Ruben Berger: Isten Szava Jézus és Isten Szava erő

Isten Szava Jézus és Isten Szava erő

– részlet Benjamin és Ruben Berger: Az út cmű könyvéből –

 

Isten Igéje kinyilatkoztatás volt Jézusról, sőt még annál is több, jelen volt általa. Ha olvastam az Igét, Őt tapasztaltam meg. Egy konkrét példa: Tizenhárom éves koromban a bár micvám alkalmával négy héten keresztül énekeltem a zsinagógában József történetének egy részét, amire egész évben készültem. Következő évben a történet egy másik részét adtam elő. Míg begyakoroltam, számtalanszor elénekeltem és elolvastam József történetét. Aztán amikor a bibliaolvasás során újra találkoztam vele, Jesua olyan mélyen megnyilatkozott benne, hogy olvasás közben állandóan tele volt a szemem könnyel. Először értettem meg a történetet nemcsak abban az értelemben, hogy ez Jézusban teljesedett be, nemcsak Izrael és a nemzetek közti kapcsolat vonatkozásában, hanem mélyen át is éltem a szívemben, és felismertem: nem csupán nekem szól, hanem prófécia népem, Izrael számára is. Hatalmas dolog volt ilyen módon megtapasztalni Jézust.

   Végül tudatosult bennem az is, hogy Isten szenvedett a népemtől. Nemcsak azt éltem át, hogy mi milyen sokat szenvedtünk az évszázadok alatt, hanem azt is, hogy Ő mennyit szenvedett, mert mi olyan önfejűek, hitetlenek és hűtlenek voltunk. Számomra ez nagyon mély megtapasztalás volt. Ezáltal nyílott meg előttem az is, hogy Isten vőlegényként szereti Izraelt.

   Azután kezdődött meg a bűnbánat ideje. Már nem olyan volt, mint korábban, a zsidóságban. Isten nemcsak a bűneimet mutatta meg, és nem csupán azt mondta: ezzel és ezzel kell felhagynod az életedben, szexuális dolgokkal, rossz gondolatokkal és más bűnökkel, hanem megkaptam Isten kegyelmét is. Ez nagy különbség volt. Ortodox zsidóként többé-kevésbé tudtam, mi nem helyes és mi nem szent, de nem tudtam megváltoztatni magam. Most azonban kegyelem és öröm áradt el bennem.

   Akárcsak Benjamin, én is éveken keresztül éltem a halál árnyékában. Már gyerekként gyakran bújtam éjszaka anyámhoz az ágyába, mert annyira féltem a haláltól. Halottakról álmodtam, és nagyon rettegtem – nem a saját halálomtól, hanem a haláltól. A halál szelleme volt az, ami a szüleink révén utolért bennünket, és ránk telepedett. Azt gondolom, hogy ez a holokauszttal volt kapcsolatban. A Jézussal való találkozás által minden mássá lett. Engem elsősorban nem a feltámadása szabadított fel, mint Benjamint, nekem a menny valósága volt felszabadító. Átéltem azt, hogy a menny most bennem van. Tudtam, hogy a menny valóság, és nem a halál a vég. Teljesen megszabadultam a halálnak e szellemétől. Mekkora felszabadulás volt olyan sok évi rabság után!

   Ahogy a fivérem, én is szinte a bibliaolvasás elejétől kezdve átéltem, hogy nem csak rólam vagy rólunk, kettőnkről van szó. Világos volt számomra: amit most átélünk, az a népünkkel is meg fog történni. Sokkal többről van szó, mint két testvérről, akik eljutottak Jézushoz.

   Benjamin elutazása után néhány nappal – átmenetileg újra a szüleimnél laktam, mert a Fidzsi szigetekre akartam menni – azt mondta anyám: „Ma éjszaka volt egy álmom.” Ezt nem úgy mondta, mint oly gyakran, manipulatív módon. Világosan és nyíltan szólt hozzám. Azt mondta, az édesanyja, aki a holokauszt idején halt meg, álmában szólt hozzá: „Minden rendbe fog jönni, de Rubennek nem kellene a Fidzsi szigetekre utaznia.” Majd elment apámhoz az üzletbe, én pedig egyedül maradtam otthon. Úgy éreztem, Isten akar beszélni velem, és felismertem, hogy most, hogy hiszek Jézusban, Fidzsi valóban nem az a hely, ahová mennem kellene. Hirtelen Isten hangját hallottam a szívemben. Így szólt hozzám: „Menj Izraelbe!” Olyan volt, mint amikor Isten elhívta Ábrámot, amikor azt mondta neki, hogy mindent hagyjon el azért, hogy Őt kövesse az Ígéret Földjére.

   Addig még sohasem akartam kivándorolni Izraelbe. Tizennyolc évesen már voltam ott egyszer az unokanővéremmel, és bár mindig szerettem Izraelt, tudtam, hogy nagyon nehéz lenne ott élni. Mégis a hívás, amit akkor hallottam, világos és félreérthetetlen volt, úgy jött, mint valami rejtélyes üzenet, amelyhez mély öröm társult. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy Isten hozzám szólt: „Menj Izraelbe!” Tudtam, hogy ez kapcsolatban van népemmel és Vele, Izrael Istenével.

   Még ugyanazon a napon elmentem a városba, megrendeltem a repülőjegyemet, felhívtam a szüleim, és megmondtam nekik: „Hallottam Isten hangját, Izraelbe megyek.” Talán két héttel később repültem el. Így ért véget az amerikai életem…

 

Benjamin és Ruben Berger: Az út, 2013, echad Verlag, 28-31 o.

© Benjamin és Ruben Berger, Christoph Meister

Benjamin Berger tanításai a honlapon is olvashatók, elérhetők, és füzet formában megrendelhetők (Benjamin Berger: Pap és Király). 

A Segítség az Élethez Alapítvány honlapján elérhetők hanganyagai.

This entry was posted in Messiási tanítások. Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*