Kinn rekedve a mennyek királyságából
Nem mindenki fog a mennyek királyságába bemenni, aki nekem azt mondja: Uram, Uram! Csak, aki mennybéli Atyám akaratát teszi. Azon a napon sokan szólnak majd így hozzám: Uram, Uram! Hát nem a te neveddel prófétáltunk-e? Nem a te neveddel űztünk-e ki ördögöket? Nem a te neveddel tettünk-e sok hatalmas csodát? Én akkor ilyen vallomást fogok nekik tenni: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem ti, akik a törvény megrontásán munkálkodtok. (Mt 7,21-23, Csia)
A mennyek királyságába jutás itt megnevezett feltétele az Atya akaratának cselekvése. A bibliai felfogásban és Jézus korának judaizmusában is Isten beszéde nagyon szorosan összekapcsolódott annak megcselekvésével. A parancsolatok és az engedelmes tettek kéz a kézben járnak.[1] A judaizmus valóban azon volt minden erejével, hogy betöltse Isten akaratát és parancsolatait. Ebből a szempontból ma is példa lehet előttünk Jesua kora és buzgósága, még akkor is, ha számunkra az Újszövetség nem a betű szerinti, hanem a Szellem általi cselekvést hangsúlyozza (vö. Róm 10,2).
Figyelemre méltó az is, hogy azok, akikhez Jézus e lesújtó szavai szólnak, tisztában voltak azzal, hogy Isten akaratát meg kell cselekedni. A Jesua nevében tett csodák, gyógyítások és kapott próféciák azonban önmagukban nem jelentenek garanciát arra, hogy valaki a mennyek királyságának részese legyen. Ezek a karizmatikus megnyilvánulások önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy ismerje azokat, akik egyébként Uruknak szólítják, és ismerik el Őt.[2] A sosem ismertelek benneteket kijelentés mögött a héber jadaʿ szó van (lásd bővebben a Mt 1,25M-ot). Azaz: Sosem volt veletek mély kapcsolatom, sosem jutottatok mély istenismeretre, közösségre velem. Ez hoz ítéletet azokra, akik egyébként Uruknak vallják Őt.
Másrészt Jézus nyíltan vallást tesz arról is, hogy ezek az hívők a „törvény megrontásán” munkálkodtak. Ebben a fordulatban megjelenik a görög anomia szó is, ami a törvény, a Tóra hiányának, törvénytelenségnek is fordítható. (A nomosz görögül a Tóra, a törvény.) A törvény megrontásán munkálkodók olyasvalakikre utalhatnak, akik „úgy tesznek, mintha nem lenne Tóra.” A magyar fordítások az anomiát nem egyszer a gonosz(ság) szóval adják vissza: „távozzatok tőlem, gonosztevők!” Ezzel azonban kikerülik a zsidó kontextust és főként a hegyi beszéd egészének összefüggését.[3]
Jesua elutasítása ugyanis illeszkedik a hegyi beszéd egészének kontextusába is, hiszen ebben először a Tóra állandóságát, jelentőségét erősíti meg (Mt 5,17).[4] Majd a Máté 5,20-ban figyelmeztet: „ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába” (RÚF 2014). Az ezt követő tóramagyarázataiban a Messiás a parancsolatok mélyebb értelmét, esszenciáját tárja fel. Jesua ismerete, a Vele való intim, elmélyült viszony szoros kapcsolatban van a parancsolatok szívbéli megértésével és megtartásával. A Máté 7,21-23-ban tulajdonképpen erre figyelmeztet a hegyi beszéd végén más aspektusból: „ha semmibe veszitek a Tórát, bár e tanításom ennek betöltéséről szólt, hiába a nevemben tett nagy tettek, csodák, nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem! Nem fogtok a mennyek királyságába bemenni!”
Az anomia további előfordulásai Máténál
Az evangéliumokban csak Máténál még háromszor fordul elő az anomia kifejezés. Minden esetben azokra használja, akik ítélet alá kerülnek. Egyszer a búza és a konkolyperje példázatának magyarázatánál: „Az embernek Fia elküldi majd angyalait, s azok az ő királyságából összeszednek minden kelepcét, azokkal együtt, akik a törvényt megrontják” (Mt 13,41, Csia). A kegyelem korszakának vége ezzel zárul majd. Az angyalok a konkolyperjét szedik össze, tehát azokat, akik a Gyülekezetben szolgáltak, de a Gonosz vetései voltak (lásd a konkolyperjéről szóló magyarázatot, Mt 13,25.38-39M).
A Máté 23,28-ban az írástudókra és a farizeusokra használja ezt a kifejezést: „Így ti is kívülről igazságosaknak látszotok az embereknek, belülről azonban képmutatással és törvényrontással vagytok tele” (Csia). Jesua többször kifejtette konkrétan is, hogy milyen parancsolatokat magyaráznak rosszul és képmutatóan a farizeusok.
Végül Jesua egyik különösen fontos kijelentése: „Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül a szeretet” (Mt 24,12, Csia). Ebben a versben csodálatosan összekapcsolódik a szeretet és a Tóra. Hisz a törvény, a parancsolat teszi világossá, mi a bűn. Ha a parancsolatokat félretesszük, akkor a bűnt nem fogjuk nevén nevezni, és átszövi az életünket. A bűnök eluralkodása és „legalizálása” miatt pedig meghidegül a szeretet. A Messiás azt mondja, hogy ez főként a visszatérése előtti időszakban fog megtörténni (vö. Mt 24,3).
A mennyek királyságának fogalma
Szóltunk már több magyarázatban a mennyek királyságáról, amiről Jézus olyan sokszor tanított, de ezúttal egy újabb szempontból vesszük górcső alá a királyságot. Feltűnő az az evangéliumokban, hogy sosem igényli senki e fogalom magyarázatát. Bemerítő János vagy Jesua beszélhetett zsidó tömegek előtt vagy a farizeusokkal, sosem kérte senki, hogy magyarázza el, mit ért Isten királysága alatt. Ebből világossá válik, hogy Jézus idejére ez már közismert fogalom volt (vö. Mt 8,12).[5]
Mit jelentett a mennyek országa az első századi zsidók számára? Sőt, a kérdésnek két oldala is van: mit jelentett a rabbik magyarázata szerint, és hogyan értelmezte Jézus? A Malkhut HaSamajim (a mennyek királysága) kifejezés nem található meg az ősi zsidó irodalomban (beleértve a Bibliát, az esszénusok iratait, azaz a holt-tengeri tekercseket és az apokaliptikus irodalmat), hanem a rabbinikus irodalomban jelenik meg. A Tanakh (Ószövetség) ugyan egyértelmű utalásokat, jövendöléseket tartalmaz Isten eljövendő uralmára, de magának a mennyek királyságának fogalmát, koncepcióját a rabbik dolgozták ki.
A zsidó bölcsek szerint az első utalás a 2Mózes 15,18 versében fedezhető fel: „Az Örökkévaló uralkodik örökkön-örökké” (RÚF 2014).[6] Ez Mózes dicsőítő énekének utolsó mondata, ami a Vörös-tengeren való átvonulás után tör fel belőle Isten hatalmas szabadításáért. „A dal nem földi területek hódításával, hanem Isten Királyságának ígéretével ér véget. Ez a csúcspont. Az Egyiptomból való megváltás után kellett következni a kinyilatkoztatásnak a Szinajon, amidőn Isten Királysága a földön megalapíttatott. Ez a Királyság örök”, írja a Hertz Biblia kommentárja.[7]
Az eredeti héber szöveget (Adonaj jimlokh leolam vaed) jövő időben szokták vissza adni a fordítások – „Az Örökkévaló uralkodni fog” –, de az akkori időre is vonatkoztatja a rabbinikus értelmezés.[8] Eszerint Mózes nemcsak egy jövőbeli eseményt prófétált meg, hanem már elérkezni látja ezt a királyságot abban, hogy Izrael Istene Királyként hatalmas tetteket vitt végbe népéért, amikkel demonstrálja uralmát (nevezetesen a tíz csapást, az egyiptomi kivonulást és a Vörös-tengeren való átkelést). „A zsidóságban Isten uralma azt jelentette, hogy az egyetlen Isten »de jure« már ma is uralkodik ugyan, de csak a végidőkben lesz »de facto« nyilvánvalóvá »Istennek a Föld minden lakójára kiterjedő uralma«”.[9]
Hasonló felfogás jelenik meg az Újszövetségben is Isten országáról. Jézus a jelenre nézve hirdeti meg, és demonstrálja, bemutatja csodákon keresztül a királyságot[10], de a jövőre nézve is beszél róla, a királyság beteljesült formájáról. A jövőre nézve a próféták ugyanis sokszor jövendöltek egy olyan világkorszakról, amikor tökéletes békesség lesz, az egész világ megszabadul és benne Izrael is. Amikor „betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja” (Jes/Ézs 11,9), és az Úr igéje Jeruzsálemből, Cionról fog kimenni (vö. Jes/Ézs 2,3).
Jézus és a farizeusok felfogása között a döntő különbség az, hogy Jesua Messiás saját színre lépéséhez köti Isten királyságának eljövetelét (vö. Mt 11,12), és nem a Vörös-tengeren átkeléshez vagy a tóraadáshoz a Sínai hegyen.[11] Igazolásul hatalmas cselekedetekkel és csodákkal mutatta be e királyságot.
Szolgálata során Jézus például kifejezetten a farizeusokhoz fordulva (Mt 12,24) mondja, miután Isten hatalmát és a királyságát demonstrálta egy vak és néma meggyógyításával: „Ha pedig Isten Szellemével űzök ki ördögi szellemeket, akkor hát eljött már hozzátok az Isten királysága” (Mt 12,28, Csia). E hatalmas jel mutatja, hogy elérkezett Isten királysága. Ez kihívás lehetett az akkori judaizmus számára, ami másképp gondolkodott erről.
A fentiek miatt Jézus Isten királyságáról szóló tanításainál mindig felmerül a kétidejűség kérdése, azaz, hogy egy-egy tanítása, példabeszéde a jelenben és a jövőben fennálló királyságra is vonatkozhat vagy akár mindkettőre. E tekintetben vizsgáljuk meg a Jézus szavait a Mt 7,21-23-ben.
„Jézusnál, akárcsak a rabbiknál, a mennyek királysága bár Isten teljhatalmából érkezik el, de az emberek közt valósul meg a földön, és máris vannak egyesek, akik Isten királyságában élnek. Az ember cselekedhet, tehát cselekedjen is a megvalósulásáért…”[12], írja a jeruzsálemi Héber Egyetem tudósa, David Flusser. A cselekvést hangsúlyozza Jézus is, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy bemenjünk Isten királyságába.
Szavai pedig úgy is értelmezhetők, hogy két korszakról beszél: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21, RÚF 2014). Ez vonatkoztatható arra a korszakra, amiben ma élünk, amit Jézus eljövetelével hirdetett meg. A tragikus tehát az, hogy azok, akikhez Jézus beszél, most sem mentek be az általa meghirdetett királyságba, mert hiányoztak a cselekedeteik, és így a jellemük, életük sem tükrözte Istent.
A következő versben pedig már a jövendő korszakra utalva rátér arra a napra, amikor majd ítéletet hoz: „Sokan mondják majd nekem azon a napon…” (Mt 7,22, RÚF 2014). Azok, akik itt sem értették meg, mi a mennyek királysága, és be se tudtak lépni ebbe, értelemszerűen kinn rekednek a következő korszak királyságából is.
Végjegyzetek:
[1] Lásd az „Akinek van füle, hallja” (Mt 11,15M) c. magyarázatot is.
[2] A hamis próféták és csodatevők esetében nem a karizmatikus megnyilvánulások jelentenek problémát, hanem a valódi kapcsolat, istenismeret hiánya.
[3] Ortensio da Spinetoli: Máté, Az egyház evangéliuma, Agapé Kiadó, Szeged, 1998, 245. o.
[4] A hegyi beszéd része Jesua legfontosabb és leghosszabb tóraértelmezése is, lásd a Nem eltörölni, hanem betölteni (Mt 5,17M) c. magyarázatot.
[5] A mennyek királyságának mint fogalomnak közismert voltát mutatja az is, hogy Jesua feltámadása után az apostolok Isten királyságának fogalmára építve beszélnek zsidók előtt az örömhírről (Apcsel 19,8). Különösen érdekes Pál szolgálata a római zsidó vezetők előtt: „sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján” (Apcsel 28,23, RÚF 2014).
[6] Dwight Pryor: Behold The Man tanítássorozat, 12. tanítás és a hozzá tartozó jegyzet, 135-136 o. Ennek a várakozásnak a rabbinikus judaizmusban a mai napig fennmaradtak a nyomai. Például a zsinagógai liturgia egyik fő imádságában, a Smone eszrében (tizennyolc áldás imádsága). Az ima tizenegyedik kérésében elhangzik egy könyörgés Isten országa eljöveteléért: „Légy Te az, aki kegyesen és irgalommal uralkodik felettünk” (Mózes imája, Sábeszi imakönyv, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Budapest, 2009, 40 o.). Ezt az imádságot már Jézus idejében is ismerték.
[7] Dr. Hertz J.H.: Mózes Öt Könyve és a Haftárák, II. Exodus, Reprint: Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984, 169. o.; Jewish Encyclopedia, V., Funk & Wagnalls Co., New York, 1901-1906, 502. o. Internet: https://www.jewishencyclopedia.com/articles/9328-kingdom-of-god [2025.04.20.]. A középkor egyik legnagyobb tóramagyarázója, Rási így kommentálja ezt a szakaszt: „Amikor eljön az idő, hogy Az Örökkévaló uralkodni fog mindörökké, a jövőben, amikor az egész királyság az Övé lesz.” (A Rási kommentár a Tórához, Mózes második könyve, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, Budapest, 2022, 195. o.; Internet: https://tfilin.hu/rasi-kommentar-torahoz/ [2025.05.04.]).
[8] „Amikor Izráel népe meglátta a jeleket és csodákat, amelyeket a Szent, Áldott legyen Ő, a tenger partján tett értük, áldassék az Ő nagy neve örökkön örökké, dicsőséget, hálaadást és magasztalást adtak Istenüknek. Izrael fiai válaszoltak és egymásnak mondták: Gyertek, tegyük a koronát a Megváltó fejére, aki átvisz, de Ő maga nem kel át; aki megváltoztat, de Ő maga nem változik; a királyok Királya ebben a világban; az eljövendő világ királyságának koronája is az övé, és övé lesz örökkön örökké” (Jeruzsálemi Targum a 2Móz 15,18-hoz). Ám léteznek más értelmezések is: pl. a Mekhilta d’Rabbi Jismael (Kr.u. 2–3. század) csak a jövő isteni uralmára vonatkoztatja ezt a verset (Sira traktátus 10,10).
[9] David Flusser: Jézus, Az ókori zsidó történelem és irodalom tükrében, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1995, 96. o. Az utolsó félmondat a Zakariás 14,9 targumját idézi.
[10] Lásd az „elközelített a mennyek királysága” (Mt 3,2M) és a A mennyek királyságának meghirdetése (Mt 4,12-25M) c. magyarázatot, és az indexben lévő Malkhut HaSamajimról (mennyek királyságáról) szóló magyarázatokat.
[11] David Flusser: Jézus, Az ókori zsidó történelem és irodalom tükrében, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1995, 100. o.
[12] David Flusser: Jézus, Az ókori zsidó történelem és irodalom tükrében, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1995, 98. o.
