A megtérés

A megtérésről szeretnék beszélni veletek. Nem tudom emlékeztek-e arra, amikor megtértetek? Micsoda szabadsága volt a szívnek és a léleknek, hogy megtisztulhattunk. Milyen sokáig tartottuk magunkba ezt a tisztaságot! Ezt hívják megtérésnek. Föl szeretnék olvasni néhány szakaszt.

És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! (Ézs 6,3)

A következő rész pedig szintén Ézsaiásból:

Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. (Ézs 43,15)

Isten Igéje a Jelenések könyvében így szól:

És a négy lelkes állat, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van és aki eljövendő. (Jel.4,8)

Tehát Isten szent. Annyira szent, hogy tulajdonképpen semmiféle rossz gondolatot vagy érzelmet nem tűr meg maga körül. A szentségben él és dicséretben – a szentséget tart fönn maga körül.

Szeretnék kérdezni tőletek valamit? Ki tért meg a földön először? Akármilyen furcsán hangzik: a föld (vö. 1Móz 1,1-2). Nem tudom, mi volt előtte és nem tudom, miért volt sötétség. Ahol Isten van, ott nem lehet sötétség. Nem tudom, miért kapta meg a föld ezt a büntetést, hogy mi történt. Tudunk kell, hogy a föld egy élő közeg. Minden, ami Istentől származik az élő és valóságos.

Figyeljétek meg, mit ír itt az 1Móz 1,2:

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

Ki tért meg először, hogy szenté vállhason? Hogy Isten tudjon rajta munkálkodni? Mert Isten nem nyúl semmihez, ami nem szent… Ezért kell nekünk először megtérni. A bűneink mocskát lerakni, bemerítkezni, hogy fizikailag is és lelkileg is, megtisztuljunk és megkapjuk a Szent Szellem ajándékát. Akkor kezd velünk igazán foglalkozni Isten. Mit is mondott Péter sávuotkor (pünkösdkor) a tömegnek?

Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. (Csel 2,38)

Amikor megtért a föld, ott volt az Atya, a Fiú és a Szent Szellem. Tehát a Szentháromság volt ott.

Mert ki volt a világosság, amikor Isten megteremtette a földet? Jézus. Azt írja itt az Ige:

Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága (Jn 8,12)

Elgondolkodtam ezen, testvérek, hogy mi álladóan bocsánatot kérünk az Úrtól. Naponta háromszázszor lehetne kérni bocsánatot ahhoz, hogy tiszták maradjunk. Mert különben nem követhetem Jézust, hisz aki követi: „nem járhat a sötétségben.”

Ha nem követem a sötétséget és nem engedem be, akkor enyém az élet világossága. A földnek és az embereknek leszel a világossága, ha megtérsz. Amikor megtörtént a föld megtérése, világosságot kapott. Amikor igazán, szívből megtérünk, mi is világosságot kapunk a Szent Szellem által, Jézus világosságát. Az 1Mózes 1,10 azt mondja:

És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

Tehát ezzel Isten tökéletesen szenté tette a földet. Ezután kezdődik el a növényvilág megteremtése, hogy hajtson a föld gyenge füvet. Addig hozzá sem nyúlt, amíg rendesen le nem takarította azt, ami akadályozta a szentségének megjelenését és teremtését. Ehhez hozzá szeretném fűzni az 1Mózes 3,17-et:

Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad. A bűnnel teszem magam átkozottá. Tehát amikor tudatossan olyant teszek, amit tudom, hogy nem szabadna. Amíg nem volt bűn, azt írja az Ige, hogy az Édenkertben Isten közvetlenül beszélt az emberrel. Szóval ezek a dolgok nagyon fontosak. Előtte szentté kellett tennie a földet ahhoz, hogy tudjon teremteni. Foglalkozzunk egy kicsit a bűnnel: Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? (Ez 18,23) Isten nem örül annak, ha el kell engedni egy léleknek a kezét, mert nem tudja megtartani magát a bűntől, hanem azt szeretné, hogy éljen.

A következő vers szintén erről szól:

Mondjátok nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!? (Ez 33,11)

 
Miért halna meg az, aki a szövetséget kötött az Úr Jézusban? Adott erőt, látást, értelmet arra, hogy megtartsa magát.

De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?! (Jóel 2,12-14)

Tehát nem önmagában a megtérés lényeges az Úrnál, hanem az, hogy tisztán éljünk. A megtérés kezdeti lépésként egy nagyon komoly elhatározás. Meséltem nektek nem egyszer, hogy voltam egy közösségben, ahol csodálatosan dicsérték az Urat, gyönyörűségeket mondtak a prédikáció alatt. Kimentünk és hallom az egyik testvért, hogy most kilép az Úrból, mert el kell menni fát lopni. Hát ez nem így megy, hogy kilépek és visszalépek. Nem arról van szó, hogy „belépünk”, bocsánatot kérünk, de nem akarjuk igazán követni az Urat. Az áldásokat két kézzel harácsoljuk, hisz ezek már természetesek. De az igazi engedelmesség már távol áll tőlünk.

Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok. (Ez 18,30)

Hozzáfűzném ehhez a Máté 3,11-et:

Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket.

Milyen csodálatos a hármasság. Az Atya elhívott minket a lelkiismeretünk megszólításával, megtértünk Jézushoz a Fiához és a Szent Szellem vezet minket, világosságban tart, ha engedjük, mert erőszakot nem fog tenni rajtunk.

Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék [bemerítkezzen] ő általa. (Mt 3,13)

Tudjuk, hogy a bemerítés a test és szellem tisztaságát hozza el. Jézus nem volt bűnös. Mégis megtette, mert példát akart mutatni az embereknek.

János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem [bemerítkeznem], és te jősz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. (Mt 3,14-15)

Mi az igazság? Az, hogy az Úr mindenkitől elvárja, ha megtér, bemerítkezzen.

És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. (Mt 3,16)

Amikor bemerítkezünk és feljövünk a vízből, számunkra is ott a Szent Szellem. Van egy tanítás, miszerint a megtérés három lépcsőben valósul meg: a megtérés, a bemerítkezés és külön a Szent Szellem keresztség. Az utóbbi lehet egy ajándék, de szerintem nem a megtérés része. Mit jelent a megtérés teljességében?

Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más. És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. (Mk 12,32-33)

Hogy kell szeretni Istent? Teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből. Az embereket is úgy kell szeretni, mint önmagunkat. A felebarátomat nem hagyom magára, ha beteg; segítem, hogy ha valami probléma van. A felebarátom bajban van – teljesen mindegy, hogy nem tért meg, de én már megtértem és tudom azt, hogyan kell vele kapcsolatban eljárnom. Nem a számra venni, ócsárolni és lehetőleg nem olyanokat tenni, ami Istennek fájdalmas.

Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek. Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, amely él és megmarad örökké. Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull. (1Pt 1,22-24)

Azon gondolkodtam, hogy ha az ember meghal, mi marad meg utána emlékként? Az, amit Istennért tett és Istennel. A többi emberi dolog. Építhet palotát, olyant, hogy híre megy mindenfelé. Hatvan év múlva megkérdezik, ki csinálta, nem tudja senki. Csak az marad meg, amit Isten Szelleme indított, és jóról szól.

De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett. (1Pt 1,25)

Amikor erről beszélünk, sokszor rántanak egyet a vállukon a testvérek azzal, hogy ez olyan nehéz. Nem nehéz. Magunkat kell legyőzni. Nap, mint nap. Tudom, hogy könnyű beszélni erről, de csak akkor tudom megcselekedni, testvérek, ha valóban az Úrban vagyok. Ha kiestem az Úr vezetéséből, nem várhatok semmi áldást. Az utolsó vers Titusz leveléből van. Nagyon szeretem a Tituszt, mert nagy dolgokat mond el. Ezt az úrvacsoránál szoktuk felolvasni:

Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. (Tit 2,14)

Kérlek, testvérek, ezeket a verseket jól rágjuk meg, mert azt mondják, hogy megtisztított minket halála által saját vérével. Megszentelt és elkülönített a világtól, vegyük ezt komolyan, ez a megtérés. Köszönöm, hogy meghallgattatok. Ámen.