Az örök végzés

A Róma 11-ről

Amiről szeretnék beszélni, az az örök végzés. Elgondolkodtam, hogy mennyire nem ismerjük Isten akaratát, végzéseit. Mennyire nem akarjuk megismerni, mennyire nem akarjuk közel engedni magunkhoz, mennyire úgy érezzük, hogy másodrangúak vagyunk.

Én zsidóként ismertem meg a Messiást. Úgy gondolom, hogy ugyanazt kapom én is zsidóként Tőle, mert beléptem a messiási örökségbe. Bölcsességet, világosságot, új látást adjon az Úr ezekben az Igékben.

Isten örök végzése: „Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való. Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? Amint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván: Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.” (Róm 11,1-5)

Tudjuk mélyebben megismerni Isten akaratát. Olyanná tudjunk válni, amilyenné Isten szeretne tenni. Az értelmünk olyan szintre emelkedjen, hogy Igéjében ne a hibát, és hiányosságokat keressük, hanem azt akarjuk megérteni, amit Isten számunkra kinyitott.

Izrael kiválasztása megmásíthatatlan. Az, hogy zsidóként vagy más nemzete tagjaként meg tudtunk térni, Isten kegyelméből van. Ezt nem felejthetjük el. Ha többnek tartom magam, mint a másik, annak hátterében sokszor a világias gondolkodás és természet áll. Amikor kezdünk erősödni hitben, mikor kezdünk ismeretekben is bővölködni, akkor „ez a lovat tesz alánk, amin elvágtatunk”. De nem biztos, hogy „ez a vágtatás” az Úr útja. Kellene számunkra annyi alázat, szerénység, Istentől kapott engedelmesség és figyelem, hogy fel tudjuk mérni azt, hogy a legfőbb hatalom maga az Úr. Ha nekem adott kijelentést, világosságot, e kijelentés ajándékával másokat is megtudok mérni Isten kegyelméből. Minél nagyobb lehetőséget kaptunk Isten megismerésére, annál nagyobb alázattal kellene lennünk felé. Mert Isten nem változtatja meg dolgait, és ha Ő egyszer azt mondta, hogy a zsidókat be fogja vinni az országába, akkor ne akarjunk okoskodni. Nekik is megadta Isten a kegyelmet, meg fogjátok látni milyen csodálatos módon. Isten hű az elhívásához, Ő nem játszik ezzel. Amit elhatározott, abból nem hátrál ki.

„Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az üdvösség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek. Ha pedig az ő esetük világnak gazdagsága, és az ő veszteségük pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességük?

Mert néktek mondom a pogányoknak, amennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülük némelyeket. Mert ha az ő elvettetésük a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételük hanemha élet a halálból? Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának.”  (Róm 11,11-17)

Népem, a zsidóság makacs volt, letért az útról, de amikor nagy csapások érték, akkor tudták, hogy merre kell visszatérni. És sokáig vissza is mentek Istenhez. Végül félre lett tolatva Izrael, mert engedetlen volt. Amikor mi engedetlenek vagyunk Istennel szemben, nekünk is megjárnak a csapások. Különböző támadások, fájdalmak, becsapások. Isten nagyon jól el tudja engedni a kezünket ahhoz, hogy bizonyos dolgokat megtapasztaljunk, és visszamenjünk hozzá. Mert csak Nála van az igazság és sehol másutt.

A behelyettesítő teológia miatt az egyház levágta magát a zsidó gyökereiről. A zsidókkal közösséget sem vállaltak, mert azt mondták, hogy segítették az Úr Jézust megölni. A vezetők féltették a zsidó nép jövőjét. Elárultatták Jézust és a szanhedrin elítélte. Féltek, hogy egy ember helyett a rómaiak tökéletesen kiirtják Izraelt. Gyávaság is volt, megalkuvás is. De egyúttal Jézus Krisztus áldozata benne volt Isten tervében. Így vállalta fel Jézus a világ megváltását. A halála és feltámadása által hozta el az új embert. A zsidó nép maradéka mégis át tudta adni az Ő Tanahkját (Ószövetségét), próféciáit, kijelentéseit a pogány népnek, hogy népek ebből megtudjanak térni. Pál, a pogányok apostola volt. Nagyon sokan megtértek a pogányok közül. Jézus feltámadása után pünkösdkor/sávuotkor leszállt a Szent Szellem a 120 tanítványra. Hirdették, hogy Jézus megváltott a bűnöktől, és mindenkinek kirendelt egy utat. Mindenkinek, nemcsak a zsidóknak – ez akkor elég forradalmi volt.

A megtérés ajándéka után már nem érdemes hátra fordulni, mert az rosszabb, mintha nem is ismerted volna meg Istent. Elindulsz „ezen a felfelé vezető lépcsőn” és egyre nagyobb világosságot kapsz. Ez olyan, mint egy mag a szívben, amit te öntözöl az Igével. Növekszik benned, nagyobb lesz. Nem a világgal foglalkozol, hanem Isten jelenléte teljesedik ki benned. Szívvel, szeretettel és örömmel tudod beteljesíteni Isten akaratát.

A zsidók megkeményítették magukat a tanítóik miatt, nem nagyon akartak megtérni. Isten kegyelme az, ha egy zsidót magához vonz. Azonban mégis igaz: Ha a gyökér szent, ha a választott nép szent, akkor a belőlük kinőtt Messiást elfogadó nemzetek is szentté válnak. Nem csak a gyökér lesz szent, hanem maguk az ágak, levelek is szentté válnak a gyökér miatt. Tudni kell, hogy amikor beolttattunk ebbe a gyökérből táplálkozó fába, akkor szentté válunk. „Szentté akarok válni, szentté szeretnék lenni: ehhez adjál, Istenem, segítséget, mutasd az utat, adj, világosságot, adj engedelmes szívet, formálj engem olyanná, amilyenek a teremtés előtt elképzeltél engem, megterveztél”. Ha a szentségre vágysz, akkor hamarabb bekövetkezik, mint ahogy gondolná az ember. Ha Istennek tetsző a kérésünk, meg is cselekszi, hogy Őt dicsőíthessük, a környezetünk is tudja dicsőíteni. Egy szelíd, alázatos, tiszteletteljes ember nagyon meg tud változtatni minket, mert Isten szent jelenlétét tükrözi ki.

„Azzal ingereltek ők, ami nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, ami nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket” (5Móz 32,21). A zsidó nép engedetlensége miatt olyan nemzetek felé fordult Isten, amelyek bolondságokat csináltak, bálványokat imádtak, rettenetes szokásaik voltak. Azt mondja az Ige, hogy Isten megteszi ezt, mert Izrael felingerelte. „Én meg őket fogom ingerelni” és a nemzetek felé fogok fordulni, hogy végül Izrael megcsinálja, amit Isten akar (vö. Róm 10,19). Mert nem akartak szót fogadni, engedelmeskedni.

A nemzetekhez pedig így szól az Úr Pálon keresztül: „Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd neked sem kedvez” (Róm 11,18-21). Az ember felfuvalkodik, nagyképű lesz, és azt hiszi miatta írták le a Bibliát.

Hitetlenség miatt törettek ki az ágak, ezt el tudjuk felejteni. A hívő embernek van tudása, sikerélményei, áldások az életében, de elfelejtheti azt, mi az alázat, és hogy kinek köszönhet mindent. Nagyképű lesz; olyanná lesz, akinél megvan a kegyesség látszata. De Pál erről azt írja Timóteusnak: „Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld” (2Tim 3,5). Mert az ilyen emberek kegyességben vannak, teszik is a dolgukat, de olyan stílusban, magabiztosságban, amit nem Isten táplál. Nézzétek meg sokszor a papokat, lelkészeket, ha „nem esel hasra előttük”, akkor úgy érzik te egyenrangú vagy, pedig hát ő Isten embere…

Mert Isten nem személyválogató, ha valamit kapunk Istentől, az Isten ajándéka, annak Őt kell dicsőítenie, nem minket, és csak akkor tudunk hálásak lenni ezekért az ajándékokért, ha tisztában vagyunk azzal, kik vagyunk, és honnan jöttünk.

A hitetlenség miatt töretett ki a zsidó nép. A keménység a zsidó népre is és a keresztyén testvéreimre is értendő, akik nem hajlandók, úgy szolgálni Istent, hogy az Istennek tetsző legyen és Őt dicsőítse.

Felmerül sokszor az a kérdés, hogy elveszthetjük-e az üdvösségünket? Igen, el! El tudjuk veszíteni az üdvösségünket, viselkedésünkkel, egy olyan életmóddal, amit szemben áll Isten akaratával. El tudjuk veszíteni a hitetlenségünkkel, az állandó kételyeinkkel. Nemcsak itt áll az, hogy „kivágattatol”, és elhagy Isten. Istenfélelemmel kell megdolgozni az örök életért. Ez nem játék.

„Tekintsd meg azért az Isten kegyességét és keménységét: azok iránt, akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegy. És így az egész Izráel megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákobtól a gonoszságokat.” (Róm 11,22-26)

Nem is tudjuk felmérni, hogy a bűnbocsánat mekkora kegyelem. Eltávozunk az Úrtól, csinálunk egy vargabetűt és Isten megint magához vonz egy betegséggel, vagy bármivel. Majd bevalljuk a bűneinket és Isten megkegyelmez. Ez tényleg a kegyelem kegyelme. Kevés hívőnek sikerül megmaradni az Úr útján.

Ismeritek a nemesítést? A vad almafából hogyan lehet rendes almát csinálni?  Beoltjuk.  A vadba oltjuk be a nemest. Itt pedig fordítva van. Vadból oltatnak be a nemes fába. Isten egy hatalmas csodát csinált, a természet rendjét is felborítva. Ezek az emberek, akik addig bálványokat imádtak, messze voltak Istentől. Isten ezeket a tökéletesen sötétségben élő embereket beoltotta a megtérés után a nemes olajfába. Az olajfa bizonyos értelemben „a mindenséget” ábrázolja. Ezt a fát olyannak látom, hogy beárnyékolja az egész földet és az univerzum felé is kitárja magát, mert nem tudhatjuk, hogy mi van ott, de Isten az egész világmindenséget megváltotta Jézus Krisztusban.

Addig marad így Izrael, amíg az elrendelt nemzetek hívőit Isten be nem oltja a fába megtérés által. De idővel meg fog térni egész Izrael és akkor Isten elfordítja Jákob utódairól a gonoszságot. „És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket” (Róm 11,27). Isten eltörli Izrael bűneit is. „Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért” (Róm 11,28). A zsidók még mindig nem nagyon tudják bevenni az evangéliumot, de amit Isten megígért az atyáknak, azt végbe is viszi. Isten nem fog megváltozni, amit Ő elrendelt, azon ott van a pecsétje és meg is tartja. „Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az Istennek ajándékai és az ő elhívása” (Róm 11,29).

Isten nem változtat.

Mi változtatunk, megyünk jobbra, balra, különböző testi kívánságainkat kielégítve. Pedig nem szereti Isten, hogy hűtlenkedünk. Ki szereti, hogyha hűtlenkednek hozzá? Isten sem szereti, nagyon nem szereti. Ha valaki elhagyja, nem ugrik a nyakába. Csak akkor fogadja vissza, ha bűnbánattal visszatér hozzá. Nagyon fáj Istennek, ha megcsaljuk őt vagy különböző dolgokkal helyettesítjük. Amikor nem Isten van az első helyen, azt Ő hűtlenségnek tekinti. Ő féltőn szerető Isten. „Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő” (2Móz 34,14). Nem véletlenül találta ki a parancsolatokat Isten, hanem azért, hogy az embert megvédje különböző csapásoktól, kétségbeesésektől, rossz utaktól. Azt szeretné, hogy ezek a parancsolatok megvédelmezzék, mint egy burok.

„És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságukból, szól az Úr” (Ézs 59,20). Szilárdabban állnak majd azon a sziklán, mint a nemzetek. „Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt: Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek” (Róm 11,30-31).

Ha tudatlanul is, de a nemzetek be tudtak menni az Úr Jézus Megváltó kegyelme által a zsidók örökségébe. „Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön” (Róm 11,32). Ez az Ige mindenkire szól. Istennél nincs protekció, egyáltalán nincs. Mindenkinek adott lehetőséget, hogy megtérjen.

„Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek ő benne az örök életre” (1Tim 1,15-16). A példamutató élet jó tükör a környezetünknek, amit érdemes követni, mert Isten ezt tudja megjutalmazni. Áldjon meg az Úr benneteket: szeretettel, szelídséggel, türelemmel, hittel, engedelmességgel. Ámen