Joseph Rabinowitz élete

Az alábbi rövid írást a híres magyar származású zsidókeresztény, Arnold Frank tollából származik, 1920-ban jelent meg Csia Lajos fordításában.

 

Rabinovitz József

 

Joseph-RabinowitzRabinovitz József 1837-ben a besszarábiai Resinában született. Kisenevben nyerte neveltetését és kiképeztetését. Itt működött először tanítóként, aztán ügyvédként. Mivel nemcsak derék ügyvéd volt, hanem kegyes zsidó, és népe jótevője is, mert iskolákat és más intézeteket alapított, népének becsülését és bizalmát megnyerte.

Az 1882.-i oroszországi zsidóüldözés alatt tekintetét Palesztina felé fordította s azt gondolta, hogy a népnek ismét atyái hazáját kellene fölkeresnie. Hogy az ígéret földjének viszonyaival megösmerkedjék, elhatározta, hogy odautazik. Több könyvet vitt magával, köztük egy újtestamentumot is, melyet úgy ajánlottak neki, mint az ország történeti helyeinek megbízható leírását,

Palesztinában elővette az újtestamentumot és olvasott belőle. Egy napon megmászta az Olajfák hegyét. Leült és a lábánál elterülő Jeruzsálemet nézte. Azt kérdezte magában: „Miért puszta a Dávid városa annyi évszázad óta, miért van népem annyi idő óta szétszórva, miért ismétlődnek oly gyakran az üldözések?” Mialatt e kérdésekkel foglalkozott, a Golgota felé tekintett, afelé a hely felé, hol Jézus megfeszíttetett. Mialatt a helyet szemlélte, Ézsaiás prófétának az 53. fejezetben foglalt szavaira gondolt, Jézus szenvedéseire, melyeket az újtestamentum leír s abban a pillanatban világossá lett előtte, hogy Jézus a megígért Messiás, ki népéért szenvedett és meghalt. Aztán így szólott: „Most már látom a feleletet kérdéseimre. Elvetettük a Messiást, azért szórattunk széjjel, azért üldöztetünk és vagyunk békételenek.” Felismerte, hogy Jézus Krisztus megváltója és királya. Aztán kinyitotta az újtestamentumot, amely igazi vezetője lett és János evangéliuma 15. fejezetéből elolvasta Jézus szavait: „Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők … nélkülem semmit sem cselekedhettek.”

E fejezet olvasásakor Rabinovitz így szólt: „Most már világosan látom, hogy zsidó milliomosaink nem tudtak segíteni rajtunk, hogy tudósaink és politikusaink bölcsességükkel mit sem tehettek értünk; hogy palesztinai gyarmataink mit sem használhattak: egyedüli reménységünk testvérünk, Jézus, kit megfeszítettünk, kit azonban Isten föltámasztott és jobbjára ültetett”.

Rabinovitz ezzel a jelszóval tért,vissza Jeruzsálemből: „A szentföld kulcsa testvérünknek, Jézusnak, kezében van. Szavai kell, hogy szívünkben meggyökerezzenek és az igazságosság s üdvösség gyümölcsét teremjék.”

Bár korábbi barátai részéről, különösen megkeresztelkedése után, gyalázások érték, örömmel s erővel hirdette a megfeszített és feltámadott Jézust. Lassankint azonban elcsendesült az ellenségeskedés és nemcsak barátai, hanem más zsidók is figyelni kezdtek szavaira, kutatni az újtestamentumban s felismerték, hogy Jézus a megígért Messiás.

Izrael népének barátai, különösen Skóciában, érdeklődni kezdettek Rabinovitz és munkája iránt és nagy termet építettek számára.  Itt prédikált aztán nagyszámú gyülekezetnek héberül.

Rabinovitz komoly, tehetséges szónok volt, ki hallgatóit elmés hasonlatokkal tudta lekötni s őket az igazságról meggyőzni. Ilyenek voltak például:

„Néhány esztelen ember egy négykerekű kocsiban utazott s elvesztettek egy kereket. Mikor észrevették, hogy a kocsi nehézkesen mozog, körülnéztek és észrevették, hogy egy kerék hiányzik. Az egyik esztelen ember leugrott és előre futott, hogy a hiányzó kereket keresse. Mindenkit megkérdezett, akivel találkozott: „Elvesztettünk egy kereket. Nem találtál egy kereket?” Végre egy bölcs ember így szólt: „Hamis irányban keresed. Nem a kocsi előtt, hanem a kocsi mögött kellene utána nézned.” A zsidók évszázadok óta ezt a hibát követték el. Elfelejtették, hogy ahhoz, hogy előre tudjanak nézni, hátra kell pillantani tudniok előbb. Azt mondhatjuk, hogy a héber történet négy kereke:

Ábrahám, Mózes, Dávid és Jézus. Mivel a zsidók ahelyett, hogy hátranéztek volna, előre pillantottak, nem sikerült a negyedik kereket megtalálniuk. De hála legyen Istennek, hogy az újszövetség fiai (Jer. 31,31; Zsid. 8,8) megtalálták a legfőbb kereket, Jézust. Ábrahám, Mózes és Dávid csak szép árnyképek és jelképek Jézusról. Hála legyen Istennek, hogy megtaláltuk testvérünket, Jézust, mindenünket, akit Isten bölcsességünkké, igazságosságunkká, szentségünkké és váltságunkká tett (I. Kor. 1,30); akinél egyedül lelünk isteni világosságot, életet, szabadságot és szeretetet a nagy idelentre és a még nagyobb túlvilágra. Most ragyogó szemmel, ujjongó szívvel várjuk fénylő megjelenését.” Bár Rabinovitz szava s élete Kisenevben sok izraelitát vezetett Jézushoz, hatása s befolyása nemcsak e városra terjedt ki. Nyomtatott prédikációi s más iratai, melyeket Oroszországban széltében, hosszában terjesztettek, sokakat vezettek az újtestamentumhoz és Jézushoz. így állt elő az oroszországi zsidó-keresztyén mozgalom. Fáradhatatlan buzgalma testi erejét kimerítette. 1899. májusában rövid betegség után elszenderült.

 

Frank A.

 

/Dr. Frank Arnold: Izrael bizonyságtevői, Budapest, Kiadja: a „MAGVETŐ” könyvüzem, 1920

<http://www.istenkereso.hu/index.php?m=irasok&aloldal=D&id=20100907044158808293>/

 

This entry was posted in Messiási tanítások. Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*