Az elrejtett evangélium

Az elrejtett evangélium (Ézs 33, 10-17)

 

 

pic31Csodálatos számomra az, hogy Isten elrejtett Igéje végigszáguldott a világegyetemen, megteremtett mindent Isten akarata szerint (Kol 1,15-17), és aztán később visszatért az evangéliummal. Az ég és a föld minden egyes teremtménye dicsérte az Urat, amikor megteremtette őket. Felemelő érzés számomra az, ha ezt végiggondolom. Visszajött az Ige, megelevenedett, élővé vált és elhozta az örömhírt mindenki számára (Jn 1,1-5, 14.)

Azt szeretném átadni nektek az Úr dicsőségére, hogy mennyire csodálatos az a rejtett dolog, ami Isten Igéjében kezdettől fogva benne van rejtetten. Hány helyen jelenik meg az evangélium, és hányféle módon le van már írva. Csak Isten „szeretet kulcsa” az, ami kinyitja ezt számunkra. Hallgassátok az Úr Szavát az Ézsaiás (Jesájáhu) könyvének 33. fejezetéből.

„Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. Halljátok meg távol valók, amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!

Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? Aki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.” (Ézs 33,10-17)

„Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!”

Évszázadok során többször felemelkedett és feltámadott, és megújította az egyházát. Valóban megpróbált minden dolgot megragadni ahhoz, hogy az embereket magához vonzza a Szent Szellem által, hogy felmutassa Jesua Messiásnak hatalmas megváltó erejét. De a testvérek pont ugyanúgy, mint a zsidók, mindig leültek, nagyokat pihentek, álmodoztak, és eltűnt a hitükből a valódi elevenség, élet. Nagyon sok ember jár olyan helyekre, ahol nincs élet a közösségben, ahol nem az Úr ereje munkálkodik, hanem emberi erő, ami kényelmes, ami nem sok vizet zavar, nem zavar bele a terveimbe, és főként a magánszférámba. El kell gondolkozni azon, mi lesz, hogyan érint minket, ha Isten fölkel, mert ha fölkel, akkor bizony nekünk elég szomorú napjaink lesznek, mert meg tud szorítani, mélységekre letaszítani. Mindenkinek csak addig van védelme, amíg az Örökkévalóval jár. Ha csak elvagyunk az Úr útján, akkor ki vagyunk téve a világ minden hatásának, bosszújának. Mi a Megváltó vérének illatát visszük, ami egészen addig illat, amíg nem térünk a bűn útjára. Amikor a bűn útjára térünk, akkor ez a vér szaggá változik a vadállatok számára. Ezek tudnak marcangolni minket, és tönkre tudnak tenni. Bele tudnak szólni tervekbe, és el tudnak gáncsolni, el tudják venni az életerőt, egészséget. A sötétség nem bugyuta, hanem egy igazi élő szellemi lény, aki mindenkor arra feni a fogát, hogy minél kevesebb hívő tudjon megállni. Nála az a „piros pont”, ha elbukunk, és ezzel meg tudja erősíteni a pozícióját. Hasonlóan működik ez, mint az árnyékjátéknál. Amit a világosság csinál, ugyanazt lekopírozza a sötétség is. Rangot ad a szellemi hatalmasságoknak. Minél több embert vezet félre, tesz tönkre, annál magasabb rangot kap a sötétség hatalmassága. A könyörgés, az imádság mindennapi harc; a tényleg odaszánt élet az, ami meg tud tartani minket Isten kegyelmében és irgalmában.

„Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket.”

Nézzétek meg testvérek ugyanezt az Igét Pál apostol levelében. Mit ír Pál, aki olyan mélységeket tudott felhozni az Igéből, hogy az ember tényleg csak ámul rajta. „Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1Kor 3,11). Nincs lehetőség arra, hogy különböző bálványokba, szentekbe kapaszkodjunk, mert nincs más alapzat, csak Jesua. Én tiszteletben tartom a szenteket, a szent életű embereket, de ők is csak azért tudtak szentek maradni, mert Isten kiformálta őket. Nem az ő érdemük ez. Az ő érdeműk annyi, hogy engedelmessé váltak. „Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.” (1Kor 3,12-14).

Arról szólnak ezek a versek, hogy a pozdorját megemészti a tűz. Bennünk is van sokszor tűz, harag olyan dologért, amik utólag nevetségesnek, jelentéktelennek tűnnek. Valahányszor ezt megtesszük, azt romboljuk, amit Jézus épített bennünk. Megemészt minket a harag és a düh, és nem tudunk átvinni semmit, ha majd az örök Istennel találkozunk.

„A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el.”

Azt írja a Jelenések könyvének 21. fejezete: „A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál” (Jel 21,8).

A zsidóknak írták az Újszövetséget, de ugyanazt kell betölteni a népeknek is e tekintetben, mert Isten ugyanaz, és a Szavát nem változtatja meg. Amit Ézsaiás könyvében leírt, az itt csodálatosan ki van fejtve. Ami ott rejtett és titkos, és csak a Szellem által nyílik meg, az itt fehéren-feketén le van írva.

„Halljátok meg távol valók, amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!”

„Halljátok meg távol valók, mit cselekedtem”: tehát mit tett akkor, amikor az eltervezett evangéliumot odaadta , minden egyes hívőnek elrendelte, hogy hirdesse az Isten Igéjét. „Menjetek széles e világra” – mondja a Messiás a Mt 28-ban. „…tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!” Azt, hogy milyen hatalmas dolgot tervezett el Isten a mi életünkben. Ezekben a versekben nem nagyon értették az akkori zsidók a mélységeket, és nem is igazán nekik írták. Elevenné és élővé csak az evangéliumon keresztül váltak igazából.

„Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?”

A Héberekhez írt levélben pedig ez hangzik el: „Mert a mi Istenünk megemésztő tűz“ (Héb 12,29). „Ki lakhat közülünk a megemésztő tűzzel?” Ki az, aki a bűneivel együtt Istennel lakhat? Ki az, aki fel tud erre bátorodni? Ki az, aki meg tud állni ebben a hatalmas erejű tűzben? Jeruzsálemben Isten lesz maga a világosság. Hiszem azt, hogy egy hatalmas, meleg tűz. Ki állhat meg, ha nem úgy követjük Jézust? Ha a mindennapi életünkben olyan dolgokat cselekszünk, aminek a következményeit fel sem mérjük. Nem számolunk a következményekkel, vagy úgy gondoljuk, hogy a másik még több rosszat csinált. Azt írja az Isten Igéje, hogy a gonoszokra nem kell irigykednünk.

 

„Aki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson.”

A Zsoltárok könyve írja: „Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül” (Zsolt. 1,1). Ha jól belegondolunk, hányszor tudunk másokon nevetni. Pedig Isten nem ezt várja tőlünk, hanem azt, hogy mindenféle emberi, rossz tulajdonságot le tudjunk győzni a Szent Szellem által.

Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.”

Az Ézs 33,16-ot pedig két újszövetségi Igével szeretném párhuzamba állítani: „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett” (Mát. 7,24-25). Egyetlenegy Kőszikla van, Akit úgy hívnak: Adon Jesua Messiás, Úr Jézus Krisztus.

A másik újszövetségi vers: „Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért” (Jn 6,51). Ha a Kősziklára építek, akkor semmiféle gondom nincs, mert egy élő és eleven „dologgal” táplálkozom, magával Jézussal.

Végül a Jn 7,37-38-at szeretném felolvasni: „Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.”

Az Ézs 33-ból az utolsó, 17. vers pedig így szól: „A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.”

Milyen csodálatos ez. Teljesen összecseng a Jn 17,24-gyel: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.”

Azok a tervek, amelyeket az Örökkévaló készített, már a Tanachban (Ószövetségben) el vannak rejtve mindenki számára. Az evangélium ott van ezekben a könyvekben. Hálát adunk, hogy mi megismerhettük a Mindenható kegyelméből a Messiást, és megláthattuk, hogy milyen csodák vannak a Szentírásban. Adja az Úr, hogy ezeket egyenként felfedezhessük nagy örömben, az Ő dicsőségére.

This entry was posted in Messiási tanítások. Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*