Versek

Zsidó versek olvasása után

 

Szavak, tények, melyek rólunk,

rólam szólnak

belőled beszélnek.

Az árnyak-fények özönében, magamba roskadok,

ami ősi fájdalom

szemem tükrében átadom

egy testként,

minden tagot

Uram Te megváltottad

a világot!

                                         Neuwald Zsuzsanna


Zsenge

 

 

Amikor eljön a tavasz,

és lassan duzzad a kalász,

tudjuk, hogy közel van

már a dús aratás.

Menjünk hát mi, zsengék,

gyűjtsük a gabonát

nagy halomba.

Mi nem törünk hatalomra,

azt akarjuk csupán,

hogy üdvözüljön

minden lélek

a földi élet után.

Hogy amikor Jézus eljön,

találjon hitet a földön,

és gyűjtse egybe népét,

ahogyan az arató a kévét.

 

S majd jön az ítélet.

Mindenki felelős, mivé lett,

utólag minden hiába.

Tollát többé ne csodálja

a színjátszó páva,

s illatában ne fürödjön

rózsa, ibolya, zsálya,

mert annak lesz hazája,

aki senki és megvetett volt,

és Istenbe vetette hitét.

És mindaz sötétségre kerül,

aki nem hitt vagy hitéből kitért.

Kirostálódik a meddő ocsú,

s aki megmarad,

már nem szomorú,

mert Isten gyermekeként

jó úton haladt.

Hálója fog annyi halat,

hogy elég legyen örökre.

A halál el lesz törölve,

nem lesz halál többé.

Feltámad és él

Jézussal örökké.

 

2010. április 21.

 

                            Makra Ildikó


 

Megváltottalak

 

 

   Hívatlan jöttél,

   rejtett csapásokon,

   ahol még a szellő is

   csak lágyan oson.

 

   Jöttél, amikor már

   nem volt remény,

           és éltem az életem kuszán

   és egyre kuszábban.

   (Ma már itt vagy

   életem fókuszában.)

 

   Jöttél hívatlan,

   s én először csak

   álltam riadtan,

   aztán megértettem,

   hogy értem haltál

   kínhalált a kereszten.

 

   Hívatlan jöttél,

   amikor a sóhajok

   dübörgéssé

   váltak bennem,

   és számig ért a salak.

   És szóltál:

   ne félj, mert

   megváltottalak!

2009. szeptember 27.

  –                         Makra Ildikó


.

A SIVATAGBAN

.

Hol lehelletem is visszhangzik a rideg és kopár sziklák között,

Lehajtom a fejem csendben, és  várom hangodat, a szelíd szellőt,

Ott a sivatagban.

Mikor népedet vezetted kinyújtott, hatalmas és  erős karoddal

Az Ígéret Földje felé, befedted őket végtelen irgalmaddal,

Ott a sivatagban.

A hosszú vándorlás közben nem engedted éhezni őket,

Égi Mannával tápláltad és erősítetted fel az éhezőket,

Ott a sivatagban.

Szomjúságukat szelíd szemed nem nézte közömbösen,

Élő víz forrása lettél a sziklából, megkönyörültél  tikkadt népeden,

Ott a sivatagban.

Ha felejtve Téged türelmetlenkedtek, és hitetlenkedtek,

Te szeretetedben gyógyításukra rézkígyót emeltettél fel,

Ott a sivatagban.

Ha nyugodott oltalmazó és fenséges  felhő oszlopod,

Türelemmel  várni kellett, mert ez volt szent akaratod,

Ott a sivatagban.

Ha elindult tűz oszlopod éjjel, dicsőségben felemelkedve,

választott népedet világítva az úton tovább vezette,

Ott a sivatagban.

Féltö szeretetedben  hütlen és lázadó népedet megfedted,

Hogy beteljesüljön gyermekeidnek adott Ígéreted,

Ott a sivatagban.

A Te Szavad Szent, engedelmeskedve elérünk az Igéret Földjére,

De nélküled, Seregek Ura, reménytelenül el vagyunk veszve,

Ott a sivatagban.

Amikor kisértette a sátán egyszülött Fiadat,

Megdicsőülve győzőtt  Yeshua, Testté lett Szavad,

Ott a sivatagban.

Ma, ha  újra sziklák között, tövisekkel díszített  az ösvényünk,

várunk csendben, hogy szelíd szellőben szólj hozzánk, áldott Istenünk,

Itt a sivatagban.

Elisevah

2 Responses to Versek

  1. Verdes Béla says:

    Ács Fia.
    Nyár van.
    Zajlik a munka,
    Hallatszik a gyalu forgácstépő zaja.
    József gerendát farag.

    Szálkás gerendára
    Kisfia Jézus, kezét ráteszi.
    De jaj! Ujjába szálka áll.
    Vérzik, vére a fára cseppen.

    Apám, Nézd!
    Hegyes fa állt az ujjamba!
    József fiára néz, mosolyog, vigasztalja.
    Az életben is vannak szálkák fiam.

    Nem tudja még, nem tudhatja.
    A legnagyobb szálka még hátra van.
    Majd egy véres gerendán.

    Ács fia a gyalu műhelyben,
    Apjával dolgozik csendesen
    Isten alakítja Őt.
    Hogy majd a műhelyből a Golgotára
    Átvigye keresztfáját
    És feláldozza rajta
    Értünk
    Értékes Életét.

    Zsinagógában prédikál.
    Emberek hallják kedves szavát.
    Ki ez?
    Kérdezik sokan.
    Tudod, Ő az Ács Fia.

    Ács Fia emeli már véres keresztfáját
    Elindult már a Golgota hegyre.
    Szívébe fúrta már a világ gonosz szálkáját.
    Ki húzza majd ki?
    Istenem!

    Ács Fia !
    Te meghaltál értem.
    És én mondd
    mit adhatok Neked?!

    Odaadom a szívem!
    Tedd rá véres keresztedet!

    Budapest.2016.

  2. Verdes Béla says:

    Lennék.

    Lennék én esőcsepp szemedben
    Uram!
    Melyet az elveszett világért ontasz ki.
    Lennék magányos zátony , melyre lábadat teszed.
    Lennék.

    Lennék tinta a könyvedben,
    Melyet Ujjaddal írsz könyvedbe.
    Lennék hárfahúr hárfádon.
    Melyet megpengetsz.
    Lennék.

    Lennék én egy pohár kezedben,
    melyből ihatsz, ha szomjazol.
    Vagy egy kő a tóparton,
    ahova leülsz, ha fáradol.

    lennék.

    Lennék kezedbe bemetszve,
    mint egy írott jegy.
    Hogy soha ne feledd.
    Élt egy fiú a földön,
    Ki Téged
    mindig
    hűn szeretett.

    Budapest.2016.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*