„Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga köréből egy férfit, és őrállóvá teszi, az pedig látja jönni a fegyveres ellenséget az ország ellen, és megfújja a sófárt, hogy figyelmeztesse a népet, akkor ha valaki hallja a sófár szavát, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, akkor csak magát okolhatja majd a haláláért. Hallotta a sófár szavát, de nem törődött a figyelmeztetéssel: ő a hibás a haláláért, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette volna az életét.” (Ezék 33, 2-5)
A Messiás eljöveteléig a kürtzengés napján megszólaló sófár legfőbb figyelmeztetése az, hogy meg kell igazulnunk. Az ünnep minden évben a Megváltó visszajövetelét hirdeti: „Most még a földi sófárok szólnak, de nemsokára a mennyei hangzik fel, és addigra készen kell lennünk.” Az „őrálló” erre akar figyelmeztetni és óvni a közelgő veszedelemtől. A fegyver, a nyomorúság közelít már, de ha hallgatunk az intésre, megmenekülünk.
Az ünnepnek ez a jelentése mélyen gyökerezik a zsidó hagyományban is, mely az élet múlékonyságára figyelmeztet. A hagyomány a zsidó újév kezdetén arra hív, hogy tartsunk számadást. A sófár erre a számadásra hív, ébreszt fel éles hangjával. Egy hagyományos zsidó neveltetésben részesült testvér beszélt arról, hogy a sófárnak úgy kell szólnia, hogy az ember libabőrös legyen. Ébresztőnek kell lennie, figyelmeztetésnek arra, hogy Bíró elé kell állnunk.
- Ítélet
|
„Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. Sófárnak és teruának napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!“ (Sof 1,14-16) |
„És láttam a hét angyalt, akik az Isten előtt álltak, és adatott azoknak hét kürt. … A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, felkészült, hogy kürtöljön… Kürtölt az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre…” (Jel 8,2.6.7)
|
A sófár az ítéletre is felhívja a figyelmet. A terua megfújásának napja ítéletet hirdet „a büszke tornyok ellen” (Sof 1,16).
Isten haragjáról és a földet sújtó végső ítéleteiről ír az Újszövetség is. A Jelenések könyve szerint az utolsó napokban olyan ítéletek sora éri a földet, amelyeket az angyali kürtfújás fog megelőzni. A hét kürtszó természeti csapásokat hirdet és a sötétség erőinek előretörését.
Jeremiásban, akit megőrzött az Úr Izrael bablióni megszállása idején, félelmet ébresztett a kürt hangja. Szavai megelevenedhetnek bennünk az utolsó időkben az Urat várva és látva, hogy ítéletei már sújtják a földet. „Mennyire gyötrődik egész bensőm, a szívem összeszorul! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkem hallja már a sófár szavát, a harci riadót [terua]! Csapás csapást követ, elpusztul az egész ország. Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorlapjaim. Meddig kell még hadijelvényt látnom és sófár szavát hallanom?” (Jer 4,19-21)
.
Vissza a jom teruáról szóló tanításokhoz.
