Cicit – jelentése: imarojt, szemlélőrojt. Az Újszövetség magyar fordításai többnyire a „köpeny szegélye”, „ruha pereme”, „bojtja” kifejezésekkel adják vissza.

A viselésére a Tóra ad utasítást: „Szólj Izráel fiaihoz és mondd nekik, hogy készítsenek maguknak rojtot ruháik szögleteire nemzedékeiken át és tegyenek mindegyik szöglet rojtjára kék-bíbor zsinórt. És legyen számotokra néző rojt, hogy megnézzétek és emlékezzetek az Örökkévalónak minden parancsolatára és tegyétek meg azokat, hogy ne keressetek utat saját szívetek és saját szemetek után, amelyek után ti gyakran vétkeztek, hogy emlékezzetek és megtegyétek parancsolataimat és szentek legyetek Isteneteknek. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából, hogy legyek a ti Istenetek. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.” (IV. Móz. 15,38-41 vö. V. Móz. 22,12).

Az Örökkévaló olyan dolgokkal akarta körülvenni a népét, amelyek folyamatosan emlékeztetik Istenére. A mai hívő életében is „spontán” megjelenik ez, amikor például a mobiltelefonra dicséretet tölt fel, hogy ezzel is Istent hirdesse a környezetének. De előfordulhat, hogy akkor hívják fel az embert, a telefon csengőhangján éppen akkor szólal meg a dicséret „emlékeztetőként”, amikor épp a szemeknek, vagy a szív hamis érzéseinek adná át magát (IV. Móz. 15,39). Ezek az Istenre mutató jelek sokszor emlékeztetők, „ébresztők” számunkra, visszavezetnek Istenhez.

A szemlélőrojt célja az, hogy az ember előtt van, ránéz, és nem a saját szíve indulatai után megy, a szemei után (39. vers). Isten népe nem járhat aszerint, amit éppen a környezete kivált belőle, nekünk „emlékeznünk kell, és tennünk kell az Örökkévaló parancsolatait” (40. vers). Isten jelenlétéből, védelméből könnyű kiesni, a kísértés kívülről jön, és egy pillanat alatt megtörténik. Éppen ezért mondta Isten, hogy tegyenek cicitet a ruhára, mert az Örökkévaló így rá tudja vezetni a szemeket ismét a szemlélőrojtra, ami visszatéríti ezáltal a népe szívét hozzá.

Hogy Isten számára milyen fontos, hogy legyen, ami emlékeztessen, az mutatja, hogy legnagyobb emlékeztetőnk a Szent Szellem maga. Ő „eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (Ján. 14,26c).

Jesua korában a ruhájukon viselték az emberek a cicitet. Az evangélium tesz tanúságot arról, hogy a Messiás a tórai parancs szerint öltözködött, és hordta ruháján a cicitet. Sőt az örömhír hirdetése során a gyógyításokban megjelent a cicit: a betegek csupán illették Jesua ruháján a cicitet, és meggyógyultak (Mt.14,36; Mk. 6,56).

Jesua egyik részletesen leírt gyógyításban is megjelenik a cicit. A köpenyén viselte, és ezt a „legszentebb” részt érintette meg a vérfolyásos asszony, amikor csodálatos módon meggyógyult (Mt. 9,20; Lk. 8,44). A reménytelen helyzetben élő asszony kegyelemért könyörögve nyújtja ki a kezét, és éri el a cicitet. A „kegyelemért, segítségért nyúló kéz” képe máshol is megjelenik az Írásban a cicittel kapcsolatban (I. Sám. 15,27; I. Sám. 24,5; Zak. 8,23).

Jesua egyszer felemeli a szavát a farizeusok képmutatása ellen, és ekkor említi a cicitet. Az ellen szól, hogy a farizeusok túl hosszúra nyújtják a ruháikon a szemlélőrojtot (Mt. 23,5), hogy ezzel is kitűnjenek. Jesua nem a tórai parancsolat ellen szól, (hisz Ő is viselt cicitet), hanem a képmutató, helytelen alkalmazása ellen.

A zsinagógai életben ma is használatos a táliton lévő cicit (tálit gádol). Utcai viseletként azonban már nem hordják a ruhán úgy, mint egykor Izraelben. Csak alsóruházatként viselik még a kis tálitot (talit kátán), amin ugyancsak van szemlélőrojt (lásd a tálitnál).

Az eljövendő időkre nézve is szól még egy helyen az Írás a cicitről: „És jönnek sok népek és számos nemzetek, hogy keressék az Örökkévalót, a seregek urát Jeruzsálemben és hogy könyörögjenek az Örökkévalóhoz. Ama napokban megtörténik, hogy megragadja tíz ember a nemzetek minden nyelveiből, megragadják egy Jehúdabeli ember ruhájának szögletét, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, Isten veletek van!” (Zech. (Zak.) 8,22-23)