A szív

(2. rész)

 

Isten arra indított, hogy beszéljek még egy alkalommal a szívről. Azt a szívet, amit egy sima pumpának gondolkodunk, Isten tulajdonképpen olyannak teremtette, hogy önállóan élni, önállóan dönteni tudjon. Mi pedig mindig az agyat emeljük ki, ami a tudáshoz köt minket. Pedig azt kellene megértenünk, hogy a tudás alá van rendelve a szívnek. Azt hiszi az ember, hogy az agy diktál, az agy határozza meg tetteinket és kiderül, hogy nem ő „a főnök”, hanem a szív.

Az Úrnak már a kezdet kezdetén megvoltak az elvárásai népével szemben. Isten olyan sugallatokat adott népének, hogy felismerték, hogy a szívük nemcsak egy pumpa, hanem nagyon fontos szerepet tölt be annak véghezvitelében, amit Isten kér tőlük.

Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! (5Mózes 6,5).

Nem pusztán az van megírva, hogy az egész életeddel, hanem az Írás azokat a dolgokat sorolja fel, ami kell az élethez. „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből…” Elsőként nem a lelket hozza fel, nem az észt, az értelmet, hanem a szívet. Ennek van üzenete számunkra. Nem tudom, hányszor olvastam már el ezt, nem számoltam, de sosem tűnt fel, mennyire fontos Istennek a szívünk. A szívünk szeresse Őt.

A szív nagyon fontos része az életünknek. Ha odaadjuk a szívünket és teljes lelkünket és teljes erőnket, akkor olyan életet kapunk vissza, ami áldott, tiszta, ami arra serkenti a gondolkodásunkat is, hogy Istent Neki tetszően szolgáljuk, és az Ő szeretetéből sokkal többet kapunk vissza, mint amennyit adtunk. Az emberek között is csak a kölcsönös szeretet tud megmaradni hosszútávon, de az emberi és az isteni szeretet között óriási a különbség.

Most pedig, Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féld, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (5Mózes 10,12).

Ha egy kicsit közelebb vagyunk az Úrhoz, minden könnyebb. Áldást, örömet találunk, nincs köztünk és az Úr között semmiféle tisztátalan dolog. Nincs, ami fékezzen, nincs, ami visszatartson. Mint bemerítéskor, amikor az ember mintha szárnyakat kapott volna. Akkor tudunk megmaradni ebben az állapotban, ha a szívünkkel szeretjük Őt és a lelkünkkel.

Mert Ő szeretett minket. Ha valaki tisztában van a szív jelentőségével, az az Alkotó. Így lehet megérteni, hogy miért haragszik az engedetlenség miatt, mivel tisztában van a következményeivel.

Itt Ádám és Éva jutott eszembe. Egy csodálatos, minden szempontból tökéletes helyen éltek. Semmi gondjuk, bajuk nem volt — semmi az égadta világon. Egyetlenegy göröngy volt a sima úton: az engedetlenség. Gondoljuk végig, hogy az engedetlenség hova vezetett az emberiség számára. Az engedetlenség a szívben vesz lakást, ott ver gyökeret.

Miből gondoljuk azt, testvérek, ha engedetlenek vagyunk Istennel szemben, akkor nem lesznek következményei a cselekedeteinknek, gondolatainknak, érzéseinknek, beszédeinknek. A romlott és engedetlen szív mindenre képes. Egyre jobban megromlik, és végül annyira elvadul, hogy nincs előtte akadály, eltűnik minden gátlás. Se törvény, se érzések, semmi. Egy megvadult szív hány ember életét teszi tönkre gondolatban, beszédben, cselekedetben csak azért, hogy meg akarja mutatni az igazságát. Vagy csak a hiúságát legyezgeti, mert látja, hogy félnek tőle és uralkodni tud.

Vegyünk alapul egy barátságot vagy egy kapcsolatot. Mennyire tönkre tudjuk tenni a másikat. Mert nem vagyunk őszinték, mert hazudunk, mert nem tiszta a szívünk. Ennek következményei vannak, amiket – csak úgy – nem fúj el a szél. Bizony, elég nagy árat kell fizetni ezért.

Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22,37-39).

Annyiszor hallom azt, testvérek, tanításokba beleszőve, hogy „Jézus újat hozott, fölszabadított minket, Jézusnál nincs lehetetlen, mindent szabad, elég, ha bocsánatot kérsz és megbántad szívből. Mert Ő semmi régit nem hoz, mindig újat hoz.” De itt Jézus az előbb felolvasott igéket megismételve azt mondja, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Figyeljétek meg itt is a felsorolást: a szív, a lélek, az elme. Tehát nem egyszerűen ésszel kigondolom és végbe viszem. Nekem nagyon sokat mondott, amikor a Cselekedetek könyvében Pált ledobta magáról a ló. Ő is kigondolta, mit kell tenni és elindult Damaszkuszba. Aztán egyszer csak a földön találja magát és Jézus megszólítja. „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”, ez volt Pál kérdése. Még fájdalmában is ezt mondta. Ez a szív kérdése, az összetört, megrendült szívé, ami azt hitte, jó úton van, de hirtelen minden megfordult körülötte és benne.

A 39-es vers hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Hogyan tudom szeretni a felebarátomat? Mit szeretek rajta? Dús a haja, szép kék szeme van, az efféle tulajdonságaiért szeretem. A másikat meg nem tudom szeretni, mert kicsit púpos, kicsit kancsal és sánta. Ezzel el tudok feledkezni arról, hogy őt is Isten teremtette. Miért púpos, miért kancsal és miért sánta? Talán az ősei után kéne nézni…  olyan dolgok is megtörténhettek, amiről ő maga nem tehet.

Hányszor mondjuk, hogy ha valaki elüt egy autó: jaj, szegénykém, hát milyen Isten az, aki ezt hagyta? Honnan tudhatjuk, hogy ennek a gyökere honnan ered?

Ötvenszer elmondtam valakinek az evangéliumot, látja, hogy nálunk milyen csodálatos áldás van, oda se figyel vagy nem érti. De miért nem érti? Azt írja pedig az Írás a Héberekhez (Zsidókhoz) írt levélben, hogy Isten Igéje élő és ható. Mi történhetett előtte, hogy megsüketült, megfélemledett a szíve.

Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket (Máté 6,14-15).

Minden olyan, ami nem Istentől jövő érzelem, gondolat, és nem is az, amit Isten a szívünkbe akar plántálni, visszafog. Ezek olyanokkal válhatnak, mintegy betonfal. Az egyik ilyen a meg nem bocsátás, amely elsötétíti a szívet. Nem tudunk felszabadulni. Mesélhetünk mindenkinek, hogy nem érdekel bennünket, túl vagyunk rajta. Amíg meg nem bocsátok neki, az mindig ott van. Pedig ha tudom szeretni az Istent tiszta szívemből, akkor tudom szeretni az Ő alkotását, a felebarátomat is és meg tudok neki bocsátani, hogy felszabaduljon a szívem a szeretetre. Ne legyen kettősség a szívben, mert ezzel megszomorítjuk a Szent Szellemet. A Bíróra kell bízni mindent. Emberi, ha azt mondom: majd odamegyek hozzá és elmagyarázom neki. Ez emberi okoskodás. Rájöttem arra, hogy ha próbálom az Úr szívével látni a dolgokat, akkor segítek másokon, vagy ha mást nem is tudok, imádkozom értük. Csak úgy tudom szeretni Istent és a testvéremet és embertársamat, ha tiszta a szívem minden gonosz, konok és elvetemült érzéstől.

És senki ne gondoljon az ő szívében gonoszt az ő felebarátja ellen; s a hamis esküvést se szeressétek, mert ezek azok, amiket én mind gyűlölök, így szól az Úr (Zak 8,17).

Ezt gyűlöli az Úr, elvégre az ember az Ő saját teremtménye. Akkor tudom szeretni Istent és betölteni az elhívásom, ha nem ilyen vagyok. Ha erre képtelen vagyok, nincs bennem az Úr Szelleme.

Szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. A Szellemet ne oltsátok ki (1Tessz 5,17-19).

Azt írja itt az Isten Igéje, hogy ne szomorítsátok meg a Szent Szellemet. Ez azért érdekes, mert az ember gyakran mondja, hogy jó vagyok, olvasom a Bibliát, imádkozom reggel, este, jót teszek mindenkivel, ahogy illik. Ezzel magamnak hazudok a legnagyobbat és Istennek is. Mert az engedelmes hitéletem mellett is meg tudom szomorítani az engedetlenségemmel, a konokságommal, a rosszindulattal, a rosszmájúsággal, a gonosz vágyakkal és olyanokkal, amelyekről tudom, hogy nem Istentől van, de ettől függetlenül táplálom magamban. Ezek miatt elhagyhat minket a Szent Szellem. Nem tudom, voltatok-e már így? Amikor az ember elhagyja Istent, akkor valahogy nem tud imádkozni, akkor nem tud odafigyelni, Istennel összekapcsolódni.

Azt írja itt az Ige: szüntelenül imádkozzatok. Ezt nem úgy kell érteni, hogy reggeltől estig be nem áll a szánk. Mindig van miért imádkozni, testvérek. A szomszédért, a férjedért, a gyerekért, a tanárokért, orvosokért, az ápolókért, a munkahelyemért, a főnökeimért, az ország vezetőiért, mindig van ok az imádkozásra. Lehet imádkozni a megerősödésedért, a hited növekedéséért, a Szent Szellem általi világosságodért, az engedelmességért, hogy töltsön fel szeretettel az Isten, hogy a nap az Iránta való tisztelettel, szeretettel és engedelmességgel kezdődjön. „Mindenért hálát adjatok, mert az Isten akarata a Jézus Krisztusban.”

Vajon hogyan tudok hálát adni, ha egy tojás hatvan forintba kerül? Úgy, hogy azt mondom: ez legyen a legnagyobb károm. Ez legyen a legnagyobb problémám. Hálát kell adni azért, mert nem történt rosszabb. És hálát kell adnom már azért, hogy ezt ki fogja pótolni Isten. A Szellemet meg ne oltsátok! Ezt csak az engedetlenséggel tudom kiváltani. Ha elhagy a Szellem, hiába olvasom hússzor ugyanazt az Igét, annyi sem jön le belőle, mint öt évvel ezelőtt.

A szívtől függ minden az életemben. Ezt véssük be az elménkbe, a lelkünkbe.

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.

Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és hogy ő bennünk marad, azt a Szellemtől tudjuk meg, akit nekünk adott (1Ján 3,18-24).

A szívünk intelligenciájáról: a Biblia az ókori tudományok és a szentimentális irodalom a szívhez társította a bölcsességet, az értelmet és az érzelmeket is. A modern kutatás során a tudósok felfedezték, hogy szívünk jóval több, mint egy izompumpa. Negyvenezer neuron működik benne, saját intelligenciával rendelkezik.

A csodálatos teremtő Isten ilyen gyönyörűt alkotott, és ezzel segített minket, hogy meg tudjunk maradni útján a szívünkre hallgatva. Adja Isten, hogy a szívünk is Őt tükrözze.