Misa Braker

–

 A zsidó Isten után kutatva

 

Misa Braker a Messiási Bizonyságtétel Munkaközössége Izráelért – amzi (= Arbeitsgemeinschaft für das messianische Zeugnis an Israel) evangélistája és munkatársa. Tamarával kötött házasságot és Hannoverben lakik. Ott építette fel a ’Sófar Chesed Jesua’ messiási gyülekezetet.

 

Az egykori Szovjetunióban

1946-ban, az egykori Szovjetunióban születtem egy zsidó családban. A szüleim és rokonaim nem voltak nagyon vallásosak, mégis jól emlékszem arra, hogy közösen ünnepeltünk zsidó ünnepeket. Különösen nagy hatással volt rám az egyik, amikor a nagyapám ide-oda lóbált egy tyúkot a fejem fölött, amit természetesen nagyon mulatságosnak találtam. Ma már tudom, hogy ez a tradíció Jom kippur (engesztelés napja) délutánján volt szokásban, ennek azonban nincs semmilyen köze a Szentíráshoz.

Mi voltunk az egyetlen zsidó család az utcában. Ennek ellenére jó kapcsolatunk volt a szomszédainkkal. Édesanyám rengeteg szomszédgyereknek tanított angolt az iskolában, emiatt sokan közülük szívesen jöttek át hozzánk – nem utolsósorban azért is, mert a nagyanyám zsidó ínyencségekkel és süteményekkel kényeztette el őket.

Az iskoláim elvégzése után zenész és fényképész lettem, mindkettő nagyon érdekes hivatás. A munkámban nagyon sok örömet találtam. Mégis, a nyolcvanas évek végétől valahogy újra és újra feltettem magamnak a kérdést: Mi az értelme az életemnek? Noha szerető feleségem, aranyos gyermekeim, jó barátaim és munkám volt, mégis belül elégedetlen voltam. A nagy üresség egyre növekedett bennem. Különböző filozófiai témájú könyvekben kerestem választ. De ezek mégsem vittek előrébb.

 

Valami biztosat kerestem

Aztán foglalkoztam távol-keleti vallásokkal. Ezek azonban csak belső ellenállást váltottak ki bennem. Valami biztosat kerestem, amit nem találtam sehol. Ez nyugtalanná tett, és a szorongás csak növekedett bennem. Egy nap találkoztam idős szomszédunkkal. Megkérdeztem, hová utazik olyan gyakran. „Az imaházba” – válaszolta. Nem tudtam, miről van szó, így érdeklődni kezdtem. Elmesélte, hogy az imaházban a Bibliát olvassák és imádkoznak. Ez számomra egészen új volt. Később egy ízben említettem neki, hogy zsidó vagyok. Mire azt mondta: „Ó, te zsidó vagy. Én a te könyvedet olvasom, és a te Istenedben hiszek.” Tudni akartam, melyik az én könyvem. „A Biblia” – hangzott a felelet. Aztán hozott nekem egy Újszövetséget. Elolvastam, de nem értettem, hogy milyen utalások vannak az Ószövetségre. Így kértem egy teljes Bibliát. Ezt vettem a kezembe, és kezdtem el olvasni. Noha még nem ismertem a Bibliát, éreztem mélyen a szívemben, hogy ez az, amit eddig kerestem. Utána már nem tudtam betelni ezzel a könyvvel. A Bibliából megtudtam, hogy a népem Isten kiválasztott népe azért, hogy a többi nemzet között Isten örömhírét hirdesse az embereknek. Megismertem a népem történetét, és olvastam, hogy vétkezett Isten ellen. Láttam, hogy a zsidó nép már régóta várta a Messiását. Valamikor olvastam a prófétáknál, hogy Isten a népemmel örök szövetséget fog kötni (Jer. 32, 40). Ez azt jelenti, hogy az Ábrahámmal vagy Mózessel kötött szövetség nem örök érvényű?

A választ az új szövetségben találtam meg. Ott az állt, hogy Isten a Fiát küldte a földre azért, hogy az új szövetséget megalapítsa. Aki Benne hisz, az új szövetség részese lesz, és örök élete van. Mit kell tennem tehát? Felismertem, hogy mit jelent zsidónak lenni. Nem csupán egy néphez való tartozás, hanem isteni elhívás is. Felismertem, hogy bűnös voltam, és hogy Jesua, a Messiás meghalt értem és feltámadt. Imádkoztam ezért a bűneim bocsánatáért. Jesua egy új, teljes életet ajándékozott nekem, új szívet adott, belső békességet és valódi örömöt.

Egész életemen keresztül dadogtam. Éreztem, hogy új ember vagyok. Néhány nap múlva egyszer csak észrevettem, hogy már nem dadogok. Akkoriban még nem tudtam, hogy Isten meg tud gyógyítani minket. Ezt anélkül tette meg, hogy kértem volna. Bemerítkeztem, és egy évvel később a feleségem, Tamara is hitre jutott a Messiásban.

Világos volt számomra, hogy Isten arra hívott el, hogy zsidó embereknek továbbadjam az evangéliumot. Ezt 1991-ben meg is kezdtem Ukrajnában, a városomban. 1993-ban Németországba települtünk, és 1995 óta az amzi munkatársaként hirdetem népemnek Isten Igéjét Németországban. A fügefa virágzik! 1998 júliusában a 80 éves édesanyám és hét nap múlva a zsidó nagynéném is megtalálta az utat a Messiáshoz. A Messiásba vetett hitemmel megmaradtam zsidónak. Az Úr ünnepeit tartom meg és a zsidó szokás szerint ünneplem a szombatot.  Az ünnepekben az ember felismeri Jesuát. Tudom, hogy  a népemnek meg fog nyílni a szeme valamikor, és ezáltal az elutasított Messiást felismeri.

Ma Hannoverben élek evangélistaként. Itt vezetem a vénekkel együtt a Sófár Chesed Jesua messiási gyülekezetet. Ez a név kimondja azt, amiben hiszünk: Isten kegyelmének hívása Jesuában. Örülünk a vének (presbiterek) közti egységnek, mert egy messiási zsidó, egy német és egy orosz-német alkot egységet a presbitériumban.

{…}

 

Jesu vagy Jesua?

A németországi tevékenységem mellett minden évben legalább egy evangélizációs utat vállalok, ahol mindig különböző kapcsolatok is létrejönnek…

Egyszer az utcán szolgálva a Jews for Jesus (Zsidók Jézusért) tagjaival beszéltem egy ortodox zsidóval. Az egyikkel beszélgetve tudatosult bennem, milyen fontos a zsidó háttér ismerete amiatt, hogy az ember tudjon beszélni zsidó vallásúaknak Jesuáról. Ez a férfi azt mondta nekem: „Te jól ismered a Tanachot (Ószövetséget)  és a zsidóságot. Érdekes dolog veled beszélgetni. Azt hittem, hogy a messiási zsidók nincsenek tisztában a zsidósággal”. Azon a véleményen volt, hogy Jézus nem lehet a Messiás. Az ortodoxok gyakran nevezik Jézust ’Jesu’-nak. Ez gúnynév, és annyit jelent: „A név, amely töröltessék ki.” A vita folyamán aztán így szólt: „Jesua a zsidók számra jobb megjelölés Jézust illetően”. Ilyen találkozások után imádkozom azért, hogy a Jézusban lévő emberek valóban a zsidó Messiást ismerjék fel.

 

Moszkvai kerülőút

Néha egy különleges élményre van szükség ahhoz, hogy az emberek felfigyeljenek Jézusra. Mint annál az embernél, aki egy nap a hannoveri gyülekezetünkbe jött. Egy hónappal korábban Moszkvában volt. Ott az utcán váratlanul megszólította egy asszony: „Ön zsidó?” „Igen, miért?” – válaszolta. „Hallott már valaha a Jews for Jesus (Zsidók Jézusért) szervezetről?” – kérdezte, és meghívta egy sabbati istentiszteletre. Amikor újra Hannoverben volt, így szólt hozzám: „Nem értem. Ezer meg ezer ember járt arra. Miért pont engem szólított meg?” Istennek szüksége van az egész világon szolgálókra ahhoz, hogy a zsidó embereknek megmutassa, hogy szereti őket…

{…}

 

 

Interjú Misa Brakerrel

 

Mi a gyülekezetetek célja?

Kettős célkitűzést látok a munkánkban. Egyrészt Jesua, a zsidó Messiás örömhírét szeretnénk elvinni a zsidó emberek közé. Másrészt szeretnénk jó példát adni arra, hogy messiási zsidók és német keresztények együtt élhetnek. Hisz Pál erre gondolt, amikor az Efezusi levélben írta, hogy a „kerítés”, ami a zsidó és nem zsidó embereket elválasztotta, Jesua által lerontatott. Az együttműködés a zsidó és német testvérek között az egyháztörténelemben sokáig nem volt lehetséges, sőt az újkori német történelem eseményei miatt szinte teljesen lehetetlenné vált. Most még ha csak „kicsiben” is, de a FeG (Freien evangelischen Gemeinde – Szabad Evangélikus Gyülekezetek) Hannoverrel, akikkel együtt használjuk a gyülekezeti termet, ez valósul meg. Ezzel az együttműködés  „szemléletes példáját” adjuk.

 

Ez tényleg nagyszerűen hangzik, de a gyakorlatban biztosan nehézségeket is hordoz magában. Hisz a zsidóknak és a német keresztényeknek megvan a maguk története és hagyományaik, úgyszólván a saját identitásuk. Meg lehet valósítani ezt a szoros együtt munkálkodást anélkül, hogy a kettő közül valamelyik az identitását valamennyire fel ne adná?

Rendben… Mi soha nem fogunk egy gyülekezetté válni. Talán egy kép segít abban, hogy jobban érthető legyen: mindkét gyülekezet a saját buszával van úton – de egy közös úton, és egy közös célért. A buszok úgy közlekednek, ahogy az utasok megszokták. Ugyanis ez a tradíció. A másik buszon más tradíció él. Néha előfordul az is, hogy az egyik buszról a másikra kell átszállni. Azonban mi mindketten megmaradunk úgymond „a buszunk saját identitásában”. Krisztusban egyek vagyunk, ám ezzel a különbözőségeink nem szűnnek meg. Egyáltalán nincs szükség arra, hogy megszűnjenek.

 

Az ember ezt már önmagában véve abból is észreveszi, hogy ti messiási zsidó gyülekezetként péntek este tartjátok a szombati istentiszteleteteket, míg a FeG vasárnap reggel tartja. Nektek megvan a saját kultúrátok (zene, nyelv, magatartásformák), és a FeG-nek is. Ti a zsidó tradíció szerint ünnepeltek, és a FeG a keresztény hagyományhoz igazodik. Mégis – a te képeddel szólva: miért kell mindkét busznak ugyanazon a pihenőhelyeken megállni, hogy az utasok kiszállhassanak és közösségük lehessen egymással?  

Mert tanulhatunk egymástól. Egy nem zsidó keresztény számára a messiási zsidókkal való találkozással újra feljöhetnek a gyökerek. Megtanulhatják a Bibliát zsidó szemmel olvasni. Mert a zsidó kontextus ismerete nélkül Jézus küldetése nem érthető meg teljesen. Bizonyára azáltal is tanulhatunk egymástól, amit a különböző mentalitásunk és kultúránk képvisel. Mi, zsidók megtanulhatjuk a németektől a „rend szeretetét”, a rendszerezettséget és a célszerűséget.

 

Mit szeretnél látni a messiási zsidók és a keresztények együttműködésének területén?

Azt kívánom elsőként, hogy egy új szeretet s egy új érdeklődés jöjjön létre Isten népe iránt, amely az Izraelért mondott imádságokban is kifejeződik. Mivel az Izraelért érzett igazi szeretet mindig megnyilvánul  abban is, hogy imádkoznak azért, hogy Izrael bűnbánatra jusson, és Jesuát mint Messiását felismerje. Így éljen, és legyen érvényes az, hogy a zsidókat is hívják a Jesuához való megtérésre. Másodszor azt kívánom, hogy a messiási zsidók és a keresztények közti találkozók éledjenek újjá és öltsenek valamilyen formát. Talán ezen a ponton mindannyian megkérdezhetjük: hol tudunk személy szerint közeledni a másik felé? És harmadszor azt szeretném, hogy mi, messiási zsidók több német dalt énekeljünk. Már a sabbat megünneplésekor is ezekkel kezdünk, és talán ti is megtanultok a német istentiszteleteken több messiási zsidó éneket.   

 

 

Fenti tanúbizonyság és interjú a ’Den jüdischen Messias erlebt’ c. könyvben olvasható.

/Den jüdischen Messias erlebt – Aktuelle Lebensberichte von Juden und Arabern, Hanspeter Obrist (Hrsg.), amzi, Brunnen Verlag Basel 99-108 o./