A szív

A szív

 

   Az elmúlt néhány napban nagyon fontos dolgokra mutatott rá az Úr. Mi olyan természetesnek vesszük a testünket, az egészségünket. Természetesnek vesszük, hogy van, csak akkor reagálunk, ha megsérül. Arról szeretnék beszélni nektek, ami a legfontosabb a testünkben: a szívünk.

   Először felolvasom azt, amit egy tudós írt, azután felolvasom, amit Isten írt az Igében. Azt mi is tudjuk, hogy mennyire fontos a szív, de eszünkbe sem jut, hogy a szív külön életet is tud élni – nélkülünk.  Mi viszont nem tudunk nélküle élni. Lehet, hogy a szívnek „külön tudata” van és ez talán nagyon furcsán hangzik. Mégis tudjuk, hogy onnan indul ki minden élet.

A szív nem egyszerű szerv, képes a testünk nélkül működni, és erre tudományos bizonyítékok vannak.  A testből kioperált szívet odatették például egy pumpa alá és az ott dobogott, nem kellett hozzá az emberi test.

   Barry Malone, a Szív és elmélet írója szerint az emberi szív saját intelligenciával rendelkezik, és erre több bizonyítékot is felsorol.

   Dr. Patterson, az oxfordi egyetem professzora – akinek munkája kiterjed az agyra és a szívre – kutatásai azt mutatják, hogy az agy nem kizárólagos forrása az érzelemnek, hanem a szív és az agy együtt hozzák létre az érzelmeket.

   A szívünknek óriási szerepe van – elsősorban Isten munkájában.  Az sem véletlen, hogy szívátültetésen átesett emberek olyan szokásokat vesznek fel, amelyek a szívdonorra voltak jellemzőek. Gondolkodtam azon, hogy ha az a szív, amit valaki megkap, meg tudja változtatni a gondolkodásmódját, át tudja formálni az életmódját, akkor mit jelent az új szív a mi életünkben.  Ez pedig semmilyen tudományos elmélettel nem magyarázható meg. Emlékszem, volt egy eset, amikor egy nő kapott egy férfiszívet, és a szívet adó férfi szeretett motorozni. Ez a nő is elkezdett motorozni (a férfi egyébként motorbalesetben halt meg), elkezdett dohányozni és sorra olyan szokásokat vett fel, amelyeket korábban sosem csinált. Aztán kiderült, hogy ezek a balesetben meghalt férfi szokásai voltak.

   Kiderítették, hogy a szívben lévő neuronok ugyanolyan döntéseket hoznak, mint az agyban található idegsejtek. Ez is nagyon meglepett, mert a szív dobog, dobog, de hogy a szívben lévő neuronok tudnak döntéseket hozni, erre nem is gondoltam volna soha. Patterson kísérlete során elektromos impulzusok által demonstrálta, hogy azonnal lassítja az összehúzódásokat egy döntés a neuronok részéről a szövetekben, válaszul a stimulációra. Létezik a tudat a szívben, vitatható, hogy ez a tudat milyen, de kétség nélkül van.

   Pap Lajos szívspecialista professzor elmondta, miként helyezte vissza a testből kivett szívet, miután már mindent a helyére tett, és a mai napig nem tudja megmagyarázni, hogy hogyan lehetséges az, hogy ilyenkor egy ujjal el tudja indítani.

   Az sem véletlen, hogy a szív egészségét befolyásolják az érzelmek és a lelki hatások. Egy gyász elviselése során 21-szeresére nő a szívinfarktus kockázata. Szeretteink elvesztése ennyire megnöveli a szívroham veszélyét.

   A tudósok nagy áttörést várnak a szív vizsgálatával kapcsolatban, ami még várat magára, de ami előre tudja lendíteni a világot. Talán a tudat és az emberi lélek is ott lakozik a szívben.

   Miért is hoztam ezt elő? A Biblia tele van szívvel kapcsolatos dolgokkal. Ha a szív intelligens és Isten ezt így teremtette, akkor egyetlen egy dologgal tudom nagyon elsötétíteni a saját érzelmi világomban: a bűnnel. Tehát, ha tele van a szívem olyan dolgokkal és olyan kívánságokkal, ami erkölcstelen, ami Istennek nem tetsző, és a tudatommal tisztában vagyok azzal, hogy ez nem jó, elsőként a szív keményedik meg és nem tud Istenre figyelni. Mindenre figyel, a világ folyására, az anyagi létre, a mozgásokra, mindenre, ami eltereli Istenről a figyelmet. Mivel megromlott a szív Ádám és Éva óta, most kezdem el igazán megérteni, mit jelent az, hogy új szívet kaptunk.

   Istennek nagyon fontos szívünk állapota, és Jézus az új szívért is meghalt. Ez itt a lényeg, hogy új szívet kapjunk, új látást, az új szív által új gondolkodásmódot. Ha ez nincs meg, akkor nem vagyunk teljesen Jézusé. Mondhatjuk, hogy szeretlek Jézus, követlek Jézus, segíts Jézus, de ha nem azzal az új szívvel gondolkodunk, amit Istentől kaptunk, fél lábbal a világban, fél lábbal Istennel vagyunk.

   A bibliaolvasó emberek ismerik a következő Igéket, de ezek ismeretében talán másként olvassák ezentúl.

   A Példabeszédek 23,26 ezt mondja: „Adjad, fiam a te szívedet nékem, és a te szemeid az utaimat megőrizzék.” Miért is fontos akkor a szív? Mondhatta volna: add nekem az életedet, a cselekedetedet, a gondolataidat – de itt a szívről van szó.

   Az 51. zsoltár 12. versében ezt mondja Dávid: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem.” Mindannyian jól ismerjük ezt a bűnbánati zsoltárt. Számomra ez nagyon sokat mond és remélem, hogy nektek is. Nem azt kérte, hogy javíts a körülményeimen vagy, hogy legyek okosabb, körültekintőbb, hanem tiszta szívet kért. Tiszta szívet. És azt, hogy újítsa meg benne a szellemet. Tehát, amire a mai tudósok kezdenek rájönni, már réges-régen le lett írva. Az, hogy a szellem és a szív szinte eggyé forr.

   A  Jeremiás 32,39 azt mondja: „És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak őutánuk.” Hát miért kell szívet adni a zsidóknak, amikor van nekik? Azért, mert az a szív, amit Isten ad, tiszta, bűntelen, annak nincsenek hátsó gondolatai, az nem szégyeníti meg az Urat, sem magát az embert. Az biztos, hogy amit Ő ad, az tökéletes.

   „És adok nékik egy szívet, és új szellemet adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet” (Ezékiel 11,19). Mitől válik kővé az ember szíve? Engedetlen és tele van gonoszsággal. Amikor kezd elsötétedni a szívünk, mindig kis dolgokkal kezdődik, nem nagyokkal. Ilyen a szemek kívánsága: amit látok, azt megkívánom. Nem kérdezem meg az Urat, hogy ez javamra válik-e vagy esetleg káromra. Nem. Az nekem kell. Legyen szó érzelmekről, indulatokról, az nekem kell. De miért is kell? Hiszen azt írja Isten, hogy mindenben gondoskodik rólunk. Miért kell nekünk valami plusz, hiszen Ő látja, mire van szükségünk. Miért akarunk mindig öt lépéssel előrébb járni, mint Ő? Mert lehet, hogy meg fogjuk kapni fél év múlva, de azt áldással kapjuk. És nem fertőzzük meg a gondolatainkkal a szívet.

   „Vessétek le magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új szellemet. Miért halnátok meg, oh Izrael háza!?” (Ezékiel 18,31). Ez nem csak Izrael házának, nekünk is szól. Erkölcstelen gondolatok, vágyak, tisztátalan dolgok, amelyekről tudom, hogy nem jók, el tudnak hatalmasodni rajtam, mert engedem, hogy a gonosz irányítson, hogy a gonosz foglalja el a szívemet.  Ez a több, még több, még több, és végül tökéletesen kiformálja az óembert. A szív és a szellem romlottságát.

   „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj” (Máté 12,34). Tehát én hiába mondom, hogy jó ember vagyok, az egyiket megsajnáltam, de a másikba úgy belerúgok kettőt, hogy ott hal meg. A szám a szívemnek a szószólója. Ha nem rendelkezem igazán új szívvel, óhatatlanul előjönnek az óember csúnya beszédei. „A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.”  (Mt 12,35-36)

   „A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.” (Lukács 6,45-49).

   A szív teljességéből szól a száj. Emellett nem lehet csak úgy elmenni, nem lehet azt mondani, hogy ez nem igaz, hiszen meg van írva.

   „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Máté 7,21-23). Ez is nagyon megszívlelendő, de mi hajlamosak vagyunk túllépni a kemény tanításokon, de kénytelenek vagyunk elfogadni, mert ez is az Írás.

   „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor 5,17) Ebben csúcsosodik ki a mai gondolatsor.  El kellene gondolkodnunk egy kicsit, mik azok a dolgok, amiket el kell hagynunk az óemberből. Azt szokták mondani erre a testvérek, hogy ehhez idő kell. Érdekes, hogy amikor nagy bajban vagyunk, rögtön tudjuk, hova kell futni. Akkor nem várakozunk és gondolunk arra, hogy Istennek idő kell a beavatkozásra.  

   „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik; sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok” (Ef 5,1-8). Amíg meg nem tértünk, akármilyen jó embernek néztünk is ki, Isten előtt gonoszok voltunk. Lejött az Egyszülött Fiú, hogy megváltsa a szívünket és ezáltal az életünket is. Tartozunk Neki azzal, hogy átformálódunk az Ő képmására.

   „Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te szíved, örvendez a szívem nékem is” (Péld 23,26). Nekem is örül a szívem. Ha tényleg Istennek tetsző módon élünk és cselekszünk, ha a szívet valóban úgy vesszük, hogy egy Istennek engedelmeskedő külön rész bennünk, és ezt a tanítást be tudjuk építeni az életünkbe, akkor hiszem és tudom, hogy Isten hozzásegít egy igaz, Neki tetsző élethez. Ámen.

This entry was posted in Messiási tanítások. Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*