Itt az idő

Imádság

Uram életet adtál a teremtéskor valamennyi élőlénynek és az embernek, hogy Neked adjunk hálát, hogy Veled lehessünk együtt, megtiszteljünk, és hogy az Te Igéd világossága maradjon bennünk, hogy áldottá tudjon tenni minket, hogy áldássá tudjunk lenni mások számára. Azért hívott el minket a Mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy hírnökei lehessünk, hogy az evangéliumot hirdessük, az életünk példázza, hogy az Urat követjük. Add Urunk, hogy ez látható legyen; add, hogy elválasztó fal legyen a sötétség és a világosság között. Add, Uram, hogy különbek legyünk, mint a világiak, mert nem arra rendeltél minket, hogy keveredjünk velük. Add Urunk, hogy őszinte szívvel tudjunk követni és bocsásd meg drága Urunk, amit ellened vétünk a lustasággal, a saját magunk tervének véghezvitelével, azzal a rengeteg idővel, amit elpocsékolunk, ami porrá hullik az életünkben, mert nincs rajta a Te áldásod. Áldd meg Uram, testvéreimet,  egyenként és együtt is. Hálás vagyok, hogy együtt lehetünk, hiszen ez a Te ajándékod, ez a Te szándékod számunkra. Megköszönöm Atyám, hogy nincs akadály nálad. Ha valaki akarja hallani az Igédet és Veled foglalkozni, annak nincs akadály, nincs olyan kőfal, amit át ne tudna áttörni, hogy Veled lehessen. Arra kérlek Atyám, hogy több ember lelkében mozdítsd meg Szellemedet, és hozd Magad elé, hisz most jön majd az az idő, amikor nagy szükség van arra, hogy Veled lehessünk és hogy Te pedig bennünk lehess, hogy vezéreljél, világosságot adj a következő lépéseknél, mert homály és sötétség fogja elborítani a földet  és tíz körömmel fognak megtagadni Téged. Kérlek, Atyám, hogy segíts, hogy akiket elhívtál a világ letétele előtt azok lámpások legyenek ebben a homályban és adj nekik bátorságot, Uram, a szívükben, lelkükben, értelmükben, hogy kiálljanak Melletted hűséggel és odaszánással, ahogy Te is kiállsz mellettünk hűséggel és odaszánással, mert Te ezt a szerződést a véreddel írtad alá. Kérlek Atyám, hogy most is úgy legyen, hogy a füleket és a szíveket nyisd meg a befogadásra, hogy minden Igéd élő és ható legyen a testvéreknek. Így áldj meg most minket, Uram, hogy a Te dicsőséged és a Neved legyen felemelve Adon Jesua Messiás nevében. Ámen.

 

Hálával jövök az Úr elé ezekért a szombatokért, mert csodálatosak. Az Úr kegyelme és hétről hétre megújítja bennünk az Ő jelenlétét, és segít minket vissza az útra, ha eltántorodtunk. Elgondolkodtam, hogy milyen makacs az ember, és milyen önző. Először is azért makacs, mert a saját terveit akarja véghezvinni, és megmagyarázza magának, hogy azok jók.

A Bibliából tudjuk, hogy Isten dolgai jók, amiket Ő teremtett. A jó szándék kevés ahhoz, hogy Istennek tetsző legyen. Tőle kell elvennünk az ötleteket, az útmutatást ahhoz, hogy minden az Ő nevében történjen az életünkben. Azt is észrevettem, hogy most, a koronavírus időszakában nagyon sokan visszafordultak Istenhez istenfélelemmel, mert most csak egyedül Ő az, aki tud segítséget nyújtani. Itt megáll és tehetetlen az emberi tudomány, az ész, a nagyképűség, a felfuvalkodottság.  

Isten ad időt, hogy nézzünk körül és magunkba. Ad időt, hogy felismerjük, hogy amit Ő teremtett, az milyen hatalmas és mennyi igazság van benne. Minden az elvetett magból lett (erről szólt is egy korábbi igehirdetés) ebben a csodálatos világban. Ráadásul minden átkozott a bűnbeesés óta és mégis milyen csodálatos. Isten arra teremtette az embert, hogy gondozza a világot. Nem arra, hogy pusztítsa, hanem hogy gondozza. Szeretném, ha ezt mélységében értenénk meg. Nem arra teremtetett a világ és ami körülöttünk van, hogy pusztítsuk, hanem hogy gondozzuk szeretetben.

Ha tudjuk a körülöttünk lévő világot tisztelni, akkor mennyivel inkább Istent. Ez a vírus olyan lecke volt számunkra, ami biztos, hogy fölrázott mindenkit. Vissza kell menni a kezdetekig. Odáig, amikor az ember még tudott hálát adni Isten előtt minden ajándékért, áldásért, világosságért, szépségért.

Amit üzenetként ma elhoztam, annak azt a címet adnám, hogy: Itt az idő. Igen, itt az idő, mert ha nem vesszük ezt észre, elveszett emberek vagyunk.

„Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked veled; s frigyre léptem azt mondja az Úr Isten, és az enyém lettél. És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal. És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolccsal s befedélek selyemmel” (Ez 16,8-10).

Amikor találkoztunk Istennel, azt látta, hogy abban a korban van az ember, amikor nyitott dolgokra, és szeretne valami többet megtanulni, többet tudni, ez a szerelem kora. A szerelem kora az, amikor az ember mindenbe bele tudott szerelmesedni: a világba, a könyvekbe, a versekbe, olyan kor, amikor nagyon érzékeny mindenre és nyitott: „és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked veled; s frigyre léptem.”

Tehát amikor még tudatlanok voltunk, amikor még nem ismertük Isten jelenlétét, akkor Isten megjelent és befedezett és megígérte, hogy házasságot, szövetséget köt velünk az Úr Jézuson keresztül.  

Azt mondja az Úr és légy az enyém. Ezen el lehet gondolkodni: Mi mindig az Úréi vagyunk? Minden nap, vagy csak akkor, amikor eszünkbe jut, vagy csak akkor, amikor hiányát érezzük? Az együttlét Istennel a folyamatosságról szól, nem pedig a hangulatainkról. Olvasom a Bibliát, azt se tudom, hogy mit, de azért elolvasom, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom. Majd így folytatja: „És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.”

Tehát minden olyan dolgot, amit szánkkal kimondtunk vagy a szívünkkel gondoltunk, (és bizony vannak gyilkos gondolatok, beszédek is), elmosta az Úr  Szellemének jelenlétével. Megkent minket a Szellem olajával, hogy felismerjük  és megismerjük Őt. Azt mondja az Ige: „És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolccsal s befedélek selyemmel.” Tehát a védelem ott van. Ott van minden ahhoz, hogy Istennek tetsző ruhában legyünk itt a földön is. Az Ige megvéd a külvilágtól, kizárja a külvilágot, ha valóban Benne vagyunk.

Amikor elveszettek voltunk, (a zsidó nép és a pogány nép is), Isten kiterjesztette a kegyelmét ezeken az Igéken keresztül. Megmenekülésünk után már igaz, hogy „lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt 119,105). Megkaptuk azt, hogy merre kell menni. Azt írja, hogy az Ige lesz számunkra a fény, a szövétnek, az Ige vezérel, hogy lássuk, mit kell cselekedünk, hogy megmaradhassunk az úton, és hogy kedvesek legyünk az Ő szemei előtt.

„Aki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!” (Péld 20,7). Itt elsősorban talán a családapák érintettek, de az Ige mindenkinek szól: amikor már meg vagyunk hívva, hogy az Úr tökéletességében járjunk, igaz emberek vagyunk. Az úton maradva boldoggá, áldottá tesz minket, és fiainkat. Mert élő minta vagyok a gyerekeimnek. Ha a minta nem következetes, nem vagyok olyan állapotban, hogy ezt mindig fel tudjam mutatni, ha nem vagyok erős hitben, ha ingadozok és befolyásolhatóvá válok, akkor ez a gyerekeim, családom miatt is baj.

„…aki az Ő tökéletességében jár.” Isten tökéletességében járni annyit jelent, hogy csak Istennek fogadok szót, Isten az én világító oszlopom, és ebben boldog is vagyok, békességem van. Ezzel mutatok példát az utódaimnak is. Mindaz, amit kaptam Tőle, így át tudom adni.

„De mikor eljő amaz, az igazság Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek” (Jn 16,13).

Mindent meg lehet kapni a Szent Szellem által, testvérek. Ha a Szent Szellemet kérdezzük, ad gondolatokat, sugallatokat, hogy növekedjünk. Amikor elvesztünk a világban, Isten megkeresett. Menekültünk a megtérésben és kaptunk tanítót, a Szent Szellemet és elég időt arra, hogy megismerhessük Urunk akaratát és az időnket felelősségteljesen osszuk be. Itt azért el kell gondolkodni, hogy mi a felelősségteljes időbeosztás. Meg van írva, hogy: „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6,33). Minden megadatik, ami Istent dicsőíti, magasztalja. Ebből nekünk nagyon nagy áldásaink lesznek. Vele kezdjük a napot és vele fejezzük be. Ez azt jelenti, hogy fontos számára a reggeli áldás, hogy megáldjon minket, és az éjszaka megáldása. Most itt van az idő, hogy még jobban oda figyeljünk ezekre az egyszerű dolgokra. Eszembe jutottak a méhecskék, hogy mennyit dolgoznak tavasztól őszig, hogy méz legyen.

Nekünk is volt időnk arra, hogy gyűjtsünk, hogy összegyűjtsük azokat a kincseket, amiket Isten adott számunkra. Nekünk is volt időnk és lehetőségünk, hogy mézzé, áldássá váljunk. Kaptunk most sorozatban figyelmeztetéseket a földtől és az égtől. Nagyon megromlott a világ, mégis inkább meghajlunk a világ előtt, mint Isten előtt. A világgal való keveredés, megalkuvás, most olyan, mint a vírus. Annyi figyelmeztetést kaptunk. Tudom, hogy ez a vírus is Isten csapása. Mégis, eszembe sem jutott, hogy ez nekem is szól, mivel én keresztyén vagyok. Pedig ez kimondottan a keresztyéneknek szól.

A sófárfújások fent az égben és azok a jelek, amik az elmúlt években megjelentek: ezeket a keresztyének kapták, hogy ébredjenek, figyeljenek, újuljanak, hogy ne hagyják el az Úr útját, hogy áldottá váljanak, áldássá lehessenek. A jelek nekünk szóló üzenetek és nem a világnak.

„Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájok!” (Jer 15,19).

Itt egy óriási lehetőség a megigazulásra, megtérésre. Isten meg akarja szilárdítani bennünk a szándékot arra, hogy odaforduljunk Hozzá. Segít abban, hogy visszatérjünk az eredeti gondolatokra, Isten szentségére, világosságára, a bölcsességekkel megértett Igékre.

’Ha elválasztod a jót a hitványtól, ha különbséget tudsz tenni, akkor a választott jó épít, és emel Isten felé, olyan leszel, mint az én szám.’ Isten olyan bölcsességet, igeismeretet, tisztánlátást ad a Szent Szellem által, mintha Ő szólna általunk. Testvérek, ennél szebb, ígéretekben gazdagabb dolgokat, nem hiszem, hogy lehetne kapni az utolsó időben.

„Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájuk.” Nem nekem kell alkalmazkodni, és meghajolni egészen a földig, mert esetleg függök valakitől anyagilag, lelkileg, vagy szellemileg. Ha megtértem, és vissza tudok térni az Ő útjára, akkor, amit mondok, az olyan, mint Isten szája. Isten olyat plántál belém, ami másokba életet lehel. Nem nekem kell meghajolni, hanem nekik kell Istenhez menni, hogy életet kaphassanak.

Az ajtó előtt áll Megváltónk és ez a kis idő, ami hátra van, a gyűjtés, a töltekezés ideje. Ez a bizonytalanság megviseli az idegeket, felülírja a terveket, nem lehet tudni, hogy mi történik majd. Ezért kell gyűjteni, minél több ismeretben gazdagodni, hogy ebbe tudjunk kapaszkodni és ezeket a rettenetes időket átvészelni, amik még jönni fognak.

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mt 24,42-44).

„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mt 25,13).

Kegyelem az, hogy tényleg összeszedhetjük magunkat, és oda figyelhetünk arra, hogy ne fuvalkodjon fel a lelkünk, ne akarjon nagyobbnak látszani, mint amit Isten adott számára. Ha nincs alázat bennünk, nem értünk meg semmit, testvérek. Elolvassuk vagy esetleg bemagoljuk, de Isten igazsága ettől még szívvel, lélekkel, értelemmel nem a miénk, az biztos.

A Szent Szellemmel való naponkénti betöltekezés, az Ige magunkba szívása, a szellemi világosságba járás, ez a fontos most. Itt az idő, ébresztő valamennyiünk számára, akiket elhívott az Úr, hogy amikor váratlanul eljön értünk, a tíz szűzből az öt okos szűzhöz tartozzunk.

Itt az idő a teljes felkészülésre, hogy elnyerhessük az élet koronáját. Mondhassuk el Pállal együtt: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését” (2Tim 4,7-8).

Nekünk is ott van a lehetőségünk arra, hogy el tudjuk mondani, hogy ami rajtunk múlott, és ami lehetőségünk volt, azt mind megtettük azért, hogy amikor eljön az Úr, mondhassa, hogy jól van jó és hű szolgám. Azt írja az Ige: „Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe űljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek” (Jel 3,20-22).