Versek

Zsidó versek olvasása után

 

Szavak, tények, melyek rólunk,

rólam szólnak

belőled beszélnek.

Az árnyak-fények özönében, magamba roskadok,

ami ősi fájdalom

szemem tükrében átadom

egy testként,

minden tagot

Uram Te megváltottad

a világot!

                                         Neuwald Zsuzsanna


Zsenge

 

 

Amikor eljön a tavasz,

és lassan duzzad a kalász,

tudjuk, hogy közel van

már a dús aratás.

Menjünk hát mi, zsengék,

gyűjtsük a gabonát

nagy halomba.

Mi nem törünk hatalomra,

azt akarjuk csupán,

hogy üdvözüljön

minden lélek

a földi élet után.

Hogy amikor Jézus eljön,

találjon hitet a földön,

és gyűjtse egybe népét,

ahogyan az arató a kévét.

 

S majd jön az ítélet.

Mindenki felelős, mivé lett,

utólag minden hiába.

Tollát többé ne csodálja

a színjátszó páva,

s illatában ne fürödjön

rózsa, ibolya, zsálya,

mert annak lesz hazája,

aki senki és megvetett volt,

és Istenbe vetette hitét.

És mindaz sötétségre kerül,

aki nem hitt vagy hitéből kitért.

Kirostálódik a meddő ocsú,

s aki megmarad,

már nem szomorú,

mert Isten gyermekeként

jó úton haladt.

Hálója fog annyi halat,

hogy elég legyen örökre.

A halál el lesz törölve,

nem lesz halál többé.

Feltámad és él

Jézussal örökké.

 

2010. április 21.

 

                            Makra Ildikó


 

Megváltottalak

 

 

   Hívatlan jöttél,

   rejtett csapásokon,

   ahol még a szellő is

   csak lágyan oson.

 

   Jöttél, amikor már

   nem volt remény,

           és éltem az életem kuszán

   és egyre kuszábban.

   (Ma már itt vagy

   életem fókuszában.)

 

   Jöttél hívatlan,

   s én először csak

   álltam riadtan,

   aztán megértettem,

   hogy értem haltál

   kínhalált a kereszten.

 

   Hívatlan jöttél,

   amikor a sóhajok

   dübörgéssé

   váltak bennem,

   és számig ért a salak.

   És szóltál:

   ne félj, mert

   megváltottalak!

2009. szeptember 27.

  –                         Makra Ildikó


.

A SIVATAGBAN

.

Hol lehelletem is visszhangzik a rideg és kopár sziklák között,

Lehajtom a fejem csendben, és  várom hangodat, a szelíd szellőt,

Ott a sivatagban.

Mikor népedet vezetted kinyújtott, hatalmas és  erős karoddal

Az Ígéret Földje felé, befedted őket végtelen irgalmaddal,

Ott a sivatagban.

A hosszú vándorlás közben nem engedted éhezni őket,

Égi Mannával tápláltad és erősítetted fel az éhezőket,

Ott a sivatagban.

Szomjúságukat szelíd szemed nem nézte közömbösen,

Élő víz forrása lettél a sziklából, megkönyörültél  tikkadt népeden,

Ott a sivatagban.

Ha felejtve Téged türelmetlenkedtek, és hitetlenkedtek,

Te szeretetedben gyógyításukra rézkígyót emeltettél fel,

Ott a sivatagban.

Ha nyugodott oltalmazó és fenséges  felhő oszlopod,

Türelemmel  várni kellett, mert ez volt szent akaratod,

Ott a sivatagban.

Ha elindult tűz oszlopod éjjel, dicsőségben felemelkedve,

választott népedet világítva az úton tovább vezette,

Ott a sivatagban.

Féltö szeretetedben  hütlen és lázadó népedet megfedted,

Hogy beteljesüljön gyermekeidnek adott Ígéreted,

Ott a sivatagban.

A Te Szavad Szent, engedelmeskedve elérünk az Igéret Földjére,

De nélküled, Seregek Ura, reménytelenül el vagyunk veszve,

Ott a sivatagban.

Amikor kisértette a sátán egyszülött Fiadat,

Megdicsőülve győzőtt  Yeshua, Testté lett Szavad,

Ott a sivatagban.

Ma, ha  újra sziklák között, tövisekkel díszített  az ösvényünk,

várunk csendben, hogy szelíd szellőben szólj hozzánk, áldott Istenünk,

Itt a sivatagban.

Elisevah

3 Responses to Versek

  1. Verdes Béla says:

    Ács Fia.
    Nyár van.
    Zajlik a munka,
    Hallatszik a gyalu forgácstépő zaja.
    József gerendát farag.

    Szálkás gerendára
    Kisfia Jézus, kezét ráteszi.
    De jaj! Ujjába szálka áll.
    Vérzik, vére a fára cseppen.

    Apám, Nézd!
    Hegyes fa állt az ujjamba!
    József fiára néz, mosolyog, vigasztalja.
    Az életben is vannak szálkák fiam.

    Nem tudja még, nem tudhatja.
    A legnagyobb szálka még hátra van.
    Majd egy véres gerendán.

    Ács fia a gyalu műhelyben,
    Apjával dolgozik csendesen
    Isten alakítja Őt.
    Hogy majd a műhelyből a Golgotára
    Átvigye keresztfáját
    És feláldozza rajta
    Értünk
    Értékes Életét.

    Zsinagógában prédikál.
    Emberek hallják kedves szavát.
    Ki ez?
    Kérdezik sokan.
    Tudod, Ő az Ács Fia.

    Ács Fia emeli már véres keresztfáját
    Elindult már a Golgota hegyre.
    Szívébe fúrta már a világ gonosz szálkáját.
    Ki húzza majd ki?
    Istenem!

    Ács Fia !
    Te meghaltál értem.
    És én mondd
    mit adhatok Neked?!

    Odaadom a szívem!
    Tedd rá véres keresztedet!

    Budapest.2016.

  2. Verdes Béla says:

    Lennék.

    Lennék én esőcsepp szemedben
    Uram!
    Melyet az elveszett világért ontasz ki.
    Lennék magányos zátony , melyre lábadat teszed.
    Lennék.

    Lennék tinta a könyvedben,
    Melyet Ujjaddal írsz könyvedbe.
    Lennék hárfahúr hárfádon.
    Melyet megpengetsz.
    Lennék.

    Lennék én egy pohár kezedben,
    melyből ihatsz, ha szomjazol.
    Vagy egy kő a tóparton,
    ahova leülsz, ha fáradol.

    lennék.

    Lennék kezedbe bemetszve,
    mint egy írott jegy.
    Hogy soha ne feledd.
    Élt egy fiú a földön,
    Ki Téged
    mindig
    hűn szeretett.

    Budapest.2016.

  3. Kollek Gábor says:

    A régi és új szövetség ;
    Védelem alatt befedez a vér. A bárány vére egy pillanat. Az Örökkévaló befedez és áldozata a pusztulásból kiragad. Ragad a vér már alig folyik a szabadulás éneke a szabadságtól sugárzik. A vér arany. Az arany vér. Szabadulás egy Báránnyi arany árából felkent vérrel, vagy harminc ezüstsékellel és kilenc inches szegek által kiontott vérrel vetekszik?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*