Interjú a jeruzsálemi messiáshívő vezetővel, Benjamin Bergerrel megjelent könyveiről II.
A szerző gondolatai a János Jelenései című könyvéről
A most megjelent János Jelenései a negyedik könyved Magyarországon. Arról értesültem, hogy a svájci kiadó az ötödik kiadást fogja megjelentetni. Ez a kommentár tehát már nagy áldást hozott német nyelvterületen. Arról írsz a könyv elején, hogy e magyarázatnak hosszú előtörténete van, ami a Patmoszon töltött rendszeres elmélkedéseiddel kapcsolódik össze?
Benjamin Berger: A Jelenések könyve már hosszú idő óta foglalkoztat. Nagyjából harminc évvel ezelőtt kezdtem el Patmosz szigetére utazni, hogy csendességben töltsek el időt. Csodálatos helynek tűnt arra, hogy a Jelenések könyvét tanulmányozzam.
Isten egy nagyon különleges dolgot tett megerősítésül. Mielőtt Patmoszra mentem, imádkoztam, hogy gondoskodjon rólam, pontosabban egy olyan helyről, ahova mindig vissza tudok térni. Fogalmam sem volt, hogy hogyan fog erre az imádságra válaszolni. Később visszatértem a szigetre Eyal Friedmannal, és néhány nap után megkerestek bennünket azzal, hogy valaki érdeklődött utánunk. Nagyon megdöbbentem ezen, mert hogyan kereshet valaki ezen a szigeten, amikor senki sem tudja rólam, ki vagyok?
Ám lakott ott egy német asszony a férjével a házukban, amit korábban Patmoszon építettek. Akkoriban láttak rólam egy videót, és valahogyan megtudták, hogy a szigeten vagyok. Így keresett meg, és Eyallal együtt meghívott a házukba ebédre. Akkor mesélte el, hogy van nekik egy vendégházuk, és ha bármikor Patmoszra jövök, megszállhatok náluk teljesen ingyen. Elfogadtam az ajánlatát, és a következő években nagyon sokszor töltöttünk időt náluk elcsendesedve. Mindig tudtam, hogy van hova menni, és ez egy nagyon szép kis ház egy különösen csendes helyen.
Ez volt az a hely, ahol sokat imádkoztam, és tanulmányoztam a Jelenések könyvét. Végül ebből nőtt ki az, hogy szemináriumot tartottam a Jelenések könyvéből.
A patmoszi látogatásaid és elmélkedéseid még akkor is megragadják az ember szívét, ha csak hall róluk.
Hangsúlyozod a könyvedben, hogy a Jelenések könyvét nem azért írták, hogy félelmet keltsen. Ez az egyik központi gondolat a könyvedben, hogy a testvérek ne csak egy megfejtetetlen könyvet lássanak, aminek az olvasásától inkább tartózkodnak.
Benjamin Berger: Igen, felismertem, hogy a Jelenések alapvetően két fő részből áll. Az első rész arról a hatalmas ítéletről szól, ami a földet fogja érni. A másik rész azonban arról a nagy megváltásról, ami eljön a földre. Mostanában néztem néhány videót a YouTube-on, és a Jelenések könyvével kapcsolatban nagyon gyakran az Antikrisztussal hozakodnak elő. Ki az Antikrisztus? Mi fog történni? És így tovább. Azonban nagyon ritkán beszélnek arról a nagy megváltásról, amiről a Jelenések könyvében olvasunk…
Tehát elkezdtem tanulmányozni a könyvet, és egyfajta megértésre jutottam a könyv felépítésére nézve. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert ha nem látjuk a szerkezetét, akkor bizonyos részeit nem értjük meg. Ha az egész könyvet csak kronológiai sorrendben olvassuk, akkor felfogunk belőle valamit, de sok minden el is veszik. Elkezdtem ezzel foglalkozni, és kezdtem meglátni bizonyos dolgokat, különösen a megváltással kapcsolatban.
Ugyanakkor a Jelenések könyvében természetesen az ítélet valóságosan megjelenik. Úgy gondolom, hogy lassanként belépünk az egész világon a globális megrázkódtatás időszakába. De ugyanekkor történik a nagy megváltás is Izraelben és a nemzetek nagy, végső megváltása is. A Jelenések könyvének 7. fejezetében láthatjuk a 144 ezret Izrael törzseiből, a fejezet végén pedig a megszámlálhatatlan sokaságot a nemzetekből, amely dicséri a Bárányt. A 14. fejezetben a 144 ezer zsidó hívőt más megvilágításban látjuk. Ott azt találjuk, hogy az örök evangélium hirdettetik (Jel 14,6). Mindennek a betetőzése a Bárány menyegzője.
A Jelenések 12-ben megjelenő asszony, aki Fiút szüli, a Jelenésekben végig húzódó üldöztetések végül elvisznek minket a Bárány Menyegzőjéig. Alapvetően ez Jézus végső célja az egyháznak azzal a részével, amelyik valóban követi. Mert a Bárány menyegzője a végső egyesülés a Messiás és a Menyasszonya között. Erről szól a házasság, a jegyesek végül egybe kelnek, eggyé lesznek. Ez Isten célja, ennek kell a mi célunkká is válnia. Hogy készek legyünk, ha ez az idő elérkezik. Ez olyasvalami, amit még el sem tudunk képzelni, mert annyira hatalmas, csodálatos és dicsőséges. Azt jelenti, hogy legvégül elérkezünk oda, amit Isten a világ megalapítása óta akart: egy népet, amelyet nagyon szeret. Azokat, akiket megváltott, akik átformálódtak a képére, és akik képesek egyesülni Vele. Ezt látjuk a házasságban.
Van a Jelenések könyvében egy másik női alak is, Babilon, a parázna. Ahogy ő elbukik, a Menyasszony végre felemelkedik. Ez az az isteni célkitűzés, amit a Jelenések könyve meg akar mutatni. Ezt kellene látnunk, de a legtöbb testvérünk nincs tisztában ezzel.
Aztán elérkezik a millennium, Jézus ezeréves királysága, amit sokan elfogadnak, de mégsem ismerik fel ennek mély jelentőségét. Ezzel a királysággal kapcsolódik össze bolygónk helyreállítása, amely megromlott, amikor Ádám és Éva elbukott az édenkertben. Végül elérkezzünk a millenniumhoz, és ezzel a helyreállítás megtörténik majd. Ha visszamegyünk az ószövetségi próféciákra, akkor látjuk, hogy Izraelnek és Jeruzsálemnek központi helye van az ezeréves királyság alatt. Jézust a második eljövetele után meg fogják koronázni, mint fizikálisan jelenlévő Messiást, és Dávid trónjára fog ülni. A királyság Jeruzsálemből fog kiterjedni az egész földre, a föld végső határáig. Így érthető, így értelmezendő a Jelenések könyve helyesen. Azoknak a keresztényeknek, akik így értelmezik, nem lesz problémájuk az Izraellel való kapcsolattartással, mert látják Izrael központi jelentőségét Isten tervében. Ami nemcsak a zsidók számára adatik majd meg, hanem az egész emberiségnek. Ez volt az, amit megpróbáltam azon a szemináriumon átadni, amiből megszületett a könyv. Ezt próbáltam megmutatni, erről próbáltam tanítani.
Úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb dolog, hogy a keresztények jó, biblikus tanításhoz juthassanak hozzá napjainkban. Az egyik probléma azokkal a tanításokkal, amit a keresztények rendszerint kapnak a Jelenések könyvéről, hogy egyfajta filozófián alapulnak, amit bizonyos felekezetek dolgoztak ki. Ebbe a látásmódba próbálnak beleilleszteni mindent, ami a Jelenések könyvében történik. Ezt elhibázottnak tartom. A Jelenések könyvét nyitottsággal kellene megközelítenünk, hogy a Szent Szellem taníthasson minket. Így közvetlenül kaphatunk vezetést, és nem azon a látásmódon keresztül, amit az egyház közvetített felénk, amiről bizonygatják, hogy az van jelen a Jelenések könyvében.
Én így közelítettem a Jelenésekhez, minden befolyás és előfeltételezés nélkül kezdtem el tanulmányozni. Nem olvastam el, hogy ki mit tanít róla. Természetesen könyörögtem Istenhez, hogy adjon értelmet rá, és tegyen képessé a megértésére.
A Jelenések a hét gyülekezettel kezdődik. E gyülekezetek az egész Jelenések könyvében jelen vannak, mert ők képviselik jelképesen az egész egyházat. A hét gyülekezetből csak kettő olyan, amelyik nem kap helyreigazítást Istentől – a szmirnai és a filadelfiai. Az összes többi gyülekezet kap dorgálást, mert ez szükséges, hogy kész legyen, – olyan szellemi állapotban legyen, ahol fel tud készülni arra, ami elkövetkezik. Jézus az elején azzal kezdi, hogy még nem vagy kész, nem készültél el arra, ami eljön. Fel kell készülnöd, hogy győzni tudjál, mert a győztesek fognak ott ülni a Bárány menyegzőjén. Ezért nagyon örülök annak, hogy Magyarországon is megjelent ez a könyv, mert akiknek nyitott a szívük, azoknak segíteni fog.
A Jelenések könyve összefoglalja az egész Bibliát. A könyvedben te is az egész Biblián végig húzódó folyamatokat mutatsz be, hogy a Jelenések könyve érthetővé váljon.
Benjamin Berger: A Jelenések könyve valóban összefoglalja az egész Bibliát. Nagyon fontos az, hogy olvasásánál lássuk azokat az előképeket, amelyek mind előfordulnak az Ószövetségben. János felvétetik a mennyekbe, ami egy új esemény, ám látunk példát erre az Ószövetségben is. Látjuk Isten hét szellemét, ami a menórát juttatja eszünkbe. János látja a Bárányt, aminek előképei az áldozati bárányok. Megjelenik előtte az oltár, az Úr és a huszonnégy vén, akik hitem szerint a tizenkét törzs és a tizenkét apostol. Mert a mennyei Jeruzsálemben is láthatjuk, hogy a város kapuin Izrael tizenkét törzsének neve, a város alapkövein pedig a tizenkét apostol neve áll (Jel 21,12-14). Látjuk a Jelenések 11. fejezetében a szövetség ládáját is feltűnni a mennyben, amit jól ismerünk az Ószövetségből.
Minden szövetség, amit Isten Izraellel kötött, előképe annak az utolsó szövetségnek vagy házasságnak, ami elhozza a Vőlegény és a Menyasszony eggyé válását. Például a Sínai szövetségben már ott vannak ennek az utolsó szövetségnek nyomai. Az Ábrahámmal kötött szövetségben ugyancsak. A Jelenések könyvében látjuk ezek megvalósulását és mindannak összegzését, amit az Ószövetségben láttunk.
Látjuk eljönni azt az eljövendő királyságot, amit Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel megprófétált. Mindegyik az ítéletről beszél, de a messiási királyság eljöveteléről is. Az is nagyon világos, hogy lesz egy messiási királyság, hisz ezt látjuk a Jelenések könyvében.
A végső üzenet pedig az, hogy a mennyei Jeruzsálem leszáll az égből a megújult földre vagy új földre, ami eggyé válik vele. Ebben a képben az tükröződik, ami mindig is Isten szándéka volt, de amit nem sokan értettek meg, hogy Isten a mennyet és a földet össze akarja kapcsolni. Ezt a szándékot a Miatyánk is megfogalmazza: „jöjjön el a Te országod…, amint a mennyben, úgy a földön is.”
Már az édenkert is a menny és a föld egyesülése volt. Azért nem volt halál, betegség, bűn, mert a mennyei eggyé vált a földivel az édenkertben. Valójában erről szól Isten királysága. Jézus bemutatta ezt, mert Isten királyságát demonstrálta a földi szolgálata alatt nemcsak Isten országának meghirdetésével, és az erről való tanítással, hanem azzal is, amit tett: a gyógyítással, a szabadításokkal, emberek feltámasztásával. Ezzel bemutatta, hogy hatalma van a halál felett, és hogy hatalma nagyobb, mint a természeti törvények, hisz lecsendesítette a vihart a tengeren. Rászólt, hogy „csendesedj el” (Mk 4,39), és a vizek engedelmeskedtek.
Azt látjuk, hogy a menny és a föld már az evangéliumokban is eggyé válik, de végül egy végső egyesülés lesz a föld és a menny között a millenniumban, majd a mennyei Jeruzsálem alászállásával. Ha elkezdjük magunkévá tenni ezeket az igazságokat, akkor úgy tekintünk a Jelenések könyvére, mint az egész Ószövetség összefoglalására és konklúziójára. Ami a Teremtés könyvében elkezdődött, az a millennium keresztül a mennyei Jeruzsálemben ér véget. A mennyei Jeruzsálem örök. Ez az örökkévaló királyság nem marad fenn a mennyben, hanem leszáll a földre. Teljesen világos, hogy a mennyei Jeruzsálem a földön lesz, és így a kettő eggyé válik.
Ez az, amit Isten személyesen is akar az életünkben. Pál ezt így fejezte ki, hogy „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” (Gal 2,20, RÚF 2014). Erről beszélt Jézus az újjászületés kapcsán. A menny és a föld eggyé válik: Ő lejön, hogy bennünk lakozzék. A menny és a föld egyesülése az új teremtés.
Ezek nagyon fontos igazságok, amik segíthetnek a keresztényeknek abban, hogy megértsék Izrael titkát. Mert mindig is ez volt Isten szándéka Izraellel. Nevezetesen az, hogy megvalósítsa a királyságát a földön egy bizonyos néppel, egy elkülönített néppel, Izraellel. Ez a királyság növekedjen, terjedjen ki, és fedje be az egész földet. Ezt tette Jézus, ezt teszi ma is, és ezt fogja a jövőben véghez vinni. Ehhez a királysághoz kerülünk egyre közelebb napjainkban.
Van-e még valami üzeneted, amit megosztanál a magyar testvérekkel?
Benjamin Berger: Az egyetlen dolog, amit még elmondanék, hogy életem utóbbi szakaszában is nagyon imádkozom, és hiszek abban, hogy látni fogok sokkal nagyobb dolgokat megtörténni Izraelben. Nagyobbakat, mint amiket eddig láttam, de az eddig történteket sem szeretném lekicsinyelni. Azt gondolom, hogy van még valami, aminek meg kell történni ahhoz, hogy kinyíljon a menny, és kiáradjon a Szellem, és megtörténjen az a helyreállítás, amiről a Zakariás 12-ben olvasunk. Ez a szakasz arról beszél, hogy a minden oldalról ellenséggel körülvett Jeruzsálem feltekint a Fiúra, és egyként síratja Őt. „Kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút” (Zak 12,10, Károli). Ez a bűnbánata gyásza, és e gyászban fogják felismerni, hogy valóban Jesua a Messiás.
Amint már mondtam korábban, egy nagyon valóságos visszatérésről van szó, hisz mondhatjuk, hogy Jézust egyfajta száműzetésben tartotta népe. A zsidók tisztában vannak azzal, hogy a száműzetésben voltunk, és most végre vissza tudtunk térni a saját hazánkba. De Jesuának is vissza kell térnie a saját népéhez a száműzetésből.
Nemcsak úgy, ahogy most történik, hanem ennek nemzeti szinten is meg kell történnie. Bármi is tartja Őt távol tőlünk, azt el kell távolítani. Azokat az akadályokat, amik saját bűneink, ellenállásunk miatt keletkeztek, vagy azokat, amik az egyház velünk szembeni bűnei miatt. Így meg kell nyílnia az útnak számunkra Jesua felé. Azt gondolom, hogy ez összefüggésbe hozható Dávid kulcsának titkával. Jesua így szólt: „nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,39, RÚF 2014).
Mindez azt jelenti, hogy nemzeti szinten fogjuk elfogadni, mint a Királyunkat, Messiásunkat, és Benne a teljes jövőnket. Meg kell értenünk, hogy Isten mindig a nép szintjén fordult Izrael felé. A Sínai hegyen a nép egészével kötött szövetséget. Ábrahám ígéretet kapott egy népre, és a Belőle származó Magból, a Messiáson keresztül minden népre. Isten személy szerint is törődik velünk, de nemzetként is el akar érni bennünket. Egy nemzetet akar. Ha a zsidó nép Jesua felé fordul, annak nemzeti szinten kell megtörténnie. Izrael földje messiásivá lesz, ez maga lesz a királyság. Ebben hiszünk, és ezért imádkozunk sokan Izraelben, hogy valami történni fog, és a menny és a vakok szemei megnyílnak. Az ördög idejének vége lesz, és az emberek nemzeti szinten meglátják, hogy Ő a király, a Messiás és az Úr. Ezért imádkozom és remélem, sőt hiszem, hogy mielőtt magához vesz az Úr, látni fogom a kezdetét.
