Kalásztépés sabbatkor

Abban az időtájban szombati napon [sabbatkor] Jézus vetések között ment át. Tanítványai megéheztek, és kalászokat kezdtek tépni és ettek. Meglátták ezt a farizeusok és megszólították őt: „Nézd csak, tanítványaid azt teszik, amit szombatnapon [sabbatkor] nem szabad tenni.” (Mt 12,1-2, Csia)

A farizeusok feladatuknak tartották a nép megvédését azoktól, akik a Tóra ellen tanítottak. Emiatt valóban fel kellett lépniük Jézussal szemben? Jézus tanítványai nem tartották meg a sabbatot? Megszegték Isten e tízparancsolatban is szerepelő rendelését?

A farizeusokkal folytatott vita nem arról szólt, hogy meg kell-e tartani a sabbatot. Ez egyértelmű volt Jesua és a farizeusok számára is. A kérdés az volt, hogy hogyan kell betartani? Jézus tanítványai megtartották a szombatról szóló törvényt, de nem rendelték alá magukat azoknak az emberi hagyományoknak, amit a farizeusok csoportja képviselt. A Tórában ugyanis nincs olyan rendelkezés, amit Jesua tanítványaival megsértett volna.[1]

A vita tehát nem a Tóra, hanem a hagyomány megtartása körül forgott úgy, ahogy sok más esetben is az evangéliumokban.[2] A Máté 12,9-15-ben vitatott szombati gyógyítást a Tóra hasonlóképpen nem tiltotta, egy ilyen gyógyítás csak a hagyománnyal ment szembe.

A farizeusok a kalászok letépésekor is a hagyomány, a Szóbeli Tóra áthágását kérték számon Jézustól. A Misna 39 olyan tevékenységet említ, amit tilos szombaton végezni (mSabbat 7,2).[3] Azokat a mozdulatokat, amivel a tanítványok a kalászok leszedését, és ahogy Lukács 6,1 írja, a magok kimorzsolását végezték, a farizeusok kapcsolatba hozták e tilalmakkal.[4] A fenti talmudtraktátus alapján úgy értelmezhették, hogy megvalósult a „(3) kaszálás”, a „(5) gabona cséplése a magvak eltávolítása céljából” és esetleg az „(8) őrlés, terményszemekből liszt készítése.”[5]

A farizeusok a Szóbeli Tórára úgy tekintettek, hogy azt Mózes az Írott Tóra mellett kapta meg a Sínai-hegyen.[6] Felfogásuk szerint tehát a fenti szabályok a zsidókra kötelező törvénynek számítottak, ezért fejezték ki magukat így a Máté 12,2-ban. Jézus ezt azonban elutasította, és a szombat megtartása tekintetében máshogy értelmezte a Tórát. Elmagyarázta a szombatról szóló parancsolat valódi jelentését.

Egyik példáját a templomi szolgálatból hozta:

Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. (Mt 12,5-6, Károli)

Jézus egyszerűen a Tóra két egymással szembenálló parancsolatára irányította a figyelmet. A szombat az egész zsidó élet alapja, a papok a templomi szertartások elvégzése miatt mégis újra és újra megszegik a szombati munkavégzés tilalmát. A farizeusok is vallották, hogy egyes parancsolatok összeütközéskor a fontosabbat kell megcselekedni. Jesua érvét a rabbinikus irodalom is ismerte és kimondta: „A templomi szolgálat elsőbbséget élvez a sabbatnál” (Sabbat 132b).

Ez egy kivételes helyzet, ami mögött ugyancsak a kegyelem rejlik, hisz a Szentély mindenekelőtt az engesztelés helye. Isten népe bűnbánatára és a Szentélyben bemutatott áldozati állatok vérére figyelemmel gyakorol irgalmat népe körében. A Szentélyben lévő szertartások alapvetően arra szolgáltak, hogy Isten a népe között lakhasson, és jelenléte köztük lehessen. A hivatalban lévő papok ezért dolgoztak sabbatkor, hogy bemutassák a 4Mózes 28,1-10-ben leírt áldozatokat. A Tóra iránymutatása az, hogy e kivételes helyzetben így járjanak el. Jesua ezzel lezárja az emberi hagyományokról szóló vitát utalva messiási, isteni tekintélyére: „mondom nektek, hogy a szenthelynél nagyobb van itt.” Sőt, így folytatja:

Ha megismertétek volna, mit jelent ez: Könyörületet akarok, nem áldozatot, nem ítéltétek volna el azokat, akik nem eshetnek vád alá. Hiszen az embernek Fia ura a szombatnak. (Mt 12,7-8, Csia)

Jesua a szombat ura. Az Ő bölcsessége, értelmezése, tanácsa alapján kell tekintenünk a bibliai parancsolatra.

Ugyanakkor Jézus a Tórával összhangban hangsúlyozza a szombat egyetemes természetét is. Isten úgy határozta meg a szombatot, hogy az egyenlőség napja legyen: szolga és gazdája együtt pihenhet meg az Úrban, sőt még a gazda állatai is.

Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van. (2Móz 20,8-10, Károli)

Jesua megfogalmazása is kiterjeszti mindenkire a szombat nyugalmát: „A szombat lett az emberért és nem az ember a szombatért” (Mk 2,27, Csia). Jézus az emberről beszél, nem pusztán a zsidókról. A sabbat emberért, az emberiségért van!

A messiáshívő tanító, David Hoffbrand így összegez: „Jézus egész életében megélte a szombatot, és elvárta követőitől, hogy ugyanezt tegyék. Nincs feljegyzés arról, hogy figyelmen kívül hagyta vagy megszegte volna a szombatot, vagy hogy erre tanított volna minket.

Amit tett, az az volt, hogy tisztázta a szombat célját és szerepét. Megmutatta, hogy a gyógyítás jó dolog, és hogy azt, hogy mi a munka, nem aprólékos, részletes szabályok határozzák meg.

​Azt tanította és mutatta meg nekünk, hogy a szeretet szemüvegén keresztül kell néznünk a szombatot, nem pedig a szabályok és előírások vég nélküli hozzáadásával, mert ahogy a fenti versben mondja, értünk lett teremtve a szombat, nem pedig fordítva! De soha nem törölte el a szombatot.

Gondoljatok bele – a Tóra melyik részére nézve javasolta Jézus, hogy iktassuk ki? A Tízparancsolat közül melyik az, amiről azt mondta, hogy most, hogy „kegyelem alatt vagyunk”, kicsit figyelmen kívül hagyhatjuk? Gyilkolhatunk egy kicsit? Elkövethetünk egy kis házasságtörést? Nem![7]

Jézus üzenete az, hogy túl kell lépnünk a minimumon. Túl azon, hogy ne gyilkoljunk, valóban szeretnünk kell. Túl azon, hogy ne kövessünk el házasságtörést, ténylegesen tiszta szívűvé kell válnunk. Meg kell élnünk az Ige teljességét, hogy testté legyen bennünk.

A bűnbocsánat mellett Jeremiás így írta le az eljövendő új szövetséget: „Törvényemet [Tórámat] beléjük helyezem, szívükbe írom be” (Jer 31,33, RÚF 2014). Jézus utat tört ahhoz, hogy ez megtörténhessen.

Tehát túl kell lépnünk azon, hogy csak ne dolgozzunk szombaton ahhoz, hogy valóban mély pihenést találjunk a lelkünknek, és ténylegesen el kell engednünk szívünkből a világ céljainak hajszolását…

A szombat megtartása nem kevésbé megfelelés törvénynek (törvényeskedés), mint hetente egy meghatározott időben templomba járni, minden nap egy meghatározott időben imádkozni, vagy egy bibliaolvasási tervet végigvinni. A törvényeknek való megfelelés nem a cselekedetben rejlik, hanem az indítékban.

Mint láttuk, a szombati pihenésbe való belépés valóban a hit cselekedete. A hívők számára pedig az az idő, amikor megemlékezünk arról, hogy egyedül Jézus – a szombat Ura – a mi Urunk.”[8]

Vissza a magyarázatokhoz.

.

Végjegyzetek:

[1] Az 5Mózes 23,25-26 lehetőséget ad arra, hogy valaki a felebarátja gabonaföldjén leszakítson kalászokat.

[2] Lásd az indexben a hagyomány címszónál hivatkozott magyarázatokat.

[3] Amikor a szent sátor építése folyt, akkor ezek a tevékenységek tilosak voltak szombaton.

[4] David H. Stern: Jewish New Testament Commentary, Jewish New Testament Publications, Inc., Clarksville, Maryland, 1992, 44-45. o.

[5] Idézve a Talmud, 92. o. szerint.

[6] Lásd részletesen a Mt 15,1-20M-ot.

[7] A Sínai szövetségben ugyan a szombat „több”, még a jelként is adatik Izraelnek: „Örök jel ez köztem és Izráel fiai között” (2Móz 31,17, RÚF 2014).

[8] David Hoffbrand: 52 Sabbaths, szerző kiadása, 2023, 236-237. o.