A mennyek királyságának helyreállítása
Bemerítő János napjaitól mostanáig erőszakoskodnak a mennyek királyságán, és erőszakosak ragadják azt magukhoz. A próféták [Neviim] mind s a törvény [Tóra] is Jánosig prófétáltak. Ha ugyan el akarjátok fogadni: Illés ő, akinek jönnie kell. (Mt 11,12-14, Csia)
.
Jesua fenti mondatai a hagyományos értelmezés szerint arról szólnak, hogy a törvény és a próféták időszakának vége. Ezekkel már nem kell foglalkozni, „hátunk mögé lehet vetni őket”, hiszen Bemerítő Jánossal új korszak kezdődött. Jézus azonban egészen mást akar kifejezni a fentiekkel.
Egyrészt nyilvánvaló, hogy a Tóra és a Próféták (Neviim) nemcsak Bemerítő Jánosig tartalmaznak olyan próféciákat, amelyeknek még be kell teljesedniük. Rengeteg próféciát találunk napjainkra vagy a jövőre nézve is a Szentírás e könyveiben.[1] Bemerítő János érkezése nem jelentett egy olyan pontot az üdvtörténetben, amivel a Tanakh próféciái megszakadtak volna.
Másrészt Jesua nem gondolhat arra sem, hogy a Tóra időszakának vége, mert Lukács evangéliumában is megtaláljuk a fenti verseket, amik után közvetlenül megerősíti a Tóra érvényességét:
A törvényt [Tórát] és a prófétákat [Neviim] Jánosig hirdették, azóta Isten országát hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik felé. De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből [Tórából] egyetlen vessző is elveszne. (Luk 16,16-17, RÚF 2014)
Ha a Tóra és a Próféták üzenetei Bemerítő János után is élnek és beteljesednek, akkor miről beszél a Messiás? Minden bizonnyal arról, hogy már nem a Tóra és a Próféták időszakában vagyunk, amik csak megjövendölték a mennyek országát, hanem átléptünk a megvalósulás korszakába. Isten országa már valóság, amibe be lehet lépni. „A Próféták [Neviim] mind s a törvény [Tóra] is Jánosig prófétáltak”, most már nem prófétálnak, hanem megvalósulnak a mennyek királyságára nézve.[2] Ezt hangsúlyozza Lukács evangéliumában Jézus az idézett mondatában is: a Tóra megvalósul, nem veszik el belőle egy vesző se.
Történt tehát egy korszakváltás: beléptünk a mennyek országának valóságába, ami egyúttal a teljes helyreállításhoz vezet.
Ezután egy utalás következett: „ha el akarjátok fogadni, ő maga Illés, akinek el kellett jönnie” (Mt 11,14). Hogy kerül itt Illés a képbe? Hogy értendő mindez?
.
Illés „mindent helyreállít”
Illés Jesua szavai szerint az a próféta, aki helyreállít. Legfőbb szolgálataként Jézus ezt jelöli meg: Ő az, aki mindent helyreállít.
Megkérdezték tőle tanítványai: Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie? Ő így válaszolt: Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel. (Mt 17,10-12)
Illés próféta helyreállítása dióhéjban a következőket jelentette: egyrészt prófétai szolgálatával, megalkuvás nélküli kiállásával és csodáival igyekezett visszavezetni Izraelt a bálványimádásból az egy igaz élő Istenhez. Másrészt az egész Izraelhez, Izrael tizenkét törzséhez szólt, noha a választott nép országa akkoriban már két részre szakadt.[3] Ezzel helyreállította az egy igaz Istenbe vetett hitet, de Izrael tizenkét törzsét is.
Jesua többször összefüggésbe hozza Bemerítő János személyét Illéssel és így a helyreállítással (vö. Mt 17,10-12; Mt 11,12-14 is). Ezzel erősíti meg korszakváltásról szóló üzenetét. A Tóra és a Próféták jövendölésének időszaka véget ért, ezek most már nem ígéretek, a mennyek királyságának megvalósulása elkezdődött. Ezt az is bizonyítja, hogy eljött Illés, aki Bemerítő János prototípusa volt. Már tisbei Illés feladata is a helyreállítás volt, János is ezt végzi.
Ennek így kell lennie, mert a helyreállításnak, a mennyek királysága meghirdetésének egy Illés szellemében tevékenykedő prófétával kellett elkezdődnie. A mennyek országa és a vele járó helyreállítás egy olyan nagy jelentőségű lépés, amit egy Illéshez hasonló nagy prófétának kellett útkészítőként beharangoznia.
Mit jelent ez az új korszak?
Bemerítő János előtt Izraelben a mennyek királysága alatt részben azt a korszakot értették, amit az Újszövetség a Messiás ezeréves királyságaként ír le. Ennek eljövetelét hordozták szívükben az emberek.[4]
Ebben a szellemi környezetben kezdi el szolgálatát Jesua olyan hatalommal és jelekkel fellépve, amiben a királyságának előszele valóban megérezhető. Erre érthetően módon nagyon elfogadóan reagált Izrael, hisz megfelelt várakozásainak. Jesua mennyek királyságáról mondott beszédei azonban többször inkább arról az átmeneti, előkészítő időszakról szólnak, amit az Egyház, a Gyülekezet korszakaként szoktunk említeni.
Jesua nem tanítja azt, hogy Izrael rosszul értelmezte az Írásokat, és hogy a királyság teljesen valóságosan nem jön el a földön. Pusztán világossá teszi, hogy fellépésétől, pontosabban Bemerítő János fellépésétől fogva még egy olyan korszak következik. Három éves szolgálata során többet tanít a Gyülekezet korszakáról, mint beteljesedett királyságról.[5]
Ugyanakkor a beteljesedett földi királyság kérdése nem került ki a fókuszból, hisz a mennybemenetel előtt a tanítványok utolsó kérdése ezzel kapcsolatos. Valamennyire megértették azt, hogy Jesua a mennyek királyságának átmeneti időszakáról is tanított (az Egyház korszakáról), de számukra erre az üzenetre rávetült a várva várt királyság beteljesült képe. Ahhoz hasonlítható ez, ahogy egy jegyespár tudatában van annak, hogy a jegyesség hónapjai még előttük állnak, mégis a házasság örömében és a kapcsolatuk beteljesülésében élnek. Alapvetően ezt várják, ezt akarják. Ezért törhetett fel a tanítványokból Jesua mennybemenetele előtt a szívükben dédelgetett legfontosabb kérdés:
„Uram, a mai időben állítod-e helyre Izráelnek a királyságot?” Jézus ezt felelte nekik: „Az időtartamokat és időpontokat, melyeket az Atya saját hatáskörébe helyezett, nem a ti dolgotok tudni.” (Apcsel 1,6-7, Csia)
Benjamin Berger a következő magyarázatot fűzi ehhez a vershez:
„Bennünk is felmerülhet, hogy miért teszik fel a tanítványok ezt a kérdést az Úr Jézusnak? Jézus nemcsak szavakkal hirdette Isten királyságát, hanem életén keresztül újra és újra bemutatta. Jézus életéből válik felismerhetővé, hogy valójában miről szól Isten királysága, mert üzenete és személyisége kifejezte, hogy ki volt Ő, és hogy még ma is kicsoda. Arról is olvasunk, ahogy a feltámadása után még negyven napig együtt volt tanítványaival, és ez idő alatt Isten eljövendő királyságáról tanította őket.[6] A zsidók számára a Messiás mindig összekapcsolódik a királyságával. A zsidók mindig Messiás-Királyról beszélnek. Ezért gondolkoztak így a tanítványok: »Talán most elérkezett az ideje Isten országa eljövetelének, hisz Jézus feltámadt.«
Amikor Jézust keresztre feszítették, a tanítványok először attól tartottak, hogy mindennek vége. De miután feltámadt, elgondolkoztak azon, hogy vajon most elérkezett az az idő, amikor a próféták ígéretei beteljesednek azáltal, hogy Isten országa helyreállíttatik Izrael számára? Az ebben az összefüggésben megjelenő »Izráelnek a királyságot« szavak nemcsak Izraelt jelentik, hanem annál többet, mert Isten országa nemcsak Izraelre, hanem az egész földre kiterjed. A Messiás ebben az időszakban Dávid trónján fog ülni Jeruzsálemben dávidi Messiás-Királyként úgy, ahogy Gábriel angyal megígérte Máriának (Lk 1,32-33).”[7]
Az apostolok tehát mindvégig a királyság beteljesült formáját is értették a mennyek királyság alatta, ez az értelmezés fennmaradt az ősgyülekezetben is. Jesua első követői számára a beteljesült királyság sokkal elevenebb valóságként élt, és amikor szembe kerültek Rómával, ez jelentette számukra a fő reménységet.
„Kétségtelen”, írja Michael L. Brown, „hogy Jesua tanítványait fenyegetésnek fogták fel, mivel végső soron Jézus királynak (héberül Jesua HaMelekh), nem pedig a császárnak tartoztak hűséggel, és egy másik királyságról beszéltek, és imádkoztak annak teljes megnyilvánulásáért a földön. A „jöjjön el a Te országod … legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 6,10) szavaira – tehát a Miatyánk közismert mondataira pontos párhuzamokat találunk a korabeli zsidó imákban.”[8]
A mennyek királyságának beteljesedett értelme Jézus előtt, alatt és után is ez volt. A zsidó értelmezés összhangban áll az Újszövetséggel és a héber Bibliával, és az első századokban a nemzetek hívői is ezt vallották. A változás a behelyettesítő teológia térnyerésével következett be, ami ezen a területen is nagy rombolást végzett, és ami miatt lehetséges, hogy ma csak félig-meddig értjük ezt a fontos fogalmat.
A messiási zsidók azonban hangsúlyozzák a mennyek királyságának eredeti értelmét is, mert a zsidók számára ez mindig is egy valóságos, földi királyság eljövetelét jelentette és nem egy elszellemiesített birodalomét. Elgondolkoztató Benjamin Berger egyik megjegyzése ezzel kapcsolatban. Benjamin ortodox zsidó családban nőtt fel, és zsidó iskolába járt, nevelést kapott. Később Isten személy szerint szólt hozzá, felismerte Jesuában a Messiást, és Izraelbe költözött. Isten egy saját utat jelölt ki számára és fivére számára Izraelben. Többé-kevésbé természetesen összefonódott útjuk keresztényekkel és a nemzetek gyülekezeteivel, de alapvetően zsidó hátterüket és gondolkodásukat megőrizve növekedtek fel hitben Izraelben. Benjamin a következőkről számol be:
„Sok éve néhány barátommal katolikus teológusokkal ültünk egy asztalnál. Elkezdtünk a bibliai próféciákról beszélgetni. Az egyik közülük így szólt hozzám: »Meg kell mondanom, hogy nekem máshogy tanították az Írást. Allegorikusan értelmezve adták át számunkra.« Akkor nem egészen értettem meg, mit ért ez alatt. De később aztán világossá vált, hogy mit jelent az allegorizálás: »Mi az üzenetet elszellemiesített módon értjük.«”[9]
Ma lényegében ez az akadálya annak, hogy sok hívő nem biblikusan tekint a mennyek országára. Az Újszövetség prófétikus kijelentéseiből ugyan felismerik az ezeréves királyság tényét. Például abból, hogy Jézus majd Jeruzsálembe tér vissza (Mt 23,39), vagy abból, hogy ott fog uralkodni (Lk 1,32-33). Ám ezek a mozaikdarabok ritkán állnak össze egésszé, és nem születik meg az a várakozás, ami az apostolokban megvolt. Homályban marad, hogy az Újszövetség egész tanításának kontextusa és célja: a teljes helyreállítás, a mennyek királyságának valódi eljövetele a földön. Pedig ez az, amit Bemerítő János meghirdet, és ami végigvonul az elejétől a végéig az Újszövetségben, Mátétól kezdve a Jelenések könyvéig. Sőt, ami az egész Biblián végigvonul, mert Isten akarata, terve a teremtéstől kezdve ugyanaz.
Benjamin Berger így magyarázza mindezt: „Látjuk, hogy Isten hat nap alatt teremtette ezt a világot, és ez tökéletes volt. A bűn még nem hatolt be világba. Fogalmazhatunk úgy, hogy mennyei befolyás alatt állt a teremtés, és az örök és a teremtett eggyé vált. Mit érthetünk ez alatt? Ha e teremtésben nem volt halál, akkor magában hordozott valami mennyeit. Tudjuk, hogy a teremtés mai állapotában mindennek kezdete és vége van, de kezdetben Isten elgondolása nem ez volt. Igazából nem tudjuk elképzelni azt, hogy eredetileg milyen volt a világ. Nem volt rossz irányú fejlődés és betegség sem. Megvalósult a mennyei és a földi összefonódása. Meg kell értenünk, hogy ez volt Isten terve, amikor a világot teremtette, és még mindig ez a terve. Ezért is imádkozzuk azt: »jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a földön, úgy a mennyben is.«”[10]
Már Jesua születésében is felfedezhetjük a nagy misztériumot, hogy Általa a mennyei valóság hatol be a földre, nyer teret újra. Ez ugyanaz a „módszer”, amivel Isten már a teremtésnél is munkálkodott – a mennyei hatolt be, jelent meg a földön. Jesua halálán és megváltásán keresztül pedig még inkább betör a mennyei a földre, amivel Isten hatalmas lépést tesz a teljes helyreállítás felé. Ezért is kapcsolódik össze a Messiás megjelenésével, szolgálatával, halálával a királyság eljövetele.
.
Végjegyzetek:
[1] Nagyon sok próféta beszél világosan Izrael helyreállításáról, ami a 19. század végétől egészen napjainkig a szemeink előtt valósul meg. Ezékiel könyve pedig a 40. fejezetétől az eljövendő korszakról ad hosszú leírást.
[2] Lásd A mennyek országa erővel tör előre (Mt 11,12M) c. és A Tóra fogalma és szeretete c. magyarázatot is.
[3] Lásd bővebben a Jesua színeváltozása (Mt 16,28-17,11M) c. magyarázatot.
[4] Lásd még az indexben a Malkhut HaSamajimról (mennyek királysága) szóló magyarázatokat.
[5] Részben emiatt sok hívő csak ezt a korszakot látja, és a beteljesedett királyságról esetleg valamilyen homályos képet őriz magában. De nagyon lényeges, hogy Isten újszövetségi népe a korszakokat az Úr világosságában lássa.
[6] Feltámadás után pedig „negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól” (Apcsel 1,3, RÚF 2014)
[7] Benjamin Berger: Die Wiederherstellung (A helyreállítás), echad Verlag, Toffen, 2013, 14-15 o.
[8] Michael L. Brown: The real kosher Jesus, (Az igazi kóser Jézus), FrontLine
Charisma Media/Charisma House Book Group, Lake Mary, 2012
[9] Benjamin Berger: Die Wiederherstellung (A helyreállítás), echad Verlag, Toffen, 2013, 131-132 o.
[10] Benjamin Berger: Rückkehr in den Garten (Visszatérés a kertbe), echad Verlag, Toffen, 2018, 13. o.
