A vérfolyásos asszony gyógyulása
…és lám! egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette (odament) és megérintette ruhája szegélyrojtját.[1] (Ezt) mondta ugyanis magában: ha csak ruháját érintem is, megmenekülök (mentes leszek) bajomtól. Jézus pedig megfordult és amikor meglátta ezt így szólt: légy bátor leányom! A hited megmentett (hűséged megtartott) téged, és az asszony mentesült bajától attól az órától fogva. (Mt 9,20-22; Vida)
Az asszony tizenkét éve szenvedett e betegségben. Általában megfigyelhető, hogy tartósan meglévő betegségnél az ember gondolkodása szép lassan megváltozik. Először csak a test betegedik meg, de aztán a lélek is erőtlenné válik, megbetegedik, mivel egy idő után már minden a betegség körül forog. Az ilyen betegek sokszor beszűkülnek, kizárólag a szükségleteik kerülnek előtérbe, mert nem tudnak normálisan élni, gondoskodni magukról. A beteg énképe, jövőképe, sőt hosszabb távon a jelleme is megváltozik; a betegség rányomja bélyegét az élete minden területére.
Aki került már ilyen helyzetbe, az tudja, hogy hogyan alakítja át az életet egy gyógyíthatatlan betegség. Annak a családnak az életét is, ahol ilyen beteg van. A megkeseredésből, a csüggedésből, depresszióból azonban a Messiás ki tud szabadítani. Meg tud gyógyítani magából a betegségből is, mint ahogy ennél az asszonynál megtette, de ha a fizikai gyógyulást nem is kapja meg az ember, a szellemi szabadságát, örömét mindenképpen vissza tudja szerezni Jesuában.
A vérfolyásos asszony betegségének azonban további velejárói is voltak. Az első századi zsidó társadalomban betegsége két szempontból számkivetetté tette. Egyrészt állandó vérzékenysége tönkre tehette kapcsolatát férjével, mert folyamatos tisztátalansága miatt nem élhettek házaséletet.
Ne közeledj nőhöz havi tisztátalansága idején, hogy fölfedd a szemérmét. (3Móz 18,19, RÚF 2014)
Ha egy férfi és egy nő megszegte ezt a parancsolatot, arra a legsúlyosabb büntetés sújtott le.
És ha valaki havibajos asszonnyal hál, és felfedi annak szemérmét, és föltakarja forrását, és az asszony is fölfedi vérének forrását, mindkettőjüket ki kell irtani népük közül. (3Móz 20,18, RÚF 2014)
A Talmud bölcsei meglehetősen szigorú előírásokat fogalmazva pontosan kidolgozták azt, hogy hogyan kell megtartani e parancsolatokat. A férj és feleség közti távolságtartást nagyon komolyan vették. Egy asszonyt tehát teljesen kiszolgáltatottá tette az, ha ilyen betegségben szenvedett.
Másrészt a vérzés folytán fennálló tisztátalansága miatt lényegében kiszorult a jeruzsálemi Szentélyből (3Móz 15,30) és a zsinagógából is. A vérfolyás megszűnését követő hét nap után alámerítkezéssel szerezhette volna vissza a rituális tisztaságát, de a folyamatosan visszatérő vérzés miatt erre nem volt lehetősége (vö. 3Móz 15,25).
Érthető, hogy az asszony mindenáron meg akart gyógyulni, ki akart törni ebből az állapotból. A Lukács 8,43 szerint „minden vagyonát orvosokra költötte.” „Mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett”, írja a Márk 5,26. Mielőtt Jesuáról hallott volna, mélypontra jutott az élete. Ám a Messiás érkezése új reménységet adott a gyógyulásra:
…odament hozzá, és hátulról megérintette ruhája szegélyét, mert ezt mondta magában: Ha csak megérinthetem a ruháját, meggyógyulok. (Mt 9,20-21, RÚF 2014)
Az asszony nagyon egyedi hitvallással közelítette meg Jézust: a ruhájának megérintésétől várta a gyógyulását. Ez a hit azonban pontosan a ruha megérintése miatt elég „tisztességtelennek” mondható. Jesua ruhájának megérintése ugyanis a Messiás tisztátalanná válását jelentette volna. Napjaink európai kultúrájában egy ilyen érintésnek nem lenne jelentősége, de az első századi judaizmusban volt. A rituális tisztasága megőrzésére mindenki ügyelt Izraelben.[2] Miért egy olyan érintésben jutott érvényre az asszony hite, ami alapjában véve nem állt összhangban a Tórával?
Egy korabeli messiási várakozás magyarázattal szolgál az asszony hitére nézve, aki a Messiást láthatta meg Jézusban.
Az asszony végül Jézus ruhájának legszentebb részét, ruhája szegélyrojtját fogta. Mit jelenthetett számára a „ruha szegélye, szeglete” és a „szegélyrojtja”? A Tórában Isten így rendelkezik:
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy készítsenek maguknak rojtot [cicit] ruháik szögleteire [kanaf] nemzedékeiken át; és tegyenek a szöglet rojtjára kék bíbor zsinórt. És legyen nektek rojt gyanánt, hogy lássátok azt és megemlékezzetek az Örökkévaló minden parancsairól és megtegyétek azokat, hogy el ne térjetek szívetek és szemeitek után melyek után paráználkodva járnátok. (4Móz 15,37-39; IMIT)
Jézus e rendelések szerint a többi zsidó kortársához hasonlóan viselte ruháján, tálitján a rojtokat, amit végül az asszony megfogott. Ezt olyan erős hittel tette, hogy az isteni erő Jesua tudomása és akarata nélkül is működésbe lépett és meggyógyította. Azzal, hogy a gyógyítás megtörtént az Atya tulajdonképpen elfogadta, „legitimálta” a hitét.[3] A Messiás azonban csak annyit érzett, hogy gyógyító erő távozott el belőle, de azt se tudta, hova.
Amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából. Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat? Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. (Mk 5,27-32, RÚF 2014)
Nem csoda, hogy hátulról közelítette meg Jézust, mert minden bizonnyal tartott tőle. A Messiás, a tanítványok és az ott tolongók úgy is felfoghatták volna, hogy szándékosan tisztátalanná tette Jézust. Ezért akart észrevétlen maradni. De
mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. (Lk 8,47, RÚF 2014)
Vagy ahogy Márk fogalmaz: „…elmondta neki a teljes igazságot” (Mk 5,33, RÚF 2014). Számonkérés helyett Jézus így felelt: „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!” (Mk 5,34, RÚF 2014).
A vérfolyásos asszony rituálisan tisztátalan, de Jézus semmilyen szemrehányást nem tesz neki, mert nem vesztette el rituális tisztaságát. Az asszony pedig nemcsak egészséges lett, hanem rituálisan tiszta is! Az, hogy Jézus nem veszti el rituális tisztaságát, látható abból az epizódból is, amibe ez a gyógyítás beékelődik. Mindhárom szinoptikus evangélium szerint Jézus a zsinagógai elöljáró, Jarius lányát indul meggyógyítani, és útközben találkozik a vérfolyásos asszonnyal. A vérfolyásos asszony története és Jarius lányának feltámasztása összekapcsolódik és Jézus rituális tisztátalanságával kapcsolatban ugyanazt az üzenetet közvetíti: a Messiás nem válik tisztátalanná. Jézus a testének megérintésével támasztja fel Jarius lányát. Bár a holttest a tisztátalanság forrása, a lány feltámad és Jézus rituálisan tiszta marad (Mt 9,23-25).
Térjünk vissza még egyszer a vérfolyásos asszony hitére. Miért bizakodott abban, hogy elég lesz megérintenie Jesua ruháját, ruhájának szegletét? Ahogy Mózes negyedik könyvében olvasható Izrael fiainak ruhájuk szegletén (szemlélő)rojtot kellett viselniük. A szemlélőrojtot jelentő héber szó a cicit, míg a szegletet a kanaf jelenti.
A Malakiás könyvében ugyancsak megjelenik a kanaf szó egy olyan versben, ami messiási próféciának számít:
És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt [kanaf: szárny, szeglet], és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok. (Mal 4,2, Károli vagy 3,20)
Az eredeti héber szövegben a kanaf szó jelenti a szárnyat. A szegletet és a szárnyat ugyanazzal a kifejezéssel adják vissza a héberben. A hagyomány Malakiás fenti verseire utalva ezt a messiási várakozást tartja fenn: „Ígéretek fognak maradni örökre?, kérdezte Mózes. Nem, felelt Isten, csak amíg a nap meg nem jelenik, vagyis amíg a Messiás el nem jön; mert megmondatott: feltámad nektek, akik félitek a nevemet, igazság napja és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt” (Midrás Rabba a 2Mózes 31,10-hez). Másként fogalmazva: Ha eljön a Messiás, akkor a ruhájának szegletei egészen különleges gyógyító erővel bírnak majd. Ez szolgálhat magyarázatul arra, hogy a vérfolyásos asszony milyen hittel érintette meg a szegletet és a szemlélőbojtot Jézus ruháján. Hisz ha Jézus a megígért Messiás, akkor ruhája szeglete alatt gyógyulás van.
A vérfolyásos asszony várakozása nem pusztán az ő egyéni felfogása, reménysége volt Izraelben. A Malakiás próféciáján alapuló messiási várakozást sokan ismerték és bíztak abban, hogy Jesuán keresztül valósul meg:
Szétküldtek az egész környékre, odavittek mindenkit, aki gonoszul szenvedett s rimánkodva kérték, engedje meg, hogy csak köpenyének bojtját érinthessék, s akik csak megérintették, megmenekedtek a bajból. (Mt 14,35-36, Csia vö. Mk 6,56)
Maga Jesua is tesz egy nagyon érdekes kijelentést, ami kapcsolatba hozható Malakiás könyvének próféciájával.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! (Mt 23,37, RÚF 2014)
A Messiás „szárnya” e kép szerint nemcsak gyógyulást, hanem védelmet, menedéket és megnyugvást is nyújt gyermekei számára úgy, ahogy a kotlós szárnya a csibéknek. A vérfolyásos asszonynak a gyógyulás mellett erre a lelki megnyugvásra, menedékre is nagy szüksége volt.
.
Végjegyzetek:
[1] „…megérintette felsőruhájának szegélybojtját” (Lk 8,44, Vida)
[2] A rituális tisztátalanság sokszor a test biológiai működéséből fakadt – például a menstruációból vagy egy férfi magömléséből (3Móz 15,16-18). Egy holttest érintésétől vagy a vörös tehén hamvának hordozásától is tisztátalanná válhatott egy ember. A tisztátalan embernek el kellett különülnie, és ki kellett várni azt az időtartamot, amikor visszaszerezheti rituális tisztaságát.
[3] Ezt a hitet Jesua is jóváhagyta: „Leányom, a hited megtartott téged” (Mk 5,34). Ez értelmezhető úgy is, hogy Jesua nem ítélte el az asszony hitét, ami félretolta a rituális tisztaságra vonatkozó szabályokat egy Messiással kapcsolatos várakozás miatt.
