Szeretjük mi az Urat? Meddig tart az Úr iránti szeretetünk?
„És én ővelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugoszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!” (Ézs 59,21)
Megváltás ígértetik, és ez mondja az Úr azoknak, akiket megváltott. A nemzetek pedig meg tudtak térni Jézushoz, és Jézuson keresztül a gyökerekhez. Amikor Jézussal foglalkozunk, akkor tulajdonképpen a zsidóságon keresztül Istennel foglalkozunk. Mert a zsidók közül támadt az üdvösség, és ez a nemzet szülte azt a Messiást, aki Isten terve szerint megváltott minket.
Nem lehet elszakadni a gyökerektől, mert aki ilyet tesz, az olyan lesz, mint egy árva gyerek a világban. Letagadva a szülőket, a nagyszülőket és mindenkit, aki van, csak él bele a világba. Azt mondja magában: az én életem fontos, az én életem folytatása fontos, és elhagyom azokat, akiktől mindenféle jó tulajdonságokat kaptam, megtagadom őket.
Elgondolkoztam azon, milyen hatalmas dolgokat kaptunk ettől a néptől, micsoda bölcsességeik vannak, amiket átadtak Jézuson keresztül nekünk. Ha meg akarjuk ismerni Jézust közelebbről, akkor meg kell ismerni ennek a népnek a szokásait, törvényeit, parancsolatait, amiket Isten adott számukra, hiszen ha ezt nem tesszük meg, nem értjük meg Jézus beszédeit sem. Ezért érzem Isten nagy kegyelmének, hogy adja az Igéket, hogy ezeket párhuzamosan hozzam az Ószövetségből [Tanachból] és az Újszövetségből. Az Örökkévaló meg akarja mutatni, hogy miből fejlődött ki Jézus bölcsessége, tudása. Mik azok az Isten által kijelentett dolgok, amik az Ószövetségben ugyanúgy élnek, mint az Újszövetségben. Nem lehet elfűrészelni ezeket, mert csak így tudjuk megérteni Isten mélységét.
Megismételném az előző Igének egy fontos félmondatát:„el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából.” Majd a Prédikátorok könyvével folytatnám: „Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt”(Préd 11,1).
Azt a kenyeret, amiből én is élek, amiből naponta kapom a megszentelődést, az erőt és egy olyan látást, amit világi emberként el se tudtam volna képzelni. Az élet kenyerét kell a vízre vetnünk, a víz az áldást is jelenti és a népeket is. Az átadott üzenet Isten áldásával életre kel. Nincs olyan Ige, ami ha elmondasz, ne hozna életet. Lehet, hogy nem annak, akinek mondod, akire számítottál, hogy megtér. Lehet, hogy akinek ő ezt továbbmondja, és ezzel bizonyságot tesz tudatlanul, az kap belőle életet. Tehát nincs feleslegesen kimondott Ige. Nincs feleslegesen elmondott evangélium.
A harmadik, amire szeretném felhívni a figyelmet, az a főpapi ima. „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te Igéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; és én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban” (Ján 17,19).
Nem tudunk Istennel járni, nem tudunk vele továbbmenni, ha nem vagyunk megszentelődve. A megszentelődésnek lépésről-lépésre meg kell valósulnia. Először az ember vágyik a megtapasztalt tisztaságra, és vonzza az Úr. De sokszor az évek alatt a megszentelődésben megrekedünk. Ha már nem vágyunk a tisztaságra, az Istennel való közösségre, az igeolvasásra, akkor elakadunk, és lassan süllyedni kezdünk. Szoktuk hallani testvérektől, hogy az Igét olvasom otthon, az internetről letöltöm, amit akarok, a facebook-on sok mindent találok, de ez nem az, amikor közösségben vagyok. A közösséget nem lehet pótolni. Lehet, hogy az otthon összeszedett tanítások többé-kevésbé szembemennek az adott közösség tanításaival, és nem azt fogják adni, amit az élő Ige. A közösségben az Isten előtti állás élő, eleven. Jézus is tizenkettőt vitt magával, állandóan velük volt, közösséget alkotott velük. Megelevenítette a tizenkettőt élő beszédével. Egyedül is mehetett volna mindenfelé. Rá kell ébredni a közösség szellemi erejére, ott tud munkálkodni Isten.
„Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra” (Ján 17,18). Ez nem azt jelenti, hogy tudok egy Igét, és azzal otthon ülhetek. Elküldött, hogy életet vigyünk, és hogy ezt az életet megosszuk másokkal. Feltétlenül szükséges, hogy úgy tudjunk bizonyságot tenni mások számára, hogy az eleven, élő és hiteles legyen. Ehhez példaértékű élet kell, tényleg hasonlítani kell Jézushoz. Mert annyira szeretem Jézust, hogy engedelmeskedem neki.
„És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban”(Ján 17,19). Az Ige szentel meg, ez tesz megszenteltté. A napi védelmünk megszerzéséhez és az Úrral való szoros együtt járásunkhoz szükséges, hogy megtartassunk. Amikor ez igeolvasás elmarad a napi rohanásban, akkor Jézus szavai ellen megyünk: „keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát, és minden megadatik nektek”. Ezzel minden a miénk lenne, ha tartanánk magunkat hozzá. Jézusnak minden felett van hatalma, ha nem foglalkozom Vele, akkor mit várok Tőle?
„Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által” (Róm 10,17). A hit hallásból van, nem abból, hogy otthon elbeszélgetek az Úrral. A hallásból kapott Ige elevenít meg, ébreszt hitet bennem. A Szent Szellem által élővé tett Ige, amit csak a közösségben lehet megtalálni. A közösség szellemi ereje adja meg az Ige „sóját”, hogy érthető legyen. A hallásból van az egyéni formálódás, engedelmesség, növekedés is, de minél többet vagyunk az Úr előtt, annál jobban összekovácsolódik a szellemi egység, ami a megpróbáltatásokat ki tudja állni. Ha egy közösség egységes, akkor meg lehet érezni a másik problémáját és lehet könyörögni érte. Ha nincs szellemi egység, akkor elmegyünk egymás mellett, és csak utólag tudom meg valakiről, milyen bajokkal küzdött hosszú időn keresztül.
„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”(Mát 18,20). Ha Isten különálló hívőket akart volna nevelni, akkor ezt nem íratja le. Nagyon vigyáznunk kell a távolmaradásokkal. Kitől maradunk távol? A közösségtől vagy az Úrtól, aki a közösségben nagyobb erővel megjelenik? A kifogásaink sokkal kevésbé állnak meg Isten előtt, mint gondolnánk.
“És hozzájuk menvén Jézus, szóla nekik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát 28,18-20)
Mit kell tennünk azért, Akinél minden hatalom van? A népeket tanítványokká kell tenni, bemeríteni, a parancsolatok megtartására megtanítani, és akkor ebben a szolgálatban velünk lesz Jesua a világ végezetéig.
