Miatyánk

A keresztény tudós, Dwight A. Pryor meséli, hogy egyszer meghívták egy zsinagógai szolgálatra, aminek az elején héberül elimádkozta a Miatyánkot. A hallgatóság különösebb gondolkodás nélkül mondott áment az imára. Pryor utána jegyezte meg, hogy Jesua legfőbb imádságát mondta el, és erre mondtak áment. A zsinagógában lévő zsidók ezt némi megrökönyödéssel fogadták.

Miért nem ismerték fel a vallásos zsidók, hogy egy „keresztény” imádságról van szó? Mert a Miatyánk szövegének egyes elemei megtalálhatók a zsidó hagyományban is. Nem szó szerint, hanem tartalmilag fedezhetők fel az egyes kérések és hálaadások a zsidó tradícióban. Természetesen abban a formában, ahogy Jézus összeszerkesztette ezt az imádságot, nem létezik zsidó imaként.

Venetianer Lajos (1867-1922), a híres magyar rabbi a következőképpen szedte össze a zsidó hagyománynak ezeket az elemeit:

„Példaként álljon itt gyülekezetbeli imáinknak egy rövid kivonata: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben (Joma VIII. 9.) magasztaltassék s szenteltessék meg a Te neved, e földön, melyet akaratod teremtett s jöjjön el a Te uralkodásod e világon és a túlvilágon (Kadis ima); add meg nekem az én mindennapi kiszabott kenyeremet (Péld. 30. 8.); ami bűnt embertársam ellen elkövettem, azt igyekszem jóvátenni s bocsánatát kiérdemelni, bocsásd meg Te is bűneimet (Joma 87. a.); ne vígy minket kísértetbe (Schachrisz ima) s ne engedd, hogy gonosz indulat uralkodjék rajtunk (u.o.), mert Tied a nagyság, a hatalom és dicsőség, a győzelem és a fönség; mindenfelett, ami égben és földön van, Tied az uralom, Amen. (I Krón. XXIX. 11.)[1]

A Magyar Zsidó Lexikon hasonló szellemben még részletesebb szócikket közöl a Miatyánkról (vagy ezen a linken).[2]

Anatoli Uschomirski A hegyi beszéd című könyvében ugyancsak érinti a Miatyánk kéréseinek zsidó hátterét[3] idézve többek között az Ávinu Málkénu (Atyánk, Királyunk) imádságot:[4]

„Azt mondják, hogy csak a kereszténységben jelenik meg az, hogy Atyaként tekintenek Istenre. De ez nem igaz. Az egyik legismertebb zsidó imádság az Ávinu Málkénu (Atyánk, Királyunk). Ezt a ros hasana (a zsidó újév) és a jom kippur (az engesztelés napja) közti tíz bűnbánati napon imádkozzák. Az imádság neve abból származik, hogy minden sorában megtérésre, visszatérésre hív Istenhez:

ÁVINU MÁLKÉNU

Atyánk, Királyunk, vétkeztünk előtted!

Atyánk, Királyunk, nincs más Urunk, csak Te.

Atyánk, Királyunk, bánj velünk Nevedhez méltóan!

Atyánk, Királyunk, hozz ránk jó új évet!

Atyánk, Királyunk, háríts el fölülünk minden súlyos végzést!

Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg gyűlölőink terveit!

Atyánk, Királyunk, hiúsítsd is meg ellenségeink szándékát!

Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg összes ellenségeinket és gyűlölőinket!

Atyánk, Királyunk, némítsd el gyűlölőinket és rágalmazóinkat!

Atyánk, Királyunk, háríts el járványt, háborút, éhínséget, rabságba esést, romlást, vétket és kényszerű áttérést szövetségeseid felől! …”

Tovább a Máté magyarázatokhoz.

.

Végjegyzetek:

[1] Venetianer Lajos: Zsidó erkölcs, Olcsó Zsidó Könyvtár 4., GLM Unió Bt., Budapest, 1998, 35-36 o.

[2] Magyar Zsidó Lexikon, szerk. Újvári Péter, 1929, 597-598 o.

[3] Anatoli Uschomirski: A hegyi beszéd, Zsidó szemszögből, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2022, 114-121 o. Risto Santala-t ugyancsak foglalkoztatja ez a kérdés (Risto Santala: A Messiás az Újszövetségben a rabbinikus iratok fényében, Bridge Mission Society, Budapest, 2001, 173-176 o.).

[4] Anatoli Uschomirski: A hegyi beszéd, Zsidó szemszögből, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2022, 117-118 o.