Izrael messiási értelmezésének elrejtett tanúi: a targumok
.
A targumok a Tanakh (Ószövetség) fordításai arámi nyelvre. Ahhoz, hogy megértsük jelentőségüket, vissza kell mennünk a babiloni fogság utáni időkbe, Ezsdrás és Nehémiás korába. Egy szűk réteg talán a babiloni fogság előtt is beszélt arámiul Izraelben[1], de a Babilonból visszatérő zsidóság nyelve már döntően az arámi volt. A fogság ideje alatt átvették elnyomóik nyelvét, és a héber nyelv használata visszaszorult. Ebben az időszakban a térségben már a diplomácia fő nyelve is az arámi volt. Ez a későbbi századokban is így maradt, bár a görög nyelv és kultúra ugyancsak jelentőssé vált. Több izraeli tudós szerint a héber nyelv pedig Jesua időszakára ismét köznyelvvé vált.[2]
A Babilonból visszatérő maradék elkezdte helyreállítani a lerombolt várost és Szentélyt. Az újrakezdés egyik legszebb epizódja volt a Tóra felolvasása a nép előtt, melyről Nehémiás könyvének 8. fejezete számol be.
„És Ezra [Ezsdrás] kinyitotta a könyvet [tekercset] az egész nép szemei előtt, mert az egész népnek felette volt; és mikor kinyitotta, felállt az egész nép… és a léviták magyarázták a népnek a Tanítást [Tórát]; a nép pedig helyt állt. És értelmezve olvastak a könyvből, az Isten Tanításából [Isten Tórájából]; megadva az értelmet, hogy megértsék az olvasást. Akkor azt mondta Nehemia [Nehémiás], azaz a helytartó, és Ezra pap, az írástudó, és a léviták, akik a népnek magyaráztak…” (Neh 8,5.7b-9, Kecskeméthy)
Négyszer is említi e szakasz, hogy a felolvasást magyarázat is követte. A zsidó hagyományban fennmaradt, hogy a felolvasás héberül történt a Tórából, de mivel a nép ezt már nem igazán értette, ezt egy magyarázó fordítás követte arámi nyelvre. A leviták nem pusztán szó szerint lefordították a héber szöveget, hanem értelmezték is a nép számára. Itt fedezhetők fel a később írásba foglalt targumok első nyomai. A targum a fentieknek megfelelően tehát elsődlegesen fordítást jelent, és második jelenése magyarázat.[3]
A köznyelv a második Templom felépítése után is az arámi maradt, így a következő évszázadokban ez lett a Szentírás olvasásának rendje. Amikor megjelentek a tanházak, a zsinagógák elődei, ott is így olvashattak fel a Szentírásból. Először elhangzott az eredeti héber szöveg, majd arámra fordították, és egyúttal magyarázták. Kezdetben ez a héber szöveg „tolmácsolását”, szóbeli rögtönzött fordítását jelentette. A tóraolvasó mellett állt a „hivatásos”, vagy „hiteles” tolmács a turg’mán (m’turg’mán), aki a Tóra egy-egy héber versének elhangzását követően nyomban fordított arámira. Az értelmező fordítással megválaszolta a hallgatókban felmerülő kérdéseket, és egyidejűleg igyekezett a látszólagos ellentmondásokat kiküszöbölni. A tolmács természetesen nem önkényesen, hanem elfogadott elvek szerint fordított és magyarázott, különös tekintettel az Írás egységére.
Az évszázadig tartó rögtönzött, szóbeli fordítás után merült fel a kialakult fordítói hagyomány írásba foglalása. Egyes kutatók szerint már Jézus ideje előtt, mások szerint az 1-2 században kezdtek hozzá a rabbik, és kb. az 5. századra teszik a Tóra targumjainak lezárását.[4] A Tanakh más könyveihez tartozó targumokat még később, a 6-8 század körül zárták le.
A szóbeli tolmácsolás során számtalan fordulat rögzült évszázadok alatt. Egyes szakaszokat már jóval az írásba foglalás előtt az áthagyományozott értelmezés szerint fordítottak le. Ezeket a targumok írásba foglalásakor rögzítették, összegezték, lezárták. Így a targumok nem igazán egy fordító munkájának eredménye, hanem évszázadok alatt kialakult szellemi látásmód összefoglalása. Mindez azért lényeges, mert ennek köszönhetően a targumok jól tükrözik a zsidóság gondolkodását a Jesua előtti évszázadokban. A fordítás során tett megjegyzések, kiegészítések, kommentárok tanúskodnak arról, hogyan értették a szent szövegeket.
Példaként a targumok magyarázó fordítására vegyünk szemügyre egy szakaszt. Hágár és az Úr Angyalának találkozását a magyar zsidó bibliafordítás így adja vissza: „És hívta az Örökkévaló nevét, aki beszélt vele: Te, a látomás Istene! mert azt mondta: Láttam-e itt valamit a látomás után? Azért nevezte el a kutat: az élő látomás kútja.” (1Móz 16,13-14, IMIT).
A Jeruzsálemi Targum egészen máshogyan adja vissza ezeket a verseket: „És Hágár hálát adott és imádkozott Isten Memrájának [Isten Igéjének, Szavának] nevében, Aki megtestesült számára, mondván: Áldott Ő, az Isten, az Örökké Élő, Aki letekintett a nyomorúságomra. Azért így nevezte el a forrást: A forrás, amelynél az Élő és Örökkévaló kinyilatkoztatta magát.”
Láthatjuk, hogy ezen a nehezen értelmezhető helyen a targum messze túlmegy a szó szerinti fordításon, és a szöveg magyarázatába bocsátkozik. Emiatt olyan értékesek számunkra a targumok. Másrészt érintetlenebbek maradtak más zsidó forrásoknál. Sokkal több messiási utalást tartalmaznak, mint más „cenzúrázott” zsidó források, mint például a Talmud.
A finn tudós, Risto Santala így összegez erről: „Kialakulásának éveiben a Talmud saját belső ellenőrzésen ment át. Tudósai szándékosan kerülték a keresztény hit és bizonyos messiási próféciák tárgyalását, amelyeket érzékeny kérdéseknek tekintettek. Ráadásul a katolikus egyház a középkorban arra kényszerítette a zsidókat, hogy távolítsanak el a Talmudból bizonyos szakaszokat, amelyeket keresztyén szempontból bántóaknak tekintettek – és ezeket ténylegesen egy külön értekezésben őrizték meg…
…[ezzel szemben] a Targumokban nem nyilvánvaló az ellenőr eszköze. Ezt tovább illusztrálja az a tény, hogy szám szerint 72 ószövetségi ige szakaszt magyaráznak a Targumokban, mint amelyek a Messiásra utalnak.”[5]
A targumok ezért olykor nagy jelentőséggel bírnak az Újszövetség zsidó magyarázatánál, különösen a messiási próféciák értelmezésénél.
.
Végjegyzetek:
[1] Jer 5,15-ben ezt olvassuk: „Ímé, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izráel háza! ezt mondja az Úr. Kemény nemzet ez, ősidőből való nemzet ez; nemzet, amelynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél!” (Károli) Tehát a fogság előtt a Júdát elhurcoló babiloniak nyelvét, az arámit a nép többsége egyáltalán nem értette.
[2] Lásd a Héber nyelvezet és gondolkodásmód az evangéliumokban c. kurzust.
[3] Rabbinikus szóhasználatban.
[4] Ezzel kapcsolatban több elmélet is létezik. Csupán összefoglalóan állapítjuk meg, hogy Jézus élete után teszik meg az első lépéseket az írásba foglalásra, és jóval később zárják le, véglegesítik a szöveget.
[5] Risto Santala: A Messiás az Ószövetségben a rabbinikus iratok fényében, Bridge Mission Society, Budapest, 1999, 27-28. A Talmud cenzúrázásáról lásd a Magyar Zsidó Lexikon Cenzúra szócikkét, internet: https://mek.oszk.hu/04000/04093/html/szocikk/10809.htm [2025.03.20].
