Ruben Berger

Isten munkái a Gyülekezetben napjainkban

 

A zsidók és a nemzetek egysége az egy új emberben

A Biblia tanítása szerint Izraelnek volt, van és lesz szent maradéka kezdettől egészen a végidőkig. Ők a történelem folytonosságában Isten népe. Természetesen az egyház is Isten népe, mint új ember és új teremtés. Ahol már nincs pogány, nincs zsidó, nincs férfi és nő. De hogy kell ezt helyesen érteni? Emlékezzetek arra, hogy Pálnak speciális utasításai vannak a nők számára a gyülekezetben. Miért ad ilyeneket, ha nincs különbség férfi és nő között? Ugyanez a helyzet az egyházzal is. Ha egyenlőség is van, elhívás szerint Isten tesz különbséget, hisz más utasításokat, rendeléseket ad az egyházon belül egyes hívőknek.

Van egy folytonosság Isten tervében. Ez azért van, hogy egy az Isten és Istennek egy terve van. Isten azt akarja, hogy a zsidók és a pogányok ugyanarról az egy Istenről tegyenek tanúbizonyságot. Ez a gondolat nagyon mélyen benne rejlett Isten szívében. Emlékezzünk arra, hogy az első zsidó hívők nem is tudtak arról, hogy ki kell jelenteniük Istent a nemzsidók számára is. Viszont mára teljesen átalakult az egyház. Ma, amikor Jézusban hívő zsidókról beszélünk, sok keresztény nem érti, hogyan lehetséges ez? Hogyan hihet egy zsidó Jézusban? Az első században pedig éppen az volt a kérdés, hogy mi a teendő a pogány származású hívőkkel. Mert Jézus követői hirdették az evangéliumot, és hamar túljutottak Izrael határain. Ezért kellett Istennek kijelentést adnia Péternek, mielőtt Kornéliusz házához ment volna arról (Csel 10), hogy a nemzetek kiválasztása Isten szuverén cselekedete. Ahogy Péter hirdette az evangéliumot Kornéliusz házában, hirtelen a nemzetekből származók betöltekeztek Szent Szellemmel. Akkor értette meg Péter azt a látást, amit Jaffában kapott. Miszerint az Úr befogadta a pogányokat, úgy, ahogy befogadta a zsidókat. Ebből a kettőből kovácsol egy népet. Ezt nagyon határozottan szeretném hangsúlyozni. Mert a Sátán nagyon keményen támadja ezt az egyetlen, egyszerű igazságot. Sajnos a keresztény egyház jó része sem érti még ezt az egyszerű igazságot.

Tudjuk, hogy Jézus sírt Jeruzsálem fölött (Lk 19,41-44). De mi késztette igazán sírásra? Az, hogy a zsidók keresztre feszítették Jézust, még nem a végső bűn volt. Hiszen ezt követően Isten elküldte az apostolokat Izrael népéhez, hogy forduljanak a Messiáshoz. Jézus kereszthalála után Jeruzsálem elpusztításáig (Kr.u. 70) negyven évet adott Isten a bűnbánatra. Nagyon fontos megértenünk, hogy Isten meghatározott időszakokat ad a bűnbánatra. Ha nem válaszolunk a kegyelem órájában, akkor eljutunk az ítélet órájába.

 

A szakadás

Emlékezzetek arra, amit Pál mondott a római hívőknek: ’ne dicsekedjetek a természetes olajágak ellen! Ne büszkélkedjetek! Mert ha Isten nem kedvezett a saját népének, akkor mi lesz veletek’ (vö. Róm 11,18-21). A történelemből tudjuk azt is, hogy az első századokban az egyház nem értette meg Pál szívének e kiáltását. Az Újszövetség két megállapítással fejeződik be. Az egyik Isten szomorúsága, hogy Izrael népe visszautasította a Messiását, és a másik az öröm, hogy a nemzetek befogadták ezt a kegyelmet. De emlékezzünk arra, mit mondott Pál: ’bár inkább én lennék átok alatt, Krisztustól elszakítva, ha ezzel megmenthetném a népem’ (Róm 9,3). Felfigyeltetek már arra, mikor teszi Pál ezt az kijelentést? Közvetlenül az után, hogy azt mondja: ’sem magasság, sem mélyesség sem, sem semmiféle teremtmény nem tudnak elválasztani miket Jézus szeretetétől’ (Róm 8,39). Közvetlenül ezután mondja a következő versekben, hogy ’bár én lennék átok alatt…’

Pál azt mondja, hogy a Szent Szellem bizonysága volt az a szívében (Róm 9,1), hogy átok alatt lenne Izraelért. Ezt azt jelenti, hogy Jézus szívét fejezte ki. Jesua szívében továbbra is ott élt Izrael megmentésének a vágya. Ezért mondja Pál a római gyülekezetnek, hogy próbáljátok féltékenységre ingerelni Izrael népét, hogy a Gyülekezet szeretetén keresztül ismerje meg Izrael a Megváltóját.

Kr.u. 135-ben lerombolták Jeruzsálemet. A zsidók ki voltak tiltva Jeruzsálemből. Első alkalommal pogány püspököt neveztek ki Jeruzsálemben az ottani gyülekezet élére. Addig minden egyes püspök zsidó volt. Hadriánusz császár gyűlölete Jeruzsálem nevét is megváltoztatta Aelia Capitolinára. Izrael földje is ekkor kapta a Palesztina nevet, mert a császár Izrael emlékét is el akarta törölni a földről. Ez a fordulópontot jelentő év megváltoztatta az egyháztörténelem mentét is. Ettől fogva látjuk, hogy változás van az egyházatyák írásaiban. Az egyházatyák elkezdtek mindent elszellemiesíteni. Mert a zsidó nép a megtestesülés tanúbizonysága. Ők Isten népe testben, akik egy valódi országot kaptak. Miután ez a bizonyságtétel félre lett tolva, a nemzetek, amelyek hit által jöttek, mindent szellemi módon kezdtek látni, és Izrael Istenének egy rendkívül fontos igazságát nem tudták felismerni. Ez nagyon gyorsan történt, és ennek eredményeképpen a pogányok egyszerűen már nem értettek bizonyos dolgokat. Úgy kezdték magukat látni, hogy ők Isten új népe. Istent úgy látták, mintha két Isten lenne: az Ószövetség Istene, és Újszövetség Istene, aki a pogányok Istene. Az Ószövetség Istene a Sínai hegy Istene, aki nagyon szigorú, félelmetes Isten. Szigorúan büntet, és Izrael népét átok alá helyezte. Az Újszövetség Istene, a pogányok Istene, a kegyelem Istene. De az „egységet” Istenben, és az egyházban nem értettek meg, mert kettébontották Istent, széttörték a bizonyságtételt, és ezzel Jézus Krisztus oltára megsérült. Ezzel a nemzetek egyfajta szellemi megtévesztés és büszkeség rabjai lettek.

Láthatjuk, hogy a 4. századra már hova vezetett ez a fejlődés. Aranyszájú Szt. János (Krizosztomosz) ekkor mondta, hogy mivel a zsidók megtagadták Jézust, mivel ők bűnösek Isten meggyilkolásában, ezért Isten gyűlöli a zsidókat, és ha a keresztények valóban szeretik Jézust, akkor az ő feladatuk, és felelősségük is az, hogy gyűlöljék a zsidókat, és üldözzék őket. Mert a zsidók tele vannak démonnal, és az ördögöt imádják.

Ugyancsak a 4. században Konstantin eltörölte a zsidó biblikus naptárt, és egy új naptárt hozott létre. De tudjuk, hogy az Újszövetség messiási naptára a zsidó nemzeti ünnepek teljes betöltése. Ez is arról tesz bizonyságot, hogy folyamatosság van a Bibliában, és ugyanaz az egy Isten szerepel. A keresztény egyház nem a bibliai, Istentől származó naptárt követte, hanem létrehozott egy új naptárat.

Nem engedték meg a zsidóknak, hogy a saját peszáhjukat megünnepeljék a keresztény húsvét előtt. Emlékeztek Jeroboámra, Nébát fiára, amikor a királyság szétszakadt Júdára, és Izraelre (1Kir 12). Ő volt Izrael, az északi országrész első királya. Attól félt, hogy népe visszatér a Dávidi uralkodóházhoz. Mit tett Jeroboám? Két aranyborjút állított fel az egyiket Bételben, a másikat Izrael északi részén. Egy új papságot hozott létre, ami nem Istentől származó papság volt. Az ünnepeket is megváltoztatta, más dátumra helyezte pl. a sátorok ünnepét. Izrael népének, az északi országrésznek egy új vallást hozott létre, ami szemben állt a régivel, mert félt attól, hogy az emberek visszatérnek Jeruzsálembe, hogy az egy igaz Istent imádják. Nincs most idő arra, hogy ezt teljesen kibontsam, de ez egy nagyon mély bibliai példa, amihez hasonló történt a pogány kereszténységben is.

Még maga Luther Márton is, aki pályafutása kezdetén szerette a zsidókat, ellenük fordult. Várakozásával szemben a zsidók nem fogadták el Jézus Krisztust, emiatt csalódott, és nyíltan ellenük fordult. Azt mondta könnyebb a Sátánt megtéríteni, mint egy zsidót. Arra kérte a német fejedelemségeket, hogy űzzék ki a zsidókat Németország területéről. A zsidók lettek bűnbakká, mert bűnösek voltak Jézus meggyilkolásában. Látjuk tehát a megtévesztést. Ha a zsidókat tesszük bűnbakká, akkor Jézus már nem a mi Megváltónk, Bárányunk. Ha csak a zsidók bűnösök, akkor a megváltás csak őket érinti, mert Jézus a bűnösökért halt meg. Ha az egyház Izraelt teszi a bűnbakká, akkor átok alá kerül. Kétezer éven keresztül Jézus egyháza üldözte a zsidókat, és egyre inkább sötétségbe merült. Ami végül a II. világháború alatt történt a zsidósággal, az csak a gyümölcse volt annak, amit most elmondtam.

 

A bűnbánat, közbenjárás szüksége

Ebben az évben van a spanyol inkvizíció felállításának 500 éves évfordulója. De Isten szeretne most új üzenetet adni egyházának, mert új időkhöz érkeztünk. Olyan időkhöz, amikor Jézus mindent újjá akar tenni. Amikor Isten helyreállítja az egyházat és Izraelt is. Elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor Jézus helyreállítja azt, amiért meghalt. Meg kell értenünk azt, hogy az antiszemitizmus szelleme elsősorban egy Isten természete elleni vád. Magyarországnak is megvan ebben a történetben a helye. Magyarországon kb. 700 ezer zsidó élt. A magyar zsidók legnagyobb része sokkal inkább magyarnak érezte magát, mint zsidónak, belegyökereztek ebbe a földbe. Ők megbotránkoztak azon, ami ebben az országban történt. Nem akarom azt mondani, hogy ebben minden magyar bűnös volt. Például a Kállay kormány két éve alatt az ország visszautasította, hogy zsidókat deportáljon. De sok zsidó volt, aki borzasztó szenvedéseken ment át ebben az országban. Nagyon érdekes, hogy 1944-ben peszáhkor (ápr. 28-án) északnyugat magyarországi és a kárpátaljai zsidóknak fél órát adtak, hogy hagyják el a házaikat, és kiköltözzenek a gettókba. Ez egyfajta „fordítottja” volt a peszáhnak. Akkor a zsidóknak nagyon hamar el kellett hagyni Egyiptomot, hogy Isten szabadításának részesei legyenek. De itt pont az ellenkezője történt. Ekkor kerültek gettóba, majd a csendőrség marhavagonokba terelte őket, és Auschwitzba szállították őket.

A zsidók egész Magyarország területén gettókba kerültek. Néha egyetlen éjszaka alatt üres gyárakba, csarnokokba. 18 000 üzletet vettek el a zsidóktól Budapesten, a bankszámláikat zárolták, és jóformán enni sem kaptak. Ezután még szörnyűbb dolgok történtek. Azok a menetek, amik elindultak Budapestről Bécsbe, a magyar katonaság felügyelete mellett vonultak. Hetvenezer zsidó a budapesti zsinagóga mellett került gettóba, és ezrek haltak meg a rettenetes éhezés és a borzasztó hígéniai viszonyok miatt. Mielőtt a németek elfoglalták volna Magyarországot, 63 ezer zsidó meghalt az országban. A holokauszt alatt összesen több mint 600 ezer veszette életét. Tudom, hogy a legtöbben Auschwitzban haltak meg, de Magyarország a háború végén már együttműködött abban, hogy a zsidókat odaszállítsa. Zsidókat állítottak sorba a Duna partján, és belelőtték őket a Dunába. Ezt nem német nácik tették.

Mindezt nem azért mondom, hogy bűntudatot keltsek bennetek, hanem azért, mert Isten előtt felelősséggel tartoztok ezért a népért. Az Úr valami nagyon mély dolgot szeretne kezdeni ebben az országban. Különösen ti köztetek, akik szeretettel fordultok a zsidó nép felé. Isten különleges feladatot szán nektek abban, hogy meggyógyítsátok ezt a sebet. Azt akarja, hogy ezt vegyétek a szívetekre. Emlékezzetek arra, hogy mikor Jézus bemerítkezett, neki nem kellett volna ezt megtennie. Bemerítő (Keresztelő) János meg is döbbent, hogy miért engedi meg Jézus, hogy bemerítse. Jézus bemutatott valamit az új Melkisedek rendje szerint lévő papi szolgálatból, hogy az e rend szerinti papságban a pap teljes azonosságot vállal a néppel. Ebben a papságban a pap maga is áldozattá válik népe számára. A főpap a szívére vette Izrael tizenkét törzsének bűnét. Jézus azt szeretné, hogy ti is vegyétek magatokra a népetek bűnét, hogy Isten valódi áldást tudjon adni erre az egyházra ebben az országban, és Magyarország egész népére.

Az antiszemitizmus ebben az új hullámában, ami elárasztja a világot, Isten egyházának a kegyelem idejét adja. Nem tudom pontosan, mit kell tennie az egyháznak ebben az országban, nincsenek pontos válaszaim. De természetesen hiszem azt, hogyha Isten talál olyan embereket, akik készek odaállni a törésre, nemcsak mint egyének egyenként, hanem olyan testvéreket, akik készek arra, hogy összekapcsolódjanak abban a látásban, ami Isten szívéből származik, akkor Isten meg fogja mutatni, mit kell tenni.

Közbenjáró imádságoknak kell születnie ebben az országban azok miatt a dolgok miatt, amik ebben az országban történtek. Hogy a vért lemossuk magunkról. Lehet, hogy valódi, szívből szóló nyilatkozatoknak kell elhangzani zsidók felé, akik itt élnek. Isten vezetni fog. Ő néhány embert keres.

 

Izrael helyreállítása és közbenjárás a helyreállításért

Szeretném elmondani, hogy milyen fontos Izrael helyreállítása annak fényében, ami elhangzott. Sokat hallottatok Izraelről, sokféle megközelítési mód van. Egyet szeretnék kiemelni. Mindannyian tudjuk, hogy Isten helyreállította, és helyreállítja Izraelt az ígéret földjén. Látjuk a csodálatos áramlást, ahogy az oroszországi zsidók visszatérnek. Látni fogjuk majd, ahogy az antiszemitizmus erősödik a világon, és egyre több zsidó visszatér. Isten az egyházat egészen valóságos módon szeretné használni ebben a helyreállításban. Elsőként abban, hogy imádkozzon, hogy hidat építsen a népek és Izrael között. Nem azért, hogy az egyház ítélkezzen. Izrael sok rossz dolgot tesz. Ha csak szentimentális szeretetet érzünk a zsidók iránt, akkor ártatlannak láthatjuk őket. Ha ilyen szentimentálisan szeretünk, akkor mindig megijedünk, ha valami rosszat tesz, és úgy érezzük, hogy már nem szabad szeretnünk, nem méltó a szeretetre.

De ha valódi szeretet van a szívünkben, akkor olyannak látjuk őket, amilyenek. Akkor tudunk imádkozni azért, hogy Izrael, a tékozló fiú visszatérjen Atya házához. De nagyon vigyáznunk kell közben, hogy ne legyen a szívünkben a farizeus idősebb fiú lelkülete, aki nem akarta vissza fogadni testvérét. Meg vagyok győződve arról, hogy az a védelem, ami ma körülveszi Izraelt, az nagyon nagymértékben a szentek imádságának köszönhető. Izrael roppant válságos helyzetben van. Nemcsak azok miatt az ellenségek miatt, akik körülveszik országát, hanem azért is, mert a Sátán is egy végső támadásra készül e nemzet ellen.

Isten azt akarja, hogy imádkozzatok Izraelért. Olyan sok probléma van Izraelben. Jó látni, ahogy zsidók visszatérnek az ősi földre, de nagy munkanélküliség is van, lakáshiány, és a visszatérők sok szükséget szenvednek. Isten valóban fel akarja használni az egyházat, hogy Izrael sokféle gyakorlati módon lássa Isten szeretetét.

1967 óta különleges dolog kezdődött. Jézus azt mondta, hogy Jeruzsálemet pogányok fogják taposni egészen addig, amíg betelik a pogányok ideje (Lk 21,24b). 1967-ben Jeruzsálem az egyesült Izrael fővárosa lett. Isten szemszögéből új időszámításba léptünk be. A nemzetek ideje befejeződött, ami azt jelenti, hogy a nemzetek egyháza nem tud létezni anélkül, hogy ne kapcsolódnék Izraelhez. Isten megengedte a nemzeteknek, hogy üldözzék Izrael kétezer évig. Úgy tűnt, mintha Isten teljesen csendben tűrte volna. Úgy tűnt, mintha Isten a nemzetekkel tartana Izrael üldözésében. Még akkor is, ha ez nem igaz. De valóban csend volt, mély csend. Nagyon érdekes, hogy amikor a zsidók a gázkamrába kerültek, ugyanazt az éneket énekelték, mint amit Jézus a kereszten. „Éli, Éli! Lama sabaktáni? Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46).

De most elérkeztünk a feltámadás idejéhez. Most már Isten befejezte ezt a csendet. Istennek különleges órái vannak. Amikor Isten órájának el kell jönnie, eljön. Ahogy megengedte, hogy Izrael a sötétbe hulljon, ugyanúgy fogja kihozni a világosságra. És úgy fog a népekkel bánni, ahogy a népek bántak Izraellel, mert a népek bűneinek kelyhe megtelt. Ha nincs bűnbánat, akkor a kegyelem ideje be fog fejeződni. Isten ítélete jön a pogány népekre.

Izraelnek is keresztül kell mennie az ítéleten. Következő évei nem lesznek olyan gyönyörűek. De Isten ki fogja jelenteni Magát népének Jákob megpróbáltatása idején, és a nemzetek ideje a befejezéséhez közeledik. A nemzetek egyháza nem állhat külön a messiási zsidó része nélkül. Mert Isten újra kezdi építeni Jeruzsálemet szellemi értelemben is. Ez nem annyira attól függ, hogy megépül-e a Templom vagy nem. Inkább azt jelenti, hogy élő kövekből épül a Templom. Azt mondja Aggeus könyve, hogy a második Templom dicsősége nagyobb lesz, mint az elsőé (Agg 2,9). Emlékezzünk arra, hogy Izrael hazatért a babiloni fogságból. Mielőtt újjá tudták volna építeni a Szentélyt, az oltárt meg kellett újítani a régi alapjain. Jézus Krisztus megújítja oltárát ugyanazokon a régi alapokon. Az eredeti alap az volt, hogy Ő békességet szerzett a zsidók, és pogányok között. Isten számára egy népet készített. Ennek a bizonyságtételnek fenn kell állnia Jeruzsálemben az utolsó időkben. Mert Sátán kétezer évig azon munkálkodott, hogy ezt a bizonyságtételt teljesen szétzúzza. Ez a bizonyságtétel az egyetlen Istenről. Ez a bizonyságtétel Isten hűségéről a nemezetek és a zsidók iránt. Isten megemlékezett Izraelről, visszahozta ősi földjére, visszaadja neki Jeruzsálemet, akár mennyire kiabál a világ. Ez Isten választása, és Isten az, Aki választott. Senki sem mondhatja meg neki, hogy mit cselekedjen. Most emeli fel a legcsodálatosabb bizonyságtételt: a zsidó és pogány egyház bizonyságtételét Jeruzsálemen. Isten szeretné a nemzetek egyházát ebbe az új igazságba, valóságba beleépíteni. Mert mindazok a tanítások és látások, amik jelen voltak évszázadokon keresztül, annak az eredeti gőgnek továbbépítései, ami elválasztotta az egyházat Izraeltől, Isten népétől.

Mert minden egyház, ami azt mondja, hogy én vagyok az igazi egyház, behelyettesíti magát a korábbi helyére, és a korábbiakat leírja olyan hiteltelen, elavult egyházként, amit Isten elvetett. A katolikus egyház azt mondta, hogy nem Izrael, hanem én, és ez folytatódott a nemzedékeken keresztül, ahogy újabb egyházak keletkezetek a történelem folyamán. Ennek a gyökere a büszkeség. Isten szeretné helyreállítani az eredeti tervet. El is kezdte.

Az elmúlt években nagyon sok zsidó kezdte megismerni a Messiást. Számuk még mindig alacsony, de összehasonlítva azzal, ami volt a múltban, ez csodálatos. Egészen különleges dolog, ahogy Isten helyreállítja a messiási istentiszteletet Izraelben. Csodálatos látni, hogy zsidó tanítványok tanítanak Izrael egész földjén. De ugyanolyan csodálatos látni azokat az alázatos szívű hívőket a nemzetekből, akik Izrael földjére lépnek. Mindenféle népből eljönnek, hogy szolgálják Isten népét, hogy kijelentsék Jézus valódi szeretetét, hogy részt vegyenek az egyház felépítésben ezen a földön. Mindannyian a szelíd olajfa bizonyságtevői.

Isten meg akarja gyógyítani oltárán a zsidók és keresztények közti kapcsolatot. Kétségkívül ez a kulcs az egyház gyógyulásához. De egyúttal ez a kulcs Izrael népének gyógyulásához is. Izraelnek nemcsak szépen hangzó keresztény szavakra van szüksége. Mi messiási zsidó hívőkként sokkal több ilyen pozitív keresztény üzenetet tudunk befogadni. Izrael azonban olyan nép, amelynek nagyon mély érzéke van a valósághoz. Izraelnek látnia kell a valódi Jézust, azt, Akit egy nemzetekből és zsidókból álló Test mutat meg, amely összekapcsolódott Jézus vére által Isten szeretetében.

De az utolsó időben, testvéreim, lesz az egyházban egy hamis egység is. Az egyháznak van egy olyan nagy része, amely nem akar tudomást venni Izraelről, a messiási zsidókról, és nem érzékeli, hogy a végidőkben vagyunk. Ők a világ evangélizációjával foglalkoznak, és a békésség eljövendő korszakával. Ők nem értik Isten tervét. Nem értik meg, hogy az egyház ebbe a korba már nem léphet be Izrael népe, a zsidók nélkül. Mert Isten Sionra küld áldást. A többiek pedig megtévesztés áldozatai lesznek. E kor megtévesztő szelleme fogja elkábítani őket. Nem értik meg Isten prófétai tervét.

 

Prófétikus kép a jövőről

Akik alávetik magukat Isten tervének, annak teljességében mutatják meg Krisztus Menyasszonyát. Mert a Menyasszony szereti a valódi Jézust. Mert a Mennyasszony titka az, hogy tisztán tükrözi vissza az igazi Jézus Krisztus képét. Szeretnék felolvasni nektek a Királyok könyvéből:

„Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jöjjetek hozzám. És hozzáméne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, amely leromboltatott. És vett Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, akiknek az Isten azt mondotta volt: Izrael legyen a te neved; és oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetni való mag férne.

És amikor eljött az esteli áldozás ideje, odalépett Illés próféta, és monda: Ó Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy Te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a Te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy Te, az Úr vagy az Isten, és Te fordítod vissza az ő szívüket!

Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt. Mikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten!” (1Kir 18,30-32, 36-39).

Malakiás próféta és Jézus is azt mondta, hogy eljön Illés próféta, mielőtt eljön az utolsó idő. Jézus azt mondta, hogy Illés eljön azért, hogy helyreállítson mindent. Nem tudjuk, hogy egy emberről, vagy egy ember csoportról szólt-e. De itt láthatjuk az illési szolgálat fontosságát. Illés helyreállította az Úr oltárát. Az eredeti héber szövegben szó szerint ez áll: Illés „meggyógyította” az Úr oltárát, amit leromboltak. A mi időnkben e lerombolt oltár meggyógyításáról beszéltünk. Aztán vett tizenkét követ Izrael törzseinek száma szerint. Most hallottunk Izrael egész népéről és beszéltünk az igazi egyetemes egyházról, ami a zsidókból, és a nemzetekből áll össze. Jézus Krisztus teljes eklézsiája. Miután Ő felépíti ezt az oltárt, hogy kifejezze Isten népének egységét, helyreállítja a szétválasztott népet, mint ahogy szét volt választva Júda és Izrael országa. Miután ezt megtette, hívja az ő atyáinak, Ábrahámnak, Izsáknak, Izraelnek Istenét. Ahogy látja, hogy ez a gyógyulás végbement Izrael és a nemzetek között, és látja a keresztényeket összekapcsolódni minden helyen valódi egységben. Ha látja, hogy Jézus Krisztus összetört Teste újra gyógyul, és az emberek valódi egységbe lépnek a kereszten át megtört szívvel, akkor ad hatalmat ahhoz, hogy hívjuk Izrael Istenének nevét.

Miért volt Isten olyan gyors abban, hogy kiöntse Szellemét az egyházra? Újra és újra olvassuk a Cselekedetek könyvében (4,32-37): a szívük és a lelkük egy volt. Nem csupán felszínes egység volt, nemcsak megfogták az emberek egymás kezét, és elénekelték, hogy egyek vagyunk Krisztusban, hanem mély és valódi egységről van itt szó. Ahol meg tudják egymással osztani mindenüket, amijük van. Minden tulajdonukat, az egész életüket. Lehet, hogy elvisz Isten minket ennek a valóságába – akár akarjuk, akár nem. Lehetséges, hogy Isten kihívása az lesz számotokra, hogy kiálljatok Isten népéért, Izraelért a következő években. Tudjátok, hogy milyen megpróbáltatások várnak a keresztényekre, az egész világon. Isten azért jön vissza, hogy a valódi Mennyasszonyát elvigye. Nem olyan Menyasszonyt, aki ki van sminkelve, hanem olyat, akinek a szíve változott meg belülről, mert Isten a belső embert figyeli, nem a külsőt. Isten a valóság Istene. Nem látjuk ezt abban, ahogy Izrael népével foglalkozott kétezer éven keresztül? Azt hiszitek, hogy ez a Mennyasszony teljességre juthat felszínes kereszténységgel? Amikor Isten megtalálja e maradék népet, ezt a szent papságot, ezt a valódi Mennyasszonyt, és akik hívják Izrael Istenének nevét. Mindez azok előtt a papok előtt történik, akik a Baál előtt táncolnak, és akik össze-vissza vagdossák magukat, hogy választ kapjanak, de nem volt válasz.

Izrael Istene tűzzel fog válaszolni abban az órában. Tüze megemészti az áldozatot, amit az oltárra helyeztek. Az Úr látni fog egy olyan népet, amelyik komolyan gondolja. Be fogja bizonyítani, hogy Ő Illés Istene ma is. Nem a számítógépeink fogják lehozni a tüzet az égből, nem a modern nyugati fejlettségünk miatt jön le. Hanem megszületik az a valóság, amire Isten kétezer éven keresztül várt, és akkor véget ér a szárazság, és felhőket fog küldeni, esőt küld, és valódi ébredést támaszt az egyházban, ébredést küld Jeruzsálembe és ezrével fogják zsidók elfogadni Jézus Krisztust és mindez a világtörténelem egy nagyon sötét órájában történik meg. Isten kinyilatkoztatja Fia dicsőségét a Menyasszonya életén keresztül. Áttörés lesz Isten országába.

Aztán láthatjuk a sátrak ünnepének megújulását. Miután Isten népe hallotta a trombita szavát, és összegyűlik az engesztelés napján bűnbánatra, Isten megújítja a sátrak ünnepét, ugyanúgy, ahogy pünkösdkor tette az első gyülekezetben, és Jézus elhozza a végső aratást. Ez nemcsak mennyiségi aratás, hanem minőségi is lesz. Ez Jézus Krisztus valódi Mennyasszonya lesz, az első zsenge. Isten népe átváltozik Jézus Krisztus valódi képére. Testvéreim, Isten szeretne titeket bekapcsolni egyenként ebbe a látásba. Ez az a csodálatos látás, amire Jézus Krisztus vár. De ennek lehet az az ára, hogy mindent oda kell adni érte. Ez nem olcsó kegyelem lesz. Ez Isten szent félelme által jön el olyan embereken keresztül, akinek látásuk van az örökkévalóságra, olyanokon keresztül, akik teljesen egyek akarnak lenni az Ő Urukkal. Isten adja meg ezt a kegyelmet számunkra, hogy igent tudjunk mondani, és Ő adja meg a készséget, hogy megfizessük az árát. Adja meg a kegyelmet, hogy hűségesnek találjon. Emlékezzetek arra, hogy nektek, akik szeretnének elnyerni a koronát, Jézus azt mondja: elég az én kegyelmem számotokra, az én erőm a ti erőtlenségetek által végeztetik el.

Imádkozzunk: Uram, a Te Igéd szerint: ha nincs látás, elvész a nép. Te mutattál nekünk egy látást az életedből, szólítottál minket. Te ismersz minden egyes testvér. Ismered minden szív valamennyi vágyát, Úr Jézus. Vársz a Mennyasszonyodra, és valami egészen újat fogsz kihozni a maradékból, a nemzetek, és a zsidók maradékából, hogy ki tudjuk tükrözni Jézus valódi arcát, és valódi természetét.

Uram, emlékszünk József szavaira: ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten jóra fordította. Uram, mindaz, ami a Sátán beavatkozása volt az egyházadba kétezer éven át, és mindaz a hely, amit az egyházad adott a Sátán számára kétezer évig, ó Uram, Te most azt mondod: Íme, új dolgot cselekszem, íme, újjá teszek mindent. Uram, különösen ezt a nemzetek és a zsidók közti kapcsolatot hozd helyre, kérlek. Dicsérünk Téged ma, és köszönjük Szent Szellemed, hogy Szellemed teljesíti be ezt a látást, ha talál olyan edényeket, akik igent mondanak. Uram, mutasd meg testvéreimnek felelősségüket, mert ebben a népben egy új szellemi erősséget emelhetsz fel az antiszemitizmus ellen, hogy legyen megtisztulás minden zsidó vérért, ami kiontatott ezen a földön, hogy bezáruljon az ajtó a Sátán előtt, hogy ne működjön tovább a maradék egyházában.

Uram dicsérünk Téged, és köszönjük, hogy valóban visszajössz, és mielőtt visszajönnél, tüzet küldesz, és arra vársz, hogy az oltár meggyógyuljon, az emberek valódi egységbe lépjenek egymással, és kötelekkel kössék az áldozatot az oltár szarvához. Uram, mi felajánljuk most magunkat, mint zsidók és nemzetek, Isten egyetlen népeként, hogy megáldhasd népedet, Izraelt, megáldhasd Magyarországot, de hogy mindenekelőtt mi találjunk kedvességet előtted, és a szíved legmélyének céljait is meg tudd valósítani az életünkbe. Ezt kérjük Jesua Massiah nevében, Jézusnak, a Messiásnak nevében. Ámen

---

A fenti tanítás füzet formájában is megrendelhető. Lásd az ingyenes kiadványok között.