Izrael papi elhívásának betöltése

Izrael papi elhívásának betöltése

 

Imádság: Hálát adunk Neked Uram, hogy Nálad nincs hideg, se meleg, se idő, Te mindig ott vagy, ahol ketten-hárman összejönnek a Te nevedben. Hálát adok azért, hogy elkészítesz minket az Ige befogadására, és elmunkáltad azt, hogy hódolhassunk Előtted, megjelenhessünk Előtted, kiváltságnak érezzük, hogy Te vagy, hogy van még idő megváltozni, megformálódni. Dicsőítelek, és magasztallak Istenem, és kérlek, készíts fel a Veled való találkozásra, tisztítsd meg edényünket szent Igéddel. Szentelj meg, szent véreddel moss tisztára, hogy amikor eljössz értünk, készen állhassunk arra, hogy ’igen, igen Atyám’, mehetünk Veled, mert érezzük, és tudjuk, hogy tehetségünkhöz, és áldásunkhoz képest készek vagyunk arra, hogy Téged dicsőíthessünk fenn a mennyekben, Jesua Messiás nevében. Ámen

Mindig azt mondjuk, hogy szükség van az evangélium hirdetésére, és hogy a zsidók megbuktak ebben. Ítéljétek meg ti, testvérek, hogy megbuktak-e a zsidók? Elsősorban a zsidó népnek volt az a feladata, hogy Isten dolgait elterjessze, hirdesse a világnak. „Most tehát, ha hallgatva hallgattok hangomra és megtartjátok szövetségemet, akkor értékes kincs lesztek számomra az összes népek közül, mert enyém az egész föld. És ti lesztek számomra papok birodalma és megszentelt nép! – Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izráel fiainak!” (II Móz 19,5-6)

Isten a parancsolatokon keresztül akarta szentté tenni ezt a népet, a parancsolatokon és az engedelmességen keresztül akarta elérni, hogy ez a nép az Ő dicsőségét hordozza.

„Nem azért kedvelt meg és választott ki az Örökkévaló titeket, mert számosabbak vagytok, mint más népek, hiszen ti a legkevesebben vagytok mind a népek között; hanem, mivel szeret benneteket az Örökkévaló és mivel meg akarja tartani az esküt, amelyet őseiteknek esküdött, azért vezetett ki az Örökkévaló benneteket erős kézzel és azért váltott meg téged a rabszolgaság házából, Fáraónak, Egyiptom királyának kezéből” (V Móz 7,7-8). Nem volt hibátlan ez a nép, nem voltak rengetegen, de Isten azt akarta, hogy a dicsőségét és jelenlétét hirdesse ez a nép. Ennek a zsidóság nem tudott eleget tenni, ezért elküldte az egyszülött Fiát, hogy lerombolja az ördög munkáját. Jesua a feltámadása után így szólt az apostolokhoz:

„Jézus aztán hozzájuk lépett és így beszélt velük: «Mennyben és földön minden fennhatóságot nekem adtak. Menjetek el azért és tegyétek tanítványokká az összes nemzeteket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, s arra tanítva őket, hogy őrizzetek meg mindent, amit nektek parancsoltam. Íme én minden nap veletek leszek e kor célba érkezéséig!»” (Mt 28,18-20)

Nem töltötte be a papi elhívást Izrael, de az Úrnak volt egy hatalmas terve Jézuson keresztül, és ennek köszönhetően az egész világ mégis a zsidóságon keresztül kapta meg a Messiásról szóló bizonyságot és Isten kegyelmét. Ha a tizenkét apostol életét végignézzük, akkor az egész akkor ismert világot bejárták. Ahol nem voltak, oda Pál vitte el az evangéliumot. Így a papságot a tizenkét apostol betöltötte Pállal. Elvitték az örömhírt, Isten jelenlétét, bizonyságát, a Mennyei Atya valóságát – mindent, ami isteni, elterjesztettek a világban. Ők teljesítették be azt, amit Isten parancsolt a zsidó népnek Jesua, a Messiás által.

Ebben a versben az evangélium már előképét adta az egész világ felé végzendő missziónak: „Mikor megtették, nagy tömeg halat zártak össze, úgyhogy hálóik szakadoztak.” (Lk 5,6)

Előkép volt az, hogy a Kinneret tavában (Genezáreti tóban) lévő sokféle formájú, fajú halat kifogták. Nem minden egyes halat fogtak ki, csak azokat a halakat, amiket az Isten megmutatott. A világ összes nemzetéből is csak azok az emberek tudnak megtérni, akiket Isten megmutat, és elfogadják a Megváltót. Jesua ezután a halfogás után mondja meg, hogy emberhalászokká teszi a tanítványait (Lk 5,10).

Milyenek a halászok? Nagyon szorgalmasak. Éjjel-nappal kinn vannak a tengeren, hogy halat fogjanak. Folyamatosan kinn vannak a vizeken, mert folyamatos munkát kell végezniük.

„Jertek utánam! – szólította meg őket – majd emberek halászaivá teszlek titeket” (Mt 4,19). Itt is egyértelműen szól Jesua: emberek halászatáról van szó. Jézus előre elkészítette az apostolokat ezekre a dolgokra, még ha nem is értették meg. Minket is elkészít dolgokra, még ha nem is értjük teljesen. Az engedelmesség nem a megértés dolga. Akkor is engednünk kell, ha nem értjük, mit akar Isten. Ha nem is tudom, mi a vége, de Isten hív, akkor elmegyek. Nem lefekszem, pihenek, vagy másfelé indulok. Mert Isten nem véletlenül hív minket el, nem véletlenül választott el.

Minek is adja oda Jesuán keresztül az apostolokat? „…világosságul, hogy azt nemzeteknek leleplezd, és népednek, Izráelnek dicsőséget szerezzél.” (Lk 2,32)

Izrael dicsősége maga Jesua, a Messiás. Még ha az izraeliták jelentős része nem is fogadta el. Mit mond Jézus? Ahol nem hallgatják meg a tanítványokat, ott a lábuk porát is le kell verni. A Messiás nem jött máshoz csak Izrael juhaihoz, először ott próbálta meg Isten azt, hogy papokká tegye őket. A tizenkettőt kiválasztotta, ami a tizenkét törzset jelképezi. A tizenkettő Isten tökéletes száma. Gyakorlatilag a tizenkét apostolba a tizenkét törzset plántálta bele. Amikor elmentek hirdetni a világ minden tájára az evangéliumot, akkor bizonyos értelem Izrael tizenkét törzse, „Izrael teljessége” ment el. Ahogy szokták mondani, hogy a zsidó bölcsek a nemzetet képviselik. Ahogy mi Krisztus képviseljük, ha a világba megyünk. Egyedül vagyunk, nem csoportosan, és tömegként megyünk, de a Messiást képviseljük. Ugyanígy a zsidóságban is, egyetlenegy ember a nemzetet képviselheti. Amire Izrael el volt rendelve, azt a tizenkét apostol megcselekedte. Így a zsidóság elvégezte a munkát, amit Isten adott, hogy általa az egész világ megismerje az egy igaz Istent.

„«Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán és találni fogtok» – mondta nekik. Kivetették a hálót, de a halak sokasága miatt azt többé bevonni nem volt erejük.”  (Jn 21,6) Itt is szó nélkül megtették azt, amit Isten mondott. El lehet gondolkodni, hogy hol állunk ebben.

„Simon Péter is feljött s kivonta a szárazföldre a százötvenhárom nagy hallal telt hálót. S noha ennyi volt, nem szakadt el a háló.” (Jn 21,11)

Kétezer éve szól az örömhírről tett tanúságtétel, ez a 153-as szám a nemzeteket jelenti, amelyeket elér az evangélium. Vannak, amelyek elsüllyedtek, amik felemelkedtek. „…nem szakadozik a háló”, nem érte veszteség Pétert, nem volt lehetetlen ennek a sok halnak a kihalászása. Akit Isten elhív, akire ráruházza a hatalmat, hogy hirdesse az evangéliumot, annak nem kell, hogy másra legyen gondja ezen kívül. Isten mindennel ellátja őt az ígérete szerint.

Nézzétek ebből a szemszögből Pál leveleit. Nagyon jól tudta, hogy amit cselekszik a nemzetek felé, az Isten akarata. Ezt teljesen be akarta tölteni, nem akart lazítani. „Ez pedig legyen tudtotokra, hogy az Istennek ez a megmentő hatalma a nemzetekhez küldetett, s ők meg is fogják hallani.” (Csel 28,28)

Rájött Pál, hogy sokkal többet kell tenni annál, mint a zsidók felé hirdetni az örömhírt. Ők megmakacsolták magukat, félre lettek tolatva, mert többségük nem akart meghajolni Isten akarata előtt. De mivel Isten akarta az volt, hogy minden nép megismerje az igazságát, rájött Pál, hogy el kell menni a népek közé. Megkapta a világosságot, hogy merre kell indulnia és sok fájdalmon, nélkülözésen keresztül elvitte az evangéliumot.

„Nem egyedül ezekért kérlek, hanem azokért is, akik az ő beszédükért fognak bennem hinni.” (Jn 17,20) „…akik az ő beszédükre hisznek.” Miért kellett ezért könyörögni? Mert a missziós parancs ezeknek az embereknek is szól. Kétezer év óta folyamatosan érvényes a misszió parancsa. Nem állt meg Jesua feltámadása után az apostolok missziójával, a korai kereszténységnél, a középkorban. Nem állt meg, mert ez folyamatosan haladt előre, egészen addig megy, amíg azoknak a száma meg nem lesz, akiknek be kell menni. Istennél nincs idő, nála a múlt, jelen, jövő egyben van. A terveit nem öt napra készíti, hanem az örökkévalóságra. Az üdvözültek száma még nincs meg, és rajtunk múlik, hogy mikor lesz meg. Nem azért van az Úr így „elkésve”, mert nem látja az időket, hanem mert a keresztények állapota ilyen, és türelemmel vár, hogy megigazuljunk. Még mindig ad lehetőséget, hogy megigazuljunk, visszataláljunk az útra. Mert az egyszülött Fia vére fontosabb, mint az idő. Csak hálát lehet adni Istennek hogy a szeretetével még tartja bennünk a lelket.

„Mert hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat testvéreim, akarom, hogy értsétek meg azt a titkot, hogy részleges megkövesedés támadt Izráelen mindaddig, míg a nemzetekből kiváló, teljes szám be nem jut.”  (Róm 11,25)

De a nemzetek felé végzett misszió nem azt jelenti, hogy Izrael el van törölve. Amíg a pogányok teljessége bemegy, addig hátra van tolatva Izrael. A tizenkét zsidó apostol „lehengerelte” a világot az evangéliummal, az evangélium terjedése folytatódott kétezer évig, a számnak kellene betelnie, hogy Jesua vissza tudjon jönni. Nem véletlenül vannak ilyen idők, mert a Mindenható így rákényszeríti a hívőket, hogy hozzá forduljanak. Be kell végződnie a kétezer éves folyamatnak, ami azzal indult el, hogy Izrael a tizenkét apostolon keresztül eleget tett Isten elhívásának.

Imádság: Atyám, Örökkévaló Istenem hálát adunk a Te csodálatos terveidért, amelyet a világ letétele előtt elterveztél, a világmindenség, a föld, és az emberiség számára. Köszönjük, hogy Messiásban elhozott végső akaratod, egyszülött Fiad, a Felkent befejezte küldetését. Tanítványai pedig az elrendelt papok nemzetségének, és a megújított szövetség követeiként az eredendő elhívást betöltötték itt a földön a Te dicsőségedre, a Szent Szellem vezetése által Jesua örömére. Ámen

This entry was posted in Messiási tanítások. Bookmark the permalink.

3 Responses to Izrael papi elhívásának betöltése

  1. Ehud Margaret says:

    Kérdés:
    A Zakariás könyvében leírtak indulását,
    hogyan érdemes pontosan értelmezni?

    Zakariás könyve:8:23
    Ezt mondja a Seregeknek Ura:
    E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül
    tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván:
    Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!

    • izraelim says:

      Válaszképpen hadd idézzük a Lichtenstein rabbi egy gondolatát a Kérelem a zsidó olvasóhoz c. írásából, amely a honlapon is megtalálható:
      „És ha végre Izrael elismeri Krisztust mint Megváltóját és Messiását, ha a zsidók végre leborulnak a keresztre szegzett zsidókirály előtt, megszünik akkor Izrael önálló nemzet lenni? Felolvadunk-e azután a kereszténységben? Távolról sem!
      Izráel akkor betölti az Isten által kijelölt rendeltetését. A népek élére áll, mint Isten elsőszülött népe, mint az üdvösség nemzete, melyből az egész emberiség Megváltója támadt; mint a nemzet, mely egyedül alapitott isteni királyságot és ezt Jézusban, Izrael igaz királyában, teljesen megvalósitotta. Akkor beteljesül a proféták jövendölése: »Ezt mondja a Seregek Ura: Azon időben minden nyelven való népek közül tiz ember megragadja egy zsidó köntösének prémjét, mondván: Elmegyünk veletek, mert hallottuk, hogy Isten veletek van!« (Zach. VIII. 23.) És ama másik is: »Az utolsó időkben a hegy, melyen az Ur háza van, minden hegynek felette lesz és minden halmoknál magasabb: minden pogányok oda gyülekeznek. Sok népek buzditják egymást, mondván: Jertek el, menjünk föl az Ur hegyére, Jákob Istenének házába, hogy megtanitson minket az ő utjaira és járjunk az ő ösvényein. Mert Sionból jő a törvény és az Urnak beszéde Jeruzsálemből. Jákobnak háza, nos, járjunk az Ur világosságában.« (Ezs. II. 2.3.5)
      Salom!

  2. Ehud Margaret says:

    Köszönöm a tartalmas választ.
    Az egyszerűség kedvéért, lehet azt mondani,hogy:
    Lesz egy egység Izraelen keresztül,
    ami áldást akar adni
    az egész emberiség számára-,a Názáreti Jézus a Zsidók Királya a mi identitásunk?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*