A Tanakh fogalma
Az Ószövetség héber neve a TaNaKh (vagy más átírás szerint TeNaKh) egy mozaikszó. Onnan ered, hogy a zsidóság három részre osztotta fel a Héber Bibliát (az ószövetségi Írásokat): a Tórára, a Prófétákra (Neviim) és az Írásokra (Ketuvim). A három rész héber kezdőbetűiből áll össze a TaNaKh szó.
A judaizmusban a Próféták (Neviim) könyvei két részre oszlanak. A korai próféták: Józsué, a Bírák, 1Sámuel, 2Sámuel, 1Királyok és 2Királyok. Ebben az időszakban Izrael többnyire független volt. A kései próféták: Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és a tizenkét „kis” próféta, Hóseás, Joel, Ámos, Adbiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofoniás, Aggeus, Zakariás és Malakiás.
A harmadik része a héber Bibliának az Írások (Ketuvim), amelyeket hagiografáknak (Szent Iratoknak) is neveznek. Ezek tartalmazzák a Biblia fennmaradó részét: Zsoltárok, Példabeszédek, Jób, Énekek Éneke, Ruth, Jeremiás siralmai, Prédikátor, Eszter, Dániel, Ezsdrás, Nehemiás és a Krónika I., II. könyve.
Érdekes módon pont az Újszövetség használja nagyon gyakran e felosztást, mégpedig úgy, hogy a Tórát és a Prófétákat említi. Amikor Pál és Barnabás az piszidiai Antióhiában bementek a zsinagógába, a következőkről olvashatunk:
…megérkeztek a piszidiai Antióhiába. Szombatnapon bementek a zsinagógába és leültek. A törvény és a próféták [a Tóra és a Neviim] felolvasása után a zsinagógafők hozzájuk küldöttek… (Apcsel 13,14-15, Csia)
A rendszerint „törvénynek” és „prófétáknak” fordított szavak itt az Ószövetség részeit jelölik a fenti felosztás szerint. Az itt leírt zsidó hagyomány a mai napig él. A zsinagógában máig minden szombaton a Tórából és a Prófétákból olvasnak fel egy-egy előre meghatározott szakaszt.
De Jesua is e felosztás szerint említi az Írást. Így fogalmaz feltámadása után a tanítványoknak:
Azután így szólt hozzájuk: „Ezekkel a szavakkal mondtam meg nektek, még amikor veletek voltam, hogy be kell teljesedniük mindazoknak, amiket Mózes törvényében [Tóra], a prófétáknál [Neviim] és a zsoltárokban [Ketuvim része] felőlem megírtak.” (Lk 24,44, Csia)
Az Újszövetség fenti verseire figyelemmel a zsidó hívők ezt a felosztást és a Tanakh elnevezést is használják. Pontosabban megtartják az eredeti felosztását a Bibliának, amivel kikerülik a leegyszerűsítő és nevében félrevezető Ószövetség elnevezést.[1]
Azok a zsidók, akiket a judaizmus szerint neveltek és később megtérnek, az Újszövetség olvasása folyamán eleve így fogják fel a fenti szakaszokat. Saphir Adolf (1831-1891), egy magyar zsidókeresztény, zsidó családban nőtt fel és tizenkét éves korában ismerte fel Jézusban a Messiást.[2] Később az egész világon, de főként angol nyelvterületen híres tanító lett és számos könyvet jelentetett meg. Egy magyarra is lefordított könyvében így ír:
Az Írás, melyet Jézus „Mózes és a Próféták“, a „a törvény és a próféták“, „Mózes és a próféták s a Zsoltárok“ néven nevez, azon iratokat foglalja magában, melyek közönségesen az Ó-Testamentom kanonikus könyveinek hivatnak, s a melyek hitelessége felől semmi kétség sem volt Izráelben.[3]
E zsidó felosztás tehát egyértelművé teszi, hogy az Újszövetségben törvénynek fordított fogalom alatt mikor értendő a Tóra.[4] A mai messiáshívő zsidó bibliafordítások ezért az ilyen esetekben eleve Tórát fordítanak, amivel szeretnék visszahelyezni a szót az eredeti kontextusába. Így például egy héber kontextusú Újszövetség fordításban (CJB)[5] ilyen verseket találunk:
Mindenben úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy ők bánjanak veletek; ez a Tóra és a Próféták tanításának összegzése. (Mt 7,12; CJB)
„Rabbi, melyik a micvák [parancsolatok] közül a Tórában a legfontosabb?” Ő ezt mondta: „Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erődből szeresd Istenedet, Ádonájt [az Urat]! Ez a legnagyobb és legfontosabb parancsolat. A második majdnem ugyanez: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat. Ettől a két parancsolattól függ az egész Tóra és a Próféták is.” (Mt 22,36-40, CJB)
A fentiek miatt a Máté magyarázatok és a Máté evangélium zsidó kontextusba helyezett szövege ugyancsak a Tóra szót használja a törvény helyett.
.
Végjegyzetek:
[1] Félrevezető is lehet az Ószövetség használata, hiszen azt sugallja, hogy ezek a könyvek már elavultak, a „régi”, mózesi szövetséghez tartoznak. Lásd még erről Országh György gondolatait, internet: http://www.izrael-immanuel.net/?p=294 [2024.10.12]
[2] Lásd Egy rabbi és egy zsidó család útkeresése, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2019, 100.o.
[3] Saphir Adolf: Krisztus és az Írás. Nyomatta Hornyánszky Viktor, Budapest, 1879. Internet: http://www.izrael-immanuel.net/?p=3759 [2023.08.12]
[4] Az Újszövetségben a törvény időnként parancsolatot, szabályt is jelenthet, mint a Tóra egy parancsolata.
[5] David H. Stern fordítása, a Complete Jewish Bible (CJB), internet: https://www.biblestudytools.com/cjb/ [2024.10.12]
