Mi teszi „zsidóbbá” Máté örömhírét a többi evangéliumnál?
.
Az egyházatyák sora tanúskodik arról, hogy Máté elsősorban zsidóknak írt, és hogy eredetileg héberül született meg az evangélium. Továbbá a zsidók gondolkodásmódja szerint fejezte ki magát. Az egyházatyák feljegyzéseit a Máté evangéliuma eredetileg héberül született? c. összefoglalóban tettük közzé.
Az egyházatyák feljegyzéseinek tükrében megfigyelhetők bizonyos vonások Máté evangéliumában, amikből egyértelművé válik, hogy zsidóknak szól. Ezek a vonások az egyes magyarázatokban általában előkerülnek, itt csupán összesítjük őket vázlatosan, a teljesség igénye nélkül.
.
Más megközelítések Máténál
- „Máté a beteljesült próféciák evangélistája” (Risto Santala)
Máté úgy építette fel Isten Szelleme által evangéliumát, hogy az a zsidók számára befogadható legyen. Nála van a legtöbb utalás a Tanakh (Ószövetség) próféciáira. Máté általában ezzel a fordulattal vezeti be e próféciákat: „Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád…” (Mt 21,4-5, RÚF 2014 vö. Zak 9,9). Máté ezért a „beteljesült próféciák evangélistája”. Tizenötször állítja, hogy a Tanakh (Ószövetség) próféciái Jesuában teljesedtek be. Szándéka világos: meg akarja mutatni, hogy az egyes újszövetségi eseményeket hol jövendölték meg a próféták. Vele szemben János hétszer, Márk egyszer utal a próféták szavaira. A pogány származású Lukács pedig egyszer sem kapcsolja ilyen módon az ószövetségi próféciát az újszövetségi beteljesüléshez.
Máté beteljesült próféciái:
1,22 – szűztől születés
2,5 – a szülőváros Betlehem
2,16-18 – gyermekgyilkosság Betlehemben
2,19-23 – hazatérés Názáretbe
2,23 – „názáretinek fogják nevezni”
4,14 – galileai működése
8,17 – betegek gyógyítása
12,17 – Isten szolgája
13,14 – példabeszédek
13,35 – a példázatokban szólás oka
21,4 – bevonulás Jeruzsálembe
26,54 – elfogatása
26,31; 26,56 – az elfogatása mikéntje
26,24; 27,9 – Júdás végzete[1]
A fentieken kívül Máté jóval több prófécia beteljesüléséről ír, de ezekben az esetekben a beteljesedést kifejezetten meg is állapítja.
- A zsidó életben a Tóra (Mózes öt könyve) központi szerepet tölt be, az élet és az öröm forrása, Isten tanítása (lásd bővebben a Nem eltörölni, hanem betölteni (Mt 5,17M) és A Tóra fogalma és szeretete című magyarázatot). Ennek megfelelően Máté sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a Tórára, mint a többi evangélista – főként a hegyi beszédben.[2]
- Máténál lényeges üzenet az, hogy felmutatja Izrael és a Messiás egységét. Lásd a Mt 2,15M-ot, Mt 12,15b-21M-ot és a Messiás és Izrael egysége című kurzust.
- Mátén kívül más evangélista nem idézi az Úr szolgájáról szóló verseket, és nem állítja kifejezetten párhuzamba az Úr szolgájaként Izraelt Jesuával. Lásd a Mt 12,15b-21M-ot.
.
Máté jellegzetes kifejezései
- Máté olyan kifejezéseket használ, mint például az Ir HaKodes (szent város). Ezt az istenfélő zsidók használtak Jeruzsálemre. Lásd bővebben a Mt 27,53É-t.
- „Ezen kívül használja a »királyság«, illetve a »mennyek királysága« kifejezéseket is (Mt 8,11; 20,1). A mennyországot számtalanszor Malkhut HaSamajim néven emlegetik a zsidó irodalomban és liturgiában, és a jámbor zsidók vágyakoztak utána. A többi evangélistánál ez a kifejezés egyáltalán nem fordul elő, Máté görög Újszövetségében viszont 55 alkalommal.”[3] Lásd még részletesebb értelmezés miatt az elközelített a mennyek királysága (Mt 3,2M) c. magyarázatot.
- A mennyek királyságáról Jézus sokkal több példázatban beszél Máténál, vélhetően azért, mert ez a kérdés a zsidókat sokkal jobban foglalkoztatta. Lásd még az elközelített a mennyek királysága (Mt 3,2M) és a Hét példázat a mennyek királyságáról (Mt 13,1-52É) c. magyarázatokat.
- Az evangéliumokban csak Máténál még háromszor fordul elő az anomia kifejezés. Lásd Kinn rekedve a mennyek királyságából (Mt 7,21-23M) c. magyarázatot.
- Máté időnként értelmez neveket úgy, hogy a héber nyelv vagy héber Biblia ismeretével lehet megérteni érvelését. Így Máté kijelentése Jesua nevével kapcsolatban csak a héber (vagy arámi) nyelvből értelmezhető.
Szül pedig fiat és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből. (Mt 1,21, Károli)
Ebben a versben egy figyelemre méltó nyelvi fordulatot fedezhetünk fel. Jesua neve héberül és arámiul Szabadítót jelent (lásd részletesen a Jesua, a Messiás neve (Mt 1,1M) című magyarázatot). Héberre visszafordítva tehát a vers a következőképpen hangzik: „nevezd annak nevét Szabadítónak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből.”[4]
A messiási zsidó David H. Stern a következőképpen kommentálja ezt a verset: „Ez a vers példa a görög szövegbe szó szerint átvitt „szemitizmusra” (héber vagy arámi nyelvű utalásra). Erős bizonyítékul szolgál annak az elméletnek alátámasztására, hogy a fennmaradt görög kéziratok mögött héber vagy arámi szóbeli vagy írásbeli hagyomány állt, mert csak héberül vagy arámiul van értelme a Jesua név itteni magyarázatának; görögül (vagy angolul [vagy magyarul]) semmit sem magyaráz.”[5] Lásd még a názáreti fogalmát is a Mt 2,23M-ban.
.
Az evangéliumok címzetteinek megfelelően átadott üzenetek
- A zsidó társadalomban, amely a Tórára épült fel, a férj bocsáthatta el az asszonyt, adhatott neki válólevelet. A rómaiaknál ellenben nők is kezdeményezhették a válást.
„A tartalmi hangsúlyok alapján abból indulhatunk ki, hogy Márk elsősorban a nem zsidóknak írta evangéliumát. Erre utalnak az olyan részek, mint a következő:
»(Jézus) ezt mondotta nekik: Aki elbocsátja a feleségét, és másikkal házasodik össze, házasságtörést követ el amazzal szemben. Ha meg az asszony bocsátja el férjét és köt utána mással házasságot, házasságtörővé lesz« (Mk 10,11-12).
Az első vers hasonlóan hangzik, mint a párhuzamos kijelentések a Máté 5,32-ben és a Lukács 16,18-ban, és a megfogalmazás jellemző a rabbinikus-halakhikus utasításokra. Vagyis Jézus ezen a helyen nem egy bibliaszakaszt értelmez, hanem egy gyakorlati utasítást ad. Ezzel szemben a második vers, ami Máténál és Lukácsnál hiányzik, azt közli, hogy egy asszony is elválhat a férjétől. A római jog szerint ez abban az időben lehetséges volt, de a zsidó törvények szerint nem. Ez azt mutatja, hogy Márk evangéliuma nem elsősorban zsidóknak szólt.”[6]
- Máté használja a kötés és oldás fogalmait, más evangélistánál nem találkozunk ezzel. Mindez egy újabb példa a hébereknek író Máté zsidó gondolkozására. (Lásd a Mt 18,15-20M-et).
- A Máté evangéliumában Jézus családfájának felépítésében megjelenik a 14-es szám, ami a zsidó felfogásban több üzenetet is hordozott.[7] A nemzetségtábla Máténál Ábrahámmal kezdődik, míg Lukácsnál egyetemesebb. Lukács Ádámig vezeti vissza Jesua őseit.
Máté természetesen minden embernek írta és szánta az evangéliumát, de a fenti jellegzetességek mutatják, hogy elsősorban zsidókhoz szólt.
.
Vissza a Máté evangélium szövegéhez és az észrevételekhez.
.
Végjegyzetek:
[1] Jurek Shulz: A zsidó Jézus, internet: http://www.izrael-immanuel.net/?p=832 [2024.10.02.]
[2] Lásd Anatoli Uschomirski A hegyi beszéd zsidó szemszögből c. könyvét (Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2022), ennek különösen 47-54. oldalát, és a Máté magyarázatok c. könyv 86-99. oldalát (Budapest-Pécs, Dálnoki Média Kft., 2026).
[3] Anatoli Uschomirski: Máté evangéliuma zsidó szemszögből, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2024, 24-25. o.
[4] Vagy: „majd nevezd annak nevét Jézusnak, ami ezt jelenti: Jahve megment, mert ő fogja népét vétkeitől megmenteni!” (Csia)
[5] Jewish New Testament Commentary, Jewish New Testament Publications, Inc., Clarksville, Maryland, 1992, 4. o.
[6] Anatoli Uschomirski: Máté evangéliuma zsidó szemszögből, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2024, 23-24. o.
[7] Anatoli Uschomirski: Máté evangéliuma zsidó szemszögből, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2024, 53-57. o.
