek miatt láthatjuk meg Jesuában a rabbit, az első század zsidó tanítóját.

Ugyanakkor Jesua maga feszíti szét a rabbiság hagyományos kereteit. Rabbiként él, de nyilvánvalóvá teszi, hogy sokkal több, mint egy rabbi, és hogy egyáltalán nem sorolható be pusztán egy kategóriába – a rabbi kategóriájába sem.[13] Jól kiviláglik ez abból, ahogy Nikodémus Jesuához fordul: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítónak! Hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket a jeleket tegye, csak ha Isten van vele” (Jn 3,2, Csia). Bár Nikodémus rabbinak szólítja Jesuát, tudja, hogy sokkal nagyobb hatalma, tekintélye van, mint egy rabbinak.

Jesua messiási elhívása szerint király, főpap és próféta, de egyik cím sem írja le önmagában.[14] Ezek a kategóriák inkább egyesülnek benne, beépülnek abba a nagy elhívásba, amit Istentől kapott. Például azzal, hogy többször felhívja hallgatósága figyelmét az Atyával való egységére, egyszerűen túllép minden emberi tisztségen és besoroláson.

A tanítványság útja

Hitéletünkre nézve miért lényeges az, hogy Jesuában mégis meglássuk a rabbit is? Azért, mert a rabbi-tanítvány kapcsolattal Isten felmutat egy első századi modellt a judaizmusban. Ez ma már biztosan nem élhető meg az akkori formájában, de szellemi síkon közvetít felénk egy alapvető mintát: a tanítványságot.

Jesua rabbiként működésének legfontosabb dimenziója az, hogy hogyan nyúl a neki elköteleződött emberekhez, hogyan foglalkozik velük, hogyan éri el a szívüket. Mi az az „optimális állapot”, amibe belehelyezi követőit azért, hogy át tudja formálni őket? Erre a tanítványság útját kínálja az Újszövetség, ami zsidó környezetben épült fel.

Hisz alapvetően kiknek szólnak az evangéliumok? Sokan önkéntelenül azt válaszolnák, hogy a keresztényeknek. Ám az Újszövetség több, mint kétszázszor használja a tanítvány szót és csak néhányszor a keresztényt. Azaz az Újszövetséget inkább tanítványoknak címezték, mint „átlagos keresztényeknek.” Jesua a tanítványokra épít, nekik kellene megtartó erőnek lenniük a Messiás Testében és világítaniuk a világban is: „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim” (Jn 15,8, Károli vö. Mt 5,14-16).

Jesua ebben a rabbik felfogását követi. A Talmud legismertebb traktátusa, a Pirké Avot (Az atyák bölcs tanításai 1,1) többek között azt a célkitűzést fogalmazza meg, hogy „állítsatok minél több tanítványt”[15], tehát neveljetek tanítványokat. Jesua legfőbb vágya megegyezik ezzel. Ő is tanítványokat nevelt és ugyanezzel bocsátja el az apostolokat: „Menjetek el azért és tegyétek tanítványokká az összes nemzeteket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében” (Mt 28,19, Csia). Ilyet az első századokban csak egy rabbi mondott.

A magyarázat teljes terjedelmében a Máté magyarázatok c. könyvben lesz olvasható, ami várhatóan 2025 végén jelenik meg. Az érdeklődőket előjegyezzük és értesítjük a könyv megjelenésekor. (Email: lehem777@gmail.com)

Végjegyzetek:

[1] Az eredeti görög szövegben lévő rabbi kifejezést használják az alábbi fordítások: Kecskeméthy, Csia, Vida, SZPA, Bognár, rendszerint a Mt 26,25.49; Mk 9,5; 11,21; 14,46; Jn 1,38; 1,49; 3,2; 4,31; 6,25; 9,2; 11,8 verseiben a görög szövegnek megfelelően. Emellett a tanító – didaszkalosz – megnevezés még több, mint ötvenszer fordul elő a görög szövegben.

[2] Azok így feleltek: „Rabbi (aminek fordítása: tanító), hol szálltál meg?” (Jn 1,38, Csia); Ők pedig ezt válaszolták: Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol laksz? (Jn 1,38, RÚF 2014).

[3] David Bivint idézi Anatoli Uschomirski. (Anatoli Uschomirski: Máté evangéliuma zsidó szemszögből, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2025, 17. o.)

[4] Hermann L. Strack, Paul Billerbeck: Das Evangélium nach Markus, Lukas und Johannes und die Apostelgeschichte, C.H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung, (2. kötet), München, 1961, 157. oldalát idézi Jurek Schulz: Jesus und das jüdische Leben, Messianische Studien n. e. V., 42. o-n.

[5] Péter (Kefa) a Mk 9,5-ben és 11,21-ben, általában a tanítványok a Jn 4,31-ben, 9,2-ben, 11,8-ban stb. Fontos megjegyezni, hogy a János 3,26 szerint Bemerítő Jánost is így szólították meg, noha papi (kohanita) felmenőkkel rendelkezett. Ám Jánosnak is voltak tanítványai, mint a rabbiknak.

[6] Lk 3,23

[7] Idézve a Talmud, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség-Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, Budapest, 2017, 627 o. szerint.

[8] 4Mózes 4,2-3.

[9] Lásd Jesua kijelentéseihez hasonló idézetek rabbinikus forrásokból című gyűjteményt.

[10] Lásd a Miatyánk című bejegyzést, internet: http://www.izrael-immanuel.net/?p=6023. A felhasznált forrásokból kitűnik, hogy a magyar rabbinikus zsidóság kereste és számon tartotta ezeket a párhuzamokat.

[11] Idézzük fel például Nátán próféta Dávidnak elmondott példázatát (2Sám 12,1-14).

[12] Lásd bővebben a bibliaértelmezési elvekről Uschomirski: Mt. komm.

[13] Jesua nagyon sok kijelentést tett első szám első személyben, „én pedig azt mondom nektek.” Ezzel isteni tekintéllyel szólt, amit a rabbik sohasem tettek, tehettek meg. Lásd a hegyi beszéd c. magyarázatot.

[14] Lásd a Jesua Messiás neve című részt.

[15] Talmud, 2. kötet, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség-Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, Budapest, 2017, 610. o.