„názáretinek fogják hívni”
„amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják őt nevezni.” (Mt 2,23, RÚF 2014)
.
Két lényeges kérdés vetődik fel ezzel a verssel kapcsolatban. Az egyik az, hogy melyik prófécia ír arról, hogy názáretinek nevezik majd Jézust? A második kapcsolódik az elsőhöz: miért ír Máté szokásától eltérően többes számban „próféták”-at?
Názáreti – necer
Azt a próféciát, hogy Jesuát názáretinek nevezik majd, sehol sem találjuk a Tanakh-ban (Ószövetségben). Máté meglátása a héber nyelv alapjain nyugszik, tulajdonképpen egy szójátékon. Mindez egy újabb kiváló példa a Máté evangéliumának zsidó kontextusára.
„Miért írja le Máté egy messiási ígéret beteljesüléseként azt, hogy Jézus Názáretben nőtt fel?
Jézust az Újszövetségben 18 alkalommal nevezik názáretinek (pl. Mt 2,23; Mk 1,24; Jn 18,5.7; Csel 2,22). A vádirat, amit később a keresztre szögeztek, szó szerint így hangzik: »A názáreti Jesua a zsidók királya« (Jn 19,19), és Jézus maga is ezt az elnevezést használta feltámadása után, amikor megszólította Sault (Csel 22,8). Később Jézus követőit a jeruzsálemi bíróság előtt ugyancsak nazarénusoknak vagy názáretieknek nevezték (Csel 24,5). Ma Jézus követőit Izraelben nocrimnak nevezik, ami a nazarénushoz hasonlóan a necer szótőre vezethető vissza. Mit jelentsen mindez?
Mária és József Egyiptomba menekülését követően Názáretbe költözött vissza Jézussal, ahol ezután élt a család, és Jézus felnőtt. A város, amely a Jezréel síkság felett fekszik a galileai hegyek déli peremén, akkoriban nem örvendett túl jó hírnévnek (Jn 1,46). Bár közel van a Szíria és Egyiptom közötti nagy kereskedelmi útvonalhoz, mégsem említi sem az Ószövetség, sem a zsidó írások. A név csak Kr. e. 2. században, a Hasmoneus dinasztia idején bukkan fel. Jézus napjaiban a falunak legfeljebb 500 lakosa volt, akik elsősorban mezőgazdaságból éltek meg úgy-ahogy. De még ha Názáret annyira jelentéktelen is volt, Máté evangélista abban a tényben, hogy Jézus názáreti, egy ígéret beteljesedését látta (Mt 2,23). Ahhoz, hogy megértsük, mi köze van ennek a Messiáshoz, tudnunk kell, hogy a görög szövegben nacaraiosz áll, ami fordítható akár nazarénusnak, de názáretinek is. Ennek a szónak kétértelműsége magyarul csak nehezen adható vissza.
Ahogy azt már fentebb kifejtettük, a názáreti szó a necer szóból vezethető le, ami ágat, sarjat vagy hajtást jelent, és az Ézsaiás 11,1-ben Messiást szimbolizáló képként szerepel: Neki kell hajtásként kisarjadnia Isai, Dávid atyjának gyökereiről. Mivel a héberben a gyökmássalhangzók (NCR) a meghatározóak, Máté ennek az ígéretnek a beteljesedését abban ismerte fel, hogy Jézus Názáretben lakott, és ezért názáretinek nevezhették.”[1]
A názáreti elnevezésre tehát az Ézs 11,1 szolgál alapul, ahol a necer (hajtás) szót olvassuk a Biblia héber szövegében.
Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás [necer] sarjad gyökereiről.[2] Az ÚR szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt… (Ézs 11,1-3, RÚF 2014)
Jesua idejében ezt a próféciát a várva várt Messiással hozták kapcsolatba, „a judaizmusban messiási próféciaként értelmezték:
Isai fiai közül fog származni a király és az ő unokáiból lesz naggyá a Messiás.”[3]
Ézsaiás targumjában (11,1) olvasható a fenti vers. A targumok a Tanakh (Ószövetség) arámi értelmező fordításai. Mivel nem szó szerinti fordítások, hanem egyúttal magyarázzák is a Tanakh szövegét, jól tükrözik a zsidóság gondolkodását a Jesua körüli századokban. A targumok nem azt írják le, ami a Tanakh héber szövegében olvasható volt, hanem azt, ahogy Izrael akkoriban értelmezte az Írásokat. (Lásd erről az Izrael messiási értelmezésének elrejtett tanúi: a targumok c. összefoglalót).
Az idézett targumon kívül egy szakasz a Talmudból is a Messiásra vonatkoztatja a fenti verset: „A Messiás – ahogy írva van (Ézsaiás 11,2-3a): »Az Úr Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, az Úr ismeretének és félelmének szelleme. Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége«“ (bSzanhedrin 93b).[4]
„Izrael Messiásának képe mint »Isai gyökeréből származó hajtás«, mint Dávid leszármazottja szilárdan gyökerezett a zsidó hagyományban. Jézus követőiként ma inkább más jelképeket szoktunk használni, például az Isten Bárányát, amely szintén az Ószövetségből ered…
A Dávid törzséből származó hajtás, vessző vagy sarj – mint a Messiás jelképe – központi szerepet játszott Jézus első követői számára. Ézsaiás így folytatja (Ézs 11,10):
Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz. (RÚF 2014)
Pál is magáévá teszi ezt a gondolatot, akárcsak Máté:
Majd ismét: „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsék őt mind a nemzetek.” Ézsaiás pedig így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek.”[5] (Róm 15,11-12, RÚF 2014)
.
Sarj, Sarjadék, Csemete – cemach
Próbáljunk választ találni a második kérdésre: miért ír Máté szokásától eltérően többes számban „próféták”-at? Hisz az evangélista szokása rendszerint az, hogy megnevezi a hivatkozott prófétát, és/vagy idézi azt a verset, ami Jesua életében beteljesül. Így jár az alábbi versekben: Mt 1,22; 2,5-6; 2,15; 2,16-18; 4,14; 8,17; 12,17 stb.
Itt mégsem ezt a megoldást választja: nincs idézett ószövetségi vers, konkrétan megnevezett próféta, sőt prófétákat ír többes számban. Mintha a próféták általában a necer szót használták volna a Messiásra. Az Ézsaiás 11,1-ben valóban a necer áll, de más ilyen próféciát nem találunk.[6]
Találunk viszont egy másik hasonló jelentésű héber szót, ami gyakran előfordul a prófétáknál. Ezekhez a versekhez is gyakran messiási értelmezést fűztek. A cemach, amit Sarjnak, Sarjadéknak, Csemetének, Hajtásnak fordítható, egy Messiásra utaló név a Tanakh-ban (Ószövetségben) (vö. Jer 23,5; 33,15; Jes/Ézs 4,2; Zak 3,8; 6,12). E nevet a zsidó források is több helyen a Messiásra vonatkoztatják,[7] tehát Jézus idejében így értelmezték. Álljon itt néhány példa:
Van egy férfi, akinek Sarjadék [Cemach] a neve. Minden sarjadásnak indul a kezei alatt, ő felépíti majd az Úr templomát. (Zak 6,12, RÚF 2014)
E verset Jonatán targumja így adja vissza:
„Íme, a Férfi, Messiás a Neve. Ki fogja nyilatkoztatni magát, naggyá lesz, és megépíti az Úr Templomát.”[8]
A Jeremiás 23,5-6-ben pedig ez áll:
Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz Sarjadékot [Cemach] támasztok… így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk! (RÚF 2014)
A fenti verset Jonatán targumja így adja vissza:
„Támasztani fogok Dávidnak Messiást, az Igazat.”[9]
A cemach kifejezést valóban több próféta használta, így értheti az evangélista a prófétákat többes számban. Anatoli Uschomirski egy megfontolandó érvvel szolgál a zsidó hagyományból, hogy miért gondolkodhatott így Máté. „Máté többes számot használ, »prófétákat« ír. Ez azt jelenti, hogy nem egy konkrét idézetre gondol! Vannak gondolatok, melyek különböző prófétáknál is megtalálhatók, ahogyan a következő idézet a Talmudból mutatja:
Rabbi Jicchak (300 körül) azt mondta: Egy és ugyanaz a szó (tartalma szerint) sok prófétánál előfordulhat, de két próféta nem jövendölhet ugyanazokkal a szavakkal. Abdiás azt mondta (3. v.): »Rászedett téged szíved kevélysége«; Jeremiás pedig ezt (Jer 49,16): »Az szedett rá téged, hogy rettegtek tőled; kevély volt a szíved.« – Tehát csak a prófécia „nyelvi öltözéke” a szóban forgó próféta tulajdona.”[10] (bSzanh 89a)
.
Végjegyzetek:
[1] Jurek Schulz: Izrael ABC, Bibliai útikönyv Izraelbe, Messianische Studien n.e.V., Budapest, 2023, 67-68. o.
[2] „hajtás [necer] sarjad gyökereiről” – bár az egyik ilyen hajtást Isten levágta, azaz a Dávidtól származó királyok útodai senkinek sem sikerül Dávid trónjára ülnie (vö. Jer 22,28-30) Jekhonja miatt (lásd a Jesua családfája (Mt 1,1–16M) c. magyarázatot), lesz mégis egy hajtás, aki kisarjad.
[3] Anatoli Uschomirski: Máté evangéliuma zsidó szemszögből, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2025, 81-82 o.
[4] Harald Fölsch: Hogyan ismerhető fel a Messiás?, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2018, 26 o. Lásd még itt a további rabbinikus értelmezéseket is.
[5] uo. 82. o.
[6] Talán még az Ézs 60,21 tág értelemben valahogy kapcsolatba hozható a Messiással, de ez valójában Izrael népére vonatkozik: „Egész néped igaz lesz, örökre birtokában marad az ország; facsemete [necer], amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely dicsőségemet hirdeti.”
[7] Lásd Harald Fölsch: Hogyan ismerhető fel a Messiás?, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2018, 22-27 o.
[8] Kövér András fordítása. Vö. Harald Fölsch: Hogyan ismerhető fel a Messiás?, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2018, 23 o. A Zakariás 3,8-ban a következőképpen jelenik meg a messiásvárás: „A Targum a Zakariás 3:8-ban lévő ígértet: „Én elhozom szolgámat, a Sarjadékot [Cemach]!” úgy értelmezi, hogy „Isten elhozza szolgáját, Mózest, aki eljön.” (Risto Santala: A Messiás az Ószövetségben a rabbinikus iratok fényében, Bridge Mission Society, Budapest, 1999, 184. o.)
[9] Harald Fölsch: Hogyan ismerhető fel a Messiás?, 23. o.
[10] Anatoli Uschomirski: Máté evangéliuma zsidó szemszögből, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2025, 80. o.
