A konkolyperje
„mikor az emberek aludtak, eljött az ellensége, és konkolyperjét vetett a gabona közé, majd elment… a konkolyperje a Gonosz fiai; az ellenség, aki azt elveti, az ördög” (Mt 13,25.38-39, SZPA)
A példabeszédben megjelenő konkoly, pontosabban a konkolyperje[1] (vagy szédítő vadóc, lolium temulentum) egy gyomnövény, egy búzához hasonló mérgező fűfajta. Már az ókorban is ismerték mérgező hatását, ám az újabb kutatások szerint maga a perje nem mérgező, de egy vele szimbiózisban élő gomba mérgező anyagokat termel, ami az emberre, de különösen az állatokra veszélyes. Gyökérzete bojtos, amely gyakran beékelődik a szántóföldi gabonanövények gyökerei közé (vö. Mt 13,29). A konkolyperje és a búza virágzásig megtévesztésig hasonlítanak egymásra, ezért „sok helyen hamisbúzának, bolondbúzának is”[2] hívják. Izraelben sem tekintették őket különböző növényfajtáknak – kétféle magnak. Tehát a konkolyperje és a búza egy szántóföldbe vetése Izrael bölcsei szerint (Kilájim 1,1) nem valósította meg az Tórában lévő tilalmat: „ne vesd be meződet kétféle maggal!” (3Móz 19,19).
A konkolyperjéről szóló rabbinikus értelmezésekkel pontosabb képet alkothatunk arról, hogy Jézus mit érthetett e példázatban a gonosz vetése alatt. Hisz a Gyülekezeten belül a búza, a gabona, azaz Isten igaz népe mellett felnövekedik a konkoly is.
A konkolyperjét elfajzott, elkorcsosult búzának tekintették. A héber zonin (konkolyperje) szót a rabbik a zonah kifejezéssel hozzák kapcsolatba, ami paráználkodást, törvénytelen nemi érintkezést jelent. „Rabbi Jona mondta: A konkolyperje a búza egy fajtája, de a termései is paráznák; »hogy ne legyen paráznává a föld« (3Móz 19,29, RÚF 2014); ebből a versből láthatjuk, hogy termése parázna” (Kil 1,34).
A konkolyperje születését az özönvíz korára teszik, amikor a teremtés elfajzott. „Rabbi Azarja (380 körül) rabbi Jehuda ben Simon nevében mondta: Mindenki cselekedete romlott volt az özönvíz nemzedékében: a kutya párzott a farkassal, a kakas a pávával; ezért van megírva: »mert minden test megrontotta az ő útát a földön« (1Móz 6,12, Károli). Nem az van megírva, hogy minden ember megrontotta útját, hanem hogy minden test megrontotta (tehát az állatvilág is). Rabbi Julian ben Tiberius rabbi (330 körül) azt mondta Jitzchak rabbi nevében: »Még a föld is paráználkodott: búzát vetettek, és zonin (konkolyperje) termett. A zonin az özönvíz nemzedéke óta terem« (Gen Rabbá 28,8).”[3]
A messiási zsidó tudós, David H. Stern párhuzamot lát a zonin és a zonah (parázna, prostituált) szavak között.[4] A zonah-t a próféták az Izrael népén belüli paráznaságra értik hasonlóképpen ahhoz, ahogy Jesua a Gyülekezeten belül beszél konkolyperjéről. Jeremiás például így ír:
Láttad, hogy mit művelt az elpártolt Izráel? Eljárt minden magas hegyre, minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott [zonah]… És bár látta, hogy a sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét, mégsem félt húga, a hűtlen Júda, hanem elkezdett ő is paráználkodni [zonah]. (Jer 3,6.8)
A fentiek szerint talán az alábbi értelemben szólhatott Jesua a konkolyról: a Gyülekezetben lesznek olyanok, akikről kezdetek kezdetén még nem látni, hogy nem őszinte követői a Messiásnak, a „virágzásukkor” azonban egyértelműen kiderül róluk, hogy mérgező, parázna szellemiség vezeti őket. Gyökerükkel mégis jól összenőnek az igazi hívők gyökereivel, ami miatt Isten nem gyomlálja ki őket. Az igaz hívőknek nem feladatuk az eltávolításuk, Istenre kell bízniuk az ítéletet. Az idő múltával azonban megszentelődés és megigazulás helyett meglehetősen elfajzanak. A konkolyperjéhez kapcsolódó nyelvi párhuzamok és rabbinikus magyarázatok miatt ez a megromlás sokkal mételyezőbb lehet, mint amit egyszerűen az evangélium szövegét olvasva gondolnánk. A konkolyperjék beérésükre már nagyon messze kerülnek Istentől, ami miatt learatásuk után méltóvá válnak az elégetésre.
Végjegyzetek:
[1] A konkolyperje elnevezés használata azért fontos, hogy különbséget tegyünk a Bibliában szereplő növény és a konkoly vagy vetési konkoly (Agrostemma githago) között.
[2] Fráter Erzsébet: A Biblia növényei, Scolar Kiadó, Budapest, 2019, 299. o.
[3] Hermann L. Strack, Paul Billerbeck: Das Evangelium nach Matthäus, C.H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung, München, 1922, 667. o.
[4] David H. Stern: Jewish New Testament Commentary, Jewish New Testament Publications, Inc., Clarksville, Maryland, 1992, 49 o.
