Az idő élet

Imádság

az időKöszönjük az értünk hozott áldozatod, hisz a teremtés semmi sem volt a megváltáshoz képest, mert a teremtéskor csak szóltál, és meglett. Az emberiség megmentéséhez viszont mindent odaadtál. Tégy méltóvá minket erre, akik elfogadtunk Téged. Az első szerelem tüzében mindent odaadtunk Neked. Hálát adok, hogy azóta annyiszor meg tudtál bocsátani, hogy csak szégyenkezve állhatunk Előtted. Mintha a világ agyon akarná taposni, amit bennünk felépítettél. Egyre több akadályt állít, hogy ne lehessünk Veled. Segíts legyőzni ezeket, mert mi tényleg olyanok vagyunk, mint a gyermekek, nem tudunk szót fogadni, csak érzelmileg kötődünk Hozzád. Nem tudjuk igazán odaszánni magunkat, mert mindenféle megragad minket. Ne engedd, hogy ez így legyen. Kaphassuk vissza azt a hitet, amit az első pillanatban adtál. Add meg az erőt a világi vágyak megtagadására, a te igaz követésedre, hogy méltók lehessünk Nevedre. Ámen

 

Az időről szeretnék beszélni nektek. Két napja azt kaptam az Úrtól, hogy az idő egyenlő az élettel. Először nem tudtam vele mit kezdeni, de aztán Isten előhozott Igéket, és kibontotta az üzenetét. Ezt szeretném elmondani nektek.

   A végtelenséget nem lehet emberi értelemmel felfogni a bűnbeesés óta. Azóta rekesztette idő alá az embert az Úr. Ádám és Éva eleinte még nem számoltak az idővel. Hiába volt reggel, és hiába volt este, nekik ez nem számított. Aztán egyre mélyebbre süllyedt az emberiség, és az élet ideje egyre jobban rövidült.

   „És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő“ (1Móz 6,3). Még az özönvíz előtti időkben történt, meg az, hogy Isten komolyan korlátozta az emberi élet hosszát. Mennyi minden bűnt, sötét dolgot takarhatott ez.

   A következő korlátozást Mózes zsoltárában találjuk: „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, amely gyorsan  tovatünik, mintha repülnénk“ (Zsolt 90,10). Itt már csak hetven-nyolcvan évről van szó. Nem okozhatott ez túlságosan nagy örömöt Istennek, mert nem azért teremtette az embert, hogy idő alá rekessze. Gondolkoztam azon, hogy az idő miért egyenlő az élettel? Azért, mert az az idő, amit én osztok be, formálja az életem gazdaságát az Úrban. Ha reggeltől-estig dolgozom, és nincs időm Istenre, akkor az élet esszenciáját zárom el magamtól. Az életem ideje az én Istennek adott időmtől függ. Azt az időt sajnálom, amit elszúrok. Amikor olyan dolgokba merülök el, olyan emberek társaságát választom, akiknek nincs köze Istenhez, akkor az csak elszívja az életerőt. Ezeket az időket nem tudom visszahozni, korrigálni, kijavítani, mert ezek elmúltak. Ami nem Istennel kapcsolatos, az mind felesleges, elfolyt idő az életünkben.

   „Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk“ (Zsolt 90,11-12). Az ember Istenhez fordul tanításért, hogy bölcs szívhez jutassa. A bölcs szív ismeri Isten félelmét, tud rendelkezni életének idejével. A bölcs szív meggondoltan cselekszik. A Példabeszédek könyve mondja: „A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit“ (Péld 9,11). Az idő életet jelent. Mennyire fontos az, hogy mit kezdek az idővel, ami birtokomba van! Mire használom, mit csinálok, mit cselekszem! Mi az, ami motivál? Az önzésem, a felfuvalkodottságom, a világhoz való viszonyom, a környezethez alkalmazkodásom? Ezek elpazarolt idők, és elfecsérelt élet lesz belőlük.

   „Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják boldogok!“ (Péld 3,16-18). Életnek fája! Elrontottuk az Éden kertben, az örök életet elveszettük, és bűn sokaságával, már az élet ideje is lerövidült. A bűnökkel az időnk rövidült le. Figyeljétek meg, ha bűnbe esünk, akkor szeretnénk kikeveredni belőle, de ezzel napok, éjszakák elmehetnek, amíg gyötrődünk, tusakodunk. Ez is elfecsérelt idő, a bűn kamatja.

   Lehet terveket szőni, kérni, hogy ’Uram ezt szeretném, azt szeretném, Te segíts ehhez, hiszen az Te bölcsességed a legnagyobb. Távol legyen tőlem, ami nem tetszik Neked, de azért ezt és ezt csináljuk meg.’ Ki lehet erőszakolni Istentől dolgokat, csak azon nincs igazi áldás. De ha az egész napomat Isten elé teszem, akkor úgy osztja be, hogy nekünk, és a környezetünknek áldássá legyen. Sokkal hosszabbnak fogod érezni a napodat, mert olyan tartalmassá teszi vezetése által. Velem már előfordult, hogy nem tudtam betelni a nappal, mert kevés volt, hisz együtt lehettem Istennel. Vagy emlékezzetek csak az igazi átadott imákra. Idő nélküliek, letérdelünk, és felkelve látjuk, hogy már két órája imádkozunk. De volt, amikor öt percet imádkoztál, és sokkal hosszabbnak tűnt.

   „Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek“ (Péld 10,27). Nézzetek bele az újságok halálozási rovatába: sokszor 55 évesek, 60 évesek az igazán idősek mellett. Mindennel foglalkoztak, csak az idő Urával nem.

   A Jób könyvéből hallgassatok meg még néhány verset. „Ne higyjen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma“ (Jób 15,31). Ha a világnak akarunk tetszeni, a közvetlen környezetünknek, a nagypapának, nagymamának, a munkahelynek, és mindenkinek…  akkor ennek lesz ára, „jutalma“. „Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik. Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat“ (Jób 15,32-34). Minden semmivé lesz. Hozzátenném még ehhez a következő részt: „Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él. Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot! Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot? Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná: Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba. Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!” (Jób 34,9-16). Minden, ami nem Istentől van, porrá válik, elveszik.

   Azért, hogy lássuk, milyen hatalmas dolgot cselekedett Isten, hogy nekünk bövölködő életünk legyen, és ne haszontalan, és porba hulló, a Jn 8,51-et szeretném felolvasni: „Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.” Mindenkinek a beszédét meg tudjuk hallgatni, tudunk irányt váltani, pedig ezek nem tesznek halhatatlanná, nem visznek az örök életre. Egyedül Isten beszéde ígér időtlenséget, azt az időtlenséget, amit nem tudunk befogadni emberi ésszel. „Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; és aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” (Jn 11,25-26). Isten visszaállítja Jézuson keresztül az időtlenséget bennünk. Ugyanazt az időtlenséget, amit az Édenben elszúrtunk. Ehhez kellett a megváltás, de kellünk mi is. Nekünk számot kell majd adni, hogy mit cselekedtünk itt. Mi motivált minket? Mit tettünk, és milyen szívvel? Isten számon kéri az itteni létünk minden egyes megmozdulását. Jézus ezért is meghalt, hogy visszahelyezzen az édeni állapotba, az időtlenségbe. Jézus átvitt minket a sötétségből a világosság országába. Ott nincs éjszaka, sötétség, csak világossá az időtlenségben.

   „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17,3). A földi embernek, akit megérintett Jézus, nincs más feladata, mint ezen gondolkodni, és ezt cselekedni. Idő adatott számára, hogy megismerje az Atyát, és egyszülött Fiát. Ne csak tudjon róla, ne csak törekedjen a megismerésére, hanem benne éljen. Vele keljen, vele feküdjön, tartalmassá tegye az időt, hogy az én életének tartalma legyen. Ámen

 

Imádság

Köszönöm, hogy ennyire féltő, szerető, gondoskodó Isten vagy. Fellebbented azokat a fátylakat, amik eddig homályossá tették Igédet. Arra kérlek Uram, hogy az időmet úgy tudjam beosztani, hogy az Téged dicsőítsen, magasztaljon minden téren. Ámen

This entry was posted in Messiási tanítások. Bookmark the permalink.

One Response to Az idő élet

  1. Margaret says:

    Köszönöm ezt a tanulságos tanítást!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*